Egyfelől kár, hogy csak a cikk írásakor jutott eszembe a Guru-s ötlet, így a próbaköröket egy saját gyártású Goa’uld és egy előre elkészített Mikulásista csoport istápolásával töltöttem. Másrészt viszont lehet, hogy a vezetőség nem fogadta volna osztatlan örömmel, ha a magazinról nevezek el egy vérszívó, szélhámos bandát. Manapság mindenki olyan érzékeny... Így végül, szerencsére, csak az jelentett gondot, hogy a Honey, I Joined a Cult a '70-es évek Amerikájában játszódik, ahol ekkortájt egyre többen kezdték csalásnak és átverésnek (esetleg ördöginek) tartani a szektákat, ami nyilván nem könnyíti meg hasonló "üzleti modellre" építő hősünk dolgát, hogy újabb plusz zöldhasúkat jelentő hívőkkel bővítse táborát.
Így neveld a szektásodat
Feladatunk alapvetően egyszerű: egészen apró csoportunkból váljunk igazi, hatalmas pénznyomdává, a szerencsétlen idióták kihasználásával. Ehhez persze előbb fel kell építeni a bázisunkat, beosztani követőink munkáját, sőt kiküldeni őket a városba küldetésekre (anélkül, hogy a rendőrség felfigyelne ránk), és persze állandóan fejlődni, létszámban, eszközparkban, ha pedig jóságosak vagyunk, akár még a tagok életkörülményeit is javítva. Esetleg.
Aki kipróbálta már például a Prison Architectet, a Rimworldöt vagy akár a Two Point Hospitalt, az elég könnyen elboldogulhat ezekkel a feladatokkal, nem véletlen, hogy legtöbben ezekhez hasonlítják a Honey, I Joined a Cultot. De annak sem kell aggódnia, akinek új ez a menedzser-szimulátor műfaj, mivel az alapokat már a korai hozzáférésben is egy jól összerakott oktatórész mutatja be. Igaz, amikor leveszi rólunk a kezét, még elég sok felfedezni- és beállítanivalónk akad, de azokról is kapunk majd tippeket. Ennek ellenére az indulásnál nem lesz könnyű dolgunk, sőt talán pont a kezdőlépések a legnehezebbek. Különösen, mivel a fejlesztések feloldása egyelőre elég lassú és nyögvenyelős: hetekbe telhet, hogy embereink ne vödröket használjanak a fürdőszobában, és mást is ehessenek, mint amit az ételautomatából kinyernek.
Kult túra
A játék nevéből és a képekből is egyértelmű, hogy a készítők nem a szekták drámai oldalát akarták kihangsúlyozni, mondjuk a Waco-tragédia kapcsán. A hangulat legtöbb esetben bájosan komolytalan, helyenként némi erőltetett vicceskedéssel, és az elmaradhatatlan popkulturális utalásokkal. Az élményen sokat dob, hogy szektánkat nagyjából saját ízlésünk szerint alakíthatjuk ki, így tényleg magunkénak érezhetjük.
A grafika remekül illeszkedik a műfajhoz és a hangulathoz is. A zene kellemes, nosztalgikus prüntyögés egy hajszálnyit modernizálva. Az építkezés közepesen részletesen menedzselhető, ahogy nagyjából minden. Ez elég érdekes helyzetet teremt, mivel a kezdőknek és könnyedebb élményre vágyóknak ez is kicsit sok lehet, ráadásul hiányozhat pár kényelmi funkció (legalábbis egyelőre), míg a hardcore réteg számára nem eléggé mélyen és részletesen szabályozható a követők élete és munkája (szintén egyelőre).
A készítők szerencsére folyamatosan követik a visszajelzéseket, és ahogy az illik, még a korai hozzáférés alatt komoly bővítéseket terveznek, többek között az eseménytelen éjszakák feldobására, és a küldetések megbonyolítására. De a lényeg, hogy a Honey, I Joined a Cult stabilan, békésen, és jellegéből adódóan erőforrástakarékosan fut már most is. Tehát akit érdekel a műfaj, és nemhogy nem rettenti el a korai hozzáféréssel járó változások lehetősége, hanem még kíváncsi is a játék fejlődésére, annak érdemes már most csatlakoznia a Sole Survivor Games szektájához.
