Márpedig ott van, sőt igen fontos szerepet tölt be, de erről majd később. A WW2 Bunker Simulator egyelőre korai hozzáférésben járt nálam, úgyhogy a fejlesztőknek szerencsére még bőven van ideje faragni rajta a véglegesnek szánt egypontnulla kiadása előtt.
Az alapsztori: van egy szép, szürke, németesen tökéletes bunker, amit nekünk, egy személyben kell elfoglalni, majd szépen rendberakni és magányos hadseregként visszaverni minden német ellentámadást. Ugye, milyen egyszerű kis feladat? Bajtársunkat rögtön a 10. másodpercben lövik agyon, mert szerinte tök jó ötlet a bunker bejárata előtt megállni és hívogatóan integetni nekünk. Hát, nem. Nem volt az, de legalább a hulláját kifosztva egy 0.45-ös Coltot zsákmányolunk, nyolc lőszerrel. Vagyis pardon, valójában egy Coldot, mert a játékban minden fegyvernév egy karakterrel el van írva. Nekem például a Luger helyetti Lugar különösen fájt. Mindenesetre azon is csodálkoznék, ha egy D-napon ledobott amcsi ejtőernyőst összesen ennyivel engedték volna a németek nyakába… No, mindegy is.
A bunkerba belépve jönnek a klasszikus elemek: keresgélsz, szeded össze a lőszert, a javítókészleteket, a fegyvereket, és ha valakit találsz, lelövöd. Na, ez utóbbi nem lesz egy nagy etwas, mert gyakorlatilag nem látnak és hallanak az ellen bősz katonái. A kedvenc ilyen jelenetem az volt, amikor egy tiszt a szobájában, a gramofon előtt, persze az ajtónak gondosan háttal állva táncolt, miközben percekig vártam, mozogtam, ugráltam, leejtettem ezt-azt, próbáltam zajt csapni, de semmi reakció nem érkezett. Komolyan. Végül persze simán fejbelőttem.
Mondjuk, ha látnak is, akkor is borzasztóan céloznak. Éppen ezért a harcolós részt – már amennyi a beharangozóban elérhető volt egyáltalán – én el is engedtem, és inkább a finomságokra koncentráltam. A szerintem marha hangulatos belső berendezésre, és a milliónyi elhelyezett apróságra, mint a tiszt kedvesének falra ragasztott fekete-fehér arcképe, a hanyagul ledobott karóra, a szépséges rádiószoba, a légtisztító berendezés helyisége, vagy épp a latrina vödre, aztán még ott volt a konyha is. Barátaim, ez a bunker kulcsfontosságú pontja, mindennek a közepe.
Főzni ugyanis bizony sokat kell. Főhősünk hamar éhes és szomjas lesz, sőt, ha nem kávézik, az elvonási tünetektől erősen leesik az energiaszintje. Nem viccelek. Éppen ezért kell szorgalmasan lapozgatni a már emlegetett szakácskönyvet, és a polcokon talált alapanyagokból (hagyma, konzervek, kolbász, alma és társaik) a recepteket követve főzőcskézni. Oké, hogy háború, de ha már új kéglink van, az legyen otthonos, nem? Komolyan vártam, hogy a következő feladat esetleg a szőnyeg csomózása vagy egy függönykarnis felfúrása lesz a géppuska lőréséhez…
Szóval, érdekes lesz ez a WW2 Bunker Simulator, na. A cikk leadása előtt éppen egy kézigránáttal berobbantott helyiséget takarítok, egyenként kihordva a betontörmeléket. Fél órája cipelem őket, hiszen időnként enni és kávézni/teázni is kell. Meglátjuk, végül mi sül ki ebből a végleges verzióra, de addig is megyek vissza a konyhába, ahol szerencsére legalább mosogatni nem kell.
