Miután a Hófehérke körül akkora botrány alakult ki, ami egy évtizedre is elég lett volna a Disney-nek, nem lennénk meglepve, ha a Mickey egeres cég ezek után óvatosabban nyúlna majd a jövőbeli projektjeihez - igaz, a májusban debütált Lilo & Stitch viszont látványos anyagi sikert produkált. A legutóbbi élőszereplős mesealkotást azonban nem a Disney, hanem a DreamWorks szállította, éneklős részek sem voltak benne (hál’ istennek!), és az eredeti történet sem került átírásra, mint mondjuk a Hófehérkében.
A 2010-es, animációs megoldással készült Így neveld a sárkányodat vizuálisan talán nem volt olyan meggyőző, mint mondjuk a Disney-féle rajzolt mesék (bár talán nem is ildomos a két műfajt összehasonlítani), a történetnek nagy szíve volt, az üzenete pedig kifejezetten építő jelleggel bírt, olyannal, amely ma is abszolút releváns.
Főszereplőink ugyan vikingek, a történelmi hitelességet nagyítóval sem érdemes keresni - ami rendben van, hiszen mégiscsak egy mesefilmről van szó. Egy fiktív helyen, Hibbant-szigeten járunk, a fókuszban pedig egy vézna kissrác, Hablaty áll, aki alaposan kilóg a sorból, élete nagy szerencséje pedig valószínűleg az volt, hogy a Taigetosztól messze született. Hablaty ugyanis más, mint a többiek, ő nem harcra született, társaival ellentétben pedig nem ég a vágytól, hogy sárkányokat öljön: ő inkább összehaverkodik az egyikkel. Hablaty és az általa Fogatlannak becézett Éjfúria barátsága pedig végül nemcsak a fiú életét forgatja fel, de az egész sziget sárkányokhoz való szemléletét is átformálja.
Amit szerettünk benne:
- A történet önmagában is annyira kedves és megindító, hogy nemcsak animációként, de élőszereplős adaptációban is tökéletesen megállja a helyét – megőrzi azt a melegséget és bájt, amitől az egész működőképes marad más formátumban is.
- A színészi játék összességében meggyőző. Gerard Butler remekel Pléhpofa szerepében, ami nem csoda, mivel már az animációs filmben is ő adta a karakter hangját, vagyis mondhatni a kisujjában volt a szerep. De a Fekete telefonból megismert Mason Thames jól hozza a bohókás, kívülálló Hablatyot, Nico Parker pedig ugyancsak meggyőző Astridként – még úgy is, hogy korábban volt némi vita abból, miért nem egy szőke-kék szemű színésznő alakítja a vagány harcoslányt.
- E kapcsán, mármint Astrid bőrszínével kapcsolatban egyébként kapunk némi magyarázatot is: kiderül, hogy ebben a világban a viking nép nem korlátozódik az északi térségre, vannak ázsiai és afrikai vikingek is, ami elsőre talán kissé nevetségesen hangozhat, de a DreamWorks szerencsére okosan oldotta meg, és nem vitte túlzásba ezt a vonalat.
- A fő karakterek mellett a mellékkarakterek is teljesen rendben vannak, Halvér kifejezetten vicces figura lett, de a nőcsábász Takonypócnak is akadt egy-két jó beszólása. Az új Rubeus Hagrid, azaz Nick Frost Bélhangosa ugyancsak jól sikerült, vele kapcsolatosan ráadásul érezhető némi törekvés, hogy a karakternek az eredetihez képest kicsit nagyobb teret kívántak adni.
- Bár egyes mesék története nem mindig időtálló, esetleg bizonyos elemei idővel elavulhatnak, vagy más megvilágításba kerülhetnek, az Így neveld a sárkányodat nem ilyen, az élőszereplős film pedig szépen örökíti át az eredeti történet tanulságait. Hangsúlyozza például a másság és az egyediség értékét (Hablaty nem áll be a sorba), miközben érzékletesen mutat rá az előítéletek veszélyeire is (a sárkányok tényleg csak ölni akarnak?).
- A valós helyszínek (például Észak-Írország) használata nagyon sokat hozzátesz a hangulathoz, a CGI sárkányok pedig meglepően jól illeszkednek ebbe a környezetbe.
- A repülős jelenetek különösen élvezetesek, az embernek szinte kedve támad felpattanni egy sárkányra, hogy menjen vele egy kört a felhők között.
Amit nem szerettünk benne:
- Okkal adódik a kérdés, hogy mi értelme van egy olyan remake-nek, ami gyakorlatilag pontról pontra másolja az eredetit: márpedig az Így neveld a sárkányodat pontosan ezt teszi.
Hablaty és Astrid, a történet szerelmespárja (Fotó: DreamWorks)
A mérleg nyelve
Az Így neveld a sárkányodat kapcsán nehéz egyértelműen negatív dolgokat felsorolni, mert ha a filmet szidod, lényegében a mesét szidod. Márpedig a mese rendben van, nagyon is, ennek nyomán pedig az adaptációnak is van lelke, igazi kreativitás viszont nincs mögötte. Dean DeBlois rendezése maga a nagybetűs másolat, ennek minden jó és rossz velejárójával együtt; se nem több, se nem kevesebb annál, mint amit egyszer már láttunk animációs formában. Önmagában persze az is egy pozitívum, hogy sikerült élőszereplős köntösbe bújtatni egy jól ismert történetet, azonban némi plusz, némi egyediség jól esett volna a szemünknek, ugyanis ezzel a nüansznyi hozzáadott értékkel nyerhetett volna igazán értelmet ez a projekt. A 2025-ös Így neveld a sárkányodat egy kedves és bájos alkotás nagy szívvel, csakhogy ez elsősorban nem a film, hanem az eredeti mese érdeme.
Borítókép forrása: DreamWorks
