Tavaly ilyenkor hirtelen a Balatro jutott volna eszünkbe, mint indie gyöngyszem, idén viszont nem akármilyen alkotásokkal örvendeztettek meg minket a független fejlesztők. Lássuk a legnagyobb durranásokat, melyek között olyan is akad, amiről nem feltétlenül hallott mindenki!
Márciusban a Schedule I tarolta le a Steamet, és került a toplisták élére. Egy humoros-drámai bűnözés-szimulátorról van szó, ahol egy fiktív városban drogkereskedelmi birodalmat építhetünk és fejleszthetünk, Heisenberg után szabadon. A játékosok imádták, az egyidejű játékosszám 459 075 volt április elején. És hogy ez mennyire esett vissza? Jelenleg több ezren játszanak vele napi szinten, szóval így sem panaszkodhat a fejlesztő/kiadó TVGS.
Áprilisban a Blue Prince jelentett üde színfoltot: a puzzle/kaland/roguelike hibridben egy kastélyt kell felfedeznünk, amiben folyamatosan változó szobák és feladványok várnak minket. A végső cél a rejtélyes 46-os szoba elérése, de ez közel sem lesz egyszerű feladat. A játékosok imádták az egyedi mechanikái és a kreatív dizájnja miatt, egyesek szerint ez az év indie játéka. Persze nem jutott el annyi emberhez, mint pl. a Schedule I, de a rajongói teljesen odavannak érte, szóval egy próbát megérhet.
Június közepén a The Alters remek alapfelütésével hódított: egy idegen bolygón ragadt asztronauta önmagát „klónozza”, egészen pontosan önmaga különböző, alternatív életutakból származó verzióit hozza létre a túlélés érdekében. A történetorientált túlélő mechanikák és a sztori miatt sokan szerették, bár hatalmas tömegeket nem mozgatott meg, az egyidejű játékosszám alig lépte túl a 18 ezret. Mindenesetre érdemes kipróbálni!
Szeptember elején a Hollow Knight: Silksong akkorát szólt, hogy a háromfős fejlesztőcsapat pillanatok alatt milliókkal gazdagodott, a megjelenés után két nappal pedig egyszerre 587 150-en pörgették, csak a Steamen. A Silksong nemcsak zajos sikere miatt került a címlapokra, hanem azért is, mert miután bejelentették a pontos megjelenési dátumát, rengeteg másik indie címet elcsúsztattak miatta, mert azok fejlesztői nem kívántak versenyezni a Team Cherry alkotásával. Lényegében a Silksong lett az indie játékok GTA 6-ja. Durva, mi?
Szintén szeptemberben debütált a Megabonk, ami első ránézésre egy szürreális rémálom. Sőt sokadikra is, amiben végtelen szörnyhordák ellen kell küzdenünk, ám valamiért imádták a játékosok, októberben pl. 117 336-an adták át magukat egyszerre a totális káosznak. A játékosszám nemigen szokott beesni 10 ezer alá, szóval még mindig elég jól megy a Megabonk szekere. Ti próbáltátok már?
Szeptember végén, több mint mint 1 évnyi korai hozzáférés után végre megjelent a Hades II is, ami nemcsak hűen követte a nagy elődöt, hanem tovább is fejlesztette azt, így nem csoda, hogy rengetegen vetették bele magukat az élvezetekbe. Pár nappal a megjelenés után 112 947 játékos játszott vele egyszerre, manapság pedig több ezren indítják el. Ez sem rossz teljesítmény, igaz?
Október közepén debütált az Escape from Duckov, a „kacsás Tarkov”, amiben fegyveres kacsákat irányítva kell gyűltögetnünk, fegyvereinket fejlesztenünk, és túlélnünk. Most tessék megkapaszkodni: a játék hamar milliós eladásig jutott, október végén pedig egyszerre 301 322-en játszották. A titka az lehet, hogy egyszerre parodizálja és hozza az extraction shooter műfaj izgalmát, ami ritkán működik ilyen jól indie szinten. Háp!
Október 22-én indult az idei év egyik legnagyobb meglepetése, a Dispatch, amiben egy szuperhős szervezet diszpécserét alakítjuk, aki maga is szuperhős volt. Az epizodikus kiadás, a remek hangulat és jó kis sztori meghozta a sikert a Telltale egykori fejlesztőinek, bár sokan úgy tartják, hogy a játék csak nyomokban tartalmaz játékmenetet, és inkább egy interaktív animációs sorozat. Akárhogy is legyen, november közepén 220 060-en játszottak vele egyszerre, és mivel a sztori kimenetele döntéseinken alapszik, az újrajátszhatósági faktor is magas.
Nem mehetünk el szó nélkül az idei év legnagyobb durranása, a Clair Obscur: Expedition 33 mellett sem, ami rövid idő alatt mozgatott meg hatalmas tömegeket, és vált az emberek kedvenc játékává – csak az én ismerőseim között is jó páran jártak így, rólam nem is beszélve. A sztori, a hangulat, a látvány, a ZENE, a játékmenet, a színészek, minden a helyén van. Ritka az ennyire tökéletes alkotás, pláne indie berkekből, hatalmas pénzcsap nélkül. Le a kalappal Sandfall, köszönjük szépen!
A végére pedig egy magyar alkotást is említsünk meg: április közepén jelent meg a Mandragora: Whispers of the Witch Tree, egy sötét hangulatú, oldalnézetes akció-RPG, amely a soulslike és metroidvania elemeket gyúrja össze egy kifejezetten erős audiovizuális világgal. A játék nemcsak itthon, hanem nemzetközileg is felkeltette a játékosok figyelmét, és külön öröm, hogy demó is elérhető belőle, így kockázat nélkül bárki belekóstolhat a hangulatába.
Ezek tehát 2025 legnagyobb indie durranásai. Nektek melyik volt a kedvencetek?
Borítókép forrása: Raw Fury
