Már játsszák a mozik az Avatar új részét, harmadjára térünk vissza Pandorára, ahol olyan látvány fogad minket, hogy elakadunk a szavunk, a fejünk azonban nem fájdulhat meg - James Cameron szerint legalábbis. A rendező ugyanis egy kis neurológiai kutatást is végzett, mielőtt elkészítette az Avatar: Tűz és hamut.
Cameron a Discussing Filmnek adott interjújában elmondta, hogy a Tűz és hamu, akárcsak A víz útja, 48 fps-sel készült a megszokott 24 fps helyett, ami simább látványt eredményez, és még az agyat is kíméli.
„Ha technikailag nézzük, sokféle neuronunk van, amelyek különböző dolgokat végeznek, de vannak dedikált neuronok is a parallaxis érzékelésére. Szóval amikor valaki azt mondja, hogy szemfáradtságot érez 3D-nél, az valójában nem szemfáradtság, hanem agyi terhelés, mert az agyunk sztereoszkópikus látásként dolgozza fel a képet a vizuális kéregben."
„Ezek a parallaxis-érzékeny neuronok nem tudnak működni, ha a függőleges élek ugrálnak” – folytatta. „Az agy nem tudja feldolgozni, ha pedig a stroboszkópszerű hatás rontja a 3D élményét, akkor magas képkockasebességet kell használnunk. Ez olyan szintre interpolál, amit az agyunk már képes feldolgozni, és a terhelés is eltűnik."
Neurológia kiselőadás ide, neurológiai kiselőadás oda, az Avatar: Tűz és hamu látványát így sem könnyű befogadni, már csak azért sem, mert egy közel három és fél órás produkcióról van szó. Kritikánkban így fogalmaztunk: „Ezt a filmet csak három feltétellel lennék hajlandó újranézni: ha James Cameron maga repülne el hozzám, venné meg a jegyem, előtte pedig elvinne mondjuk vacsorázni. Bár szerintem felesleges fáradnia a negyedik résszel, ha vannak még olyanok, akiket érdekelnek a kék űrlények, azok számára valószínűleg akad majd pár wow-pillanat a filmben, amelyeket egyébként könnyű lesz felismerni, mert általában elhangzik majd közben, hogy „wuhuuu". Mindenki más számára viszont az Avatar: Tűz és hamu nem lesz más, mint egy tökéletesen üres vizuális túladagolás, ami inkább kimerítő, mint lebilincselő."
Borítókép forrása: 20th Century Fox
