THE ELDER SCROLLS II: DAGGERFALL
The Elder Scrolls: egy cím, amin generációk nőttek fel; egy sorozat, melynek egyes részei mindig lázban tartják az egész világot -- így volt ez régen is, és így van ez ma is. Korunkra a Bethesda Softworks mesterévé vált a TES-világnak, ám mégis jóval korábban, 1996-ban alkották meg Tamriel legnagyobb helyszínét (62 négyzetmérföld), a bretonok hazájául szolgáló Daggerfallt (megjegyzés: a játék ingyenesen letölthető). Akkoriban az a játékterület, illetve NPC-k / lehetőségek száma, melyet a TES II biztosított, minden korábbi művet felülmúlt, és új irányelvet határozott meg az elkövetkezendő RPG-k számára. A magával ragadó atmoszféra mellett már-már a The Elder Scrolls-játékok sajátos jellemzőjeként fogható fel a temérdek programozási hiba is -- nem volt ez másképpen a Daggerfallnál sem, ám ennek ellenére mindenki imádta, apró-cseprő technikai problémái pedig inkább csak még szerethetőbbé tették.
Bizony, ez egy ló, nem az Oblivionnal kezdődött a világ
POSTAL
A Running With Scissors forradalmit alkotott a maga módján, lévén a Postal nem csak 1997-ig bezárólag, de azt követően is a legocsmányabb, legbrutálisabb játéknak nevezhető, amit valaha készítettek (na jó, a Manhunt melléállhat). Alapvetően egy sandbox programról beszélünk, ami már önmagában szórakoztató, de nem e húzással tűnik ki még 15 év távlatában is a tömegből, inkább a játékmenet szerves részét képező, túlzó erőszakkal. Talán nem véletlen, hogy a rasszizmust és a nőkkel szembeni kegyetlenkedést poénként kezelő Postal sok országban vált az első számú közellenséggé, s tiltották be. Ám az emberi viselkedés magában hordozza, hogy szeretjük az efféle játékokat, így a kasszáknál sikeresen teljesített, aminek következményeként lett második rész is, mely még brutálisabb is lett, mint az előd -- a harmadik rész már viccnek számít, még stílusán belül is értékelhetetlen.
A Postalt több országban betiltották -- imádtuk!
OUTCAST
A belga illetőségű Appeal 1999 nyarán dobta piacra az akkor még semmitmondó című játékot, mely mára az idősebb játékosok körében legendává nőtte ki magát. Akkoriban vektorgrafikus látványvilágával a kor egyik legszebb játékának számított (még ma is tűrhetően fest), és bár e vonása miatt is nevezhető korát megelőző alkotásnak, mégsem emiatt emlékszenek rá sokan. Az Outcast univerzuma egyszerűen magába szippantotta a népet, mert roppantmód tartalmas volt, köszönhetően a sok küldetésnek, a hosszas lootolásnak, és az NPC-kkel való folytonos interakciónak. Szép volt, jó volt, imádtuk... ám sajnos azt az irányvonalat, amelyet az Outcast képviselt, csak kevesen tartották vonzónak a ’90-es évek végén, így a program anyagilag bukás volt, az eleinte csak PS2-re tervezett Outcast 2 fejlesztését pedig egy idő után törölték. Nagy kár érte, de talán nincs minden veszve, hiszen néhány tehetséges rajongó egy ideje már dolgozik a folytatásnak is felfogható OpenOutcasten; a neten számos videót találni, érdemes néhányat megnézni, illetve ellátogatni a folyamatosan frissített hivatalos weboldalára.
Az Outcastben egy dínót is megülhettünk
