Megdöbbentő értékeléseket kapott az év egyik legjobban várt játéka, a Marvel's Wolverine

A kritikusokat nem győzte meg Wolverine, megtört az Insomniac nagy sorozata.

Az Insomniac Games neve az elmúlt években szinte egyet jelentett a minőségi PlayStation-exkluzívokkal. A Spider-Man, a Miles Morales, a Spider-Man 2 és a Ratchet & Clank: Rift Apart után joggal tűnt úgy, hogy a stúdió rozsdás kanállal is képes lenne vajat köpülni. Wolverine adamantiumkarmai azonban most váratlanul beragadtak, legalábbis a játék pozitívumai ellenére messze elmaradt a fejlesztők megszokott színvonalától.

Megérkeztek a Marvel’s Wolverine első tesztjei, sőt, nekünk is volt lehetőségünk idő előtt végigjátszani Rozsomák kalandját és még videóban is összefoglaltuk nektek a tapasztalatainkat, az összkép azonban jóval visszafogottabb annál, mint amit az Insomniac Games korábbi sikerei alapján várni lehetett. A játék az értékelések első hulláma után 78 ponton áll a Metacriticen, míg az OpenCritic átlaga megközelítőleg 77 pont. Ez egy átlagos játéknál kifejezetten tisztességes eredmény lenne, az Insomniac modern sikerszériájában azonban már látványos visszaesést jelent. A különbség akkor válik igazán feltűnővé, ha mellétesszük a stúdió korábbi nagy megjelenéseit. A 2018-as Marvel’s Spider-Man 87, a Miles Morales PS5-ös változata 85, a Ratchet & Clank: Rift Apart 88, a Marvel’s Spider-Man 2 pedig 90 pontot szerzett a Metacriticen. Az Insomniac utolsó ennél gyengébben fogadott új játéka a 2016-os Song of the Deep volt, így a Wolverine a stúdió elmúlt tíz évének leggyengébb eresztése lett. A kritikusok véleménye ráadásul meglehetősen szélsőséges. Az IGN, a GameSpot és a GamesRadar+ egyaránt 6 pontot adott rá, míg a DualShockers és a Wccftech 8,5-re, a Destructoid, a Push Square és a TheGamer pedig 8 pontra értékelte. Vagyis nem arról van szó, hogy mindenki egyöntetűen rossznak tartaná Logan kalandját, inkább arról, hogy ugyanazok az elemek egyeseket szórakoztattak, másokat pedig már néhány óra után kifárasztottak.

A pozitívabb tesztek dicsérik Wolverine brutalitását, a látványos kivégzéseket, a filmes akciójeleneteket, valamint Liam McIntyre alakítását. Logan dühös, sérült és sebezhető figuraként is működik, a játék pedig nem próbálja családbaráttá csiszolni a karmait. A nagyjából 13 órás, lineáris kampányt többen üdítően változatosnak tartják a végtelen nyílt világok és szolgáltatásalapú játékok között.

A negatívabb kritikák szerint azonban a kezdetben látványos harcrendszer hamar ismétlődővé válik. Kevés az igazán érdekes ellenféltípus, a csaták nem követelnek sok kreativitást, a bossok pedig gyakran ismerős megoldásokból építkeznek. A részletesen kidolgozott helyszíneket szűk útvonalak és láthatatlan falak szabdalják, miközben a melléktevékenységek és az egyszerű feladványok sem adnak sokat az élményhez. A történet és Logan karakterábrázolása több dicséretet kapott, de a kiszámítható fordulatokat, az elsietett karakteríveket és a túlságosan magyarázkodó befejezést is számos teszt kifogásolta.

A Marvel’s Wolverine tehát nem katasztrófa, csupán egy korrekt akciójáték attól a csapattól, amelytől már szinte automatikusan kiemelkedőt várunk. Logan karmai továbbra is borotvaélesek, ám az Insomniac eddigi makulátlan hírneve most először úgy tűnik csorbát szenvedett.

Borítókép: AI