Bár a vidámpark-menedzselést viszonylag kevesen jelölnék meg, mint álommunkát, a témára épülő játékok mégis népszerűek, és ennek köszönhetően egyre több is lesz belőlük. A Planet Coaster nem új, először 2016 végén jelent meg, akkor még kizárólag PC-re, és az a Frontier Developments készítette, mely a RollerCoaster Tycoon harmadik részéért is felelős. A játék elsöprő sikert aratott, az azóta eltelt négy évben pedig folyamatosan adták ki hozzá a DLC-ket és frissítéseket, egyre duzzasztva az elérhető tartalmak tárát. 

De pontosan mi a játék lényege? A hullámvasút feltalálás mellett az egész parkot menedzselned kell, az infrastruktúra kiépítésétől az alkalmazottak kezelésén át egészen a pénzügyi problémákig. Ennyivel még a Planet Coaster elég sztenderd építkezős tycoonnak tűnhet, ám a játék vonzerejének javát az adja, hogy a világon minden a legapróbb részletekig testreszabható benne. Nemcsak hullámvasutakat kreálhatsz kedvedre, de a park egyéb épületeit és dekorációit is nulláról építheted fel, ezernyi előre elkészített elemből válogatva. Alapból számtalan tematika áll rendelkezésre, hogy az utolsó szemetestől a legimpozánsabb látványosságig minden tökéletesen passzoljon egymáshoz, de ha kreativitásról van szó, a játék teljesen elengedi a gyeplőt, hagyja, hogy bármilyen ötleted megvalósítsd, akár a fizika és józan ész határait is megszegve. Chocho itt található tesztjéből minden kiderül arról, miért különleges ez a szimulátor.

Egyszer fent, egyszer lent

Szóval, hogy sikerült mindezt átültetni konzolra, és mennyire lehetséges kontrollerrel precízen építkezni? Hát, közepes az élmény. A grafika csodás, életteli, a hangulat maradéktalanul átköltözött a PC-ről. Azonban, menedzser játékhoz híven, végtelenül bonyolult menük és milliárd elemet számláló listák közt kell navigálnunk, ami kontrollerrel sokkal komolyabb kihívás, mint egérrel végig kattintgatni rajtuk. Bár a fejlesztők minden elérhető gombot és kombinációt kihasználnak a különböző menük megnyitásához, rengeteg gyakorlás kell ahhoz, hogy ne legyen azonnali frusztráció tárgya bármilyen akció elérése. Sajnos az építkezés során a kívánt dolgok megtalálása még PC-n sem triviális, konzolon pedig hiába elérhető többféle filter, az egyszerre látható elemek kis száma és a navigáció nehézkes mivolta miatt valóságos rémálom bármilyen bonyolult struktúra összerakása. Lehet, hogy akit az enyémnél több türelemmel áldotta meg a sors (és ez a léc igen alacsony), nem fogja ezt olyan rémes feladatnak találni, mindenesetre nekem végül még azt is a Google súgta meg, hogy hol vannak a kukák. 

Abban viszont biztosan mindenki egyetértene, hogy egérrel sokkal könnyebb bármit is pozicionálni – bár kontrollerrel sem lehetetlen, de hosszas szöszmötölést jelent, és a kameraállások rugalmatlansága miatt bosszantóan pontatlan. Idén nyáron sokat játszottam a Frontier ugyanerre a kaptafára készített, Planet Zoo nevű állatkert-menedzselős szimjével, úgyhogy friss emlékeim vannak róla, mennyivel jobb egérrel és billentyűzettel rendezgetni a parkot. (Bár a játék támogatja ezeket a perifériákat is, de feltételezhetően a konzoltulajok pont azért vennék meg ezt a verziót, hogy az általuk megszokott módon, kontrollerrel élvezhessék a vidámparkok menedzselését.) Szomorú tény az is, hogy a Frontier Workshop, ahol a játékosok megoszthatják saját kreálmányaikat és csodás parkjaikat, elérhető ugyan, de csak saját, konzolos verzióban, vagyis PC-s megosztásokat nem fogsz elérni rajta. Remélem, bőven akadnak majd játékosok, akik megtanulják rendesen kezelni ezeket a kontrollokat is, és fantasztikus, saját parkomba letölthető hullámvasutakat alkotnak.

Szerencsére azonban, ha a pepecselős építkezést nem számítjuk, elég könnyű megszokni az irányítást, és a rendelkezésre álló tutorial pályák megadják a lehetőséget a gyakorlásra. A grafika nem veszített megszokott, vidám és kissé képregényes stílusából, a hangok és zenék szeretnivalóak. A játék tesztelése közben érkezett meg a PS5, úgyhogy azt is elmondhatom, óriási különbséget nem vettem észre a PS4-es és az újgenerációs Planet Coaster közt (kivéve, hogy minden mentésem elveszett). Összességében tehát ez egy jó külsejű port, ami sajnos egy ponton beleütközik a konzol természetszerű limitációiba, de ha nincs PC-d és szereted a zsánert, még mindig tudom ajánlani.