Eredetileg úgy terveztem indítani ezt a cikket, hogy „itt a hiánypótló E3: e 3 játékkal”… de aztán többen lettek, meg végül még többen. Na, nem mintha panaszkodnék, meg hát különben is: az E3 eredetileg júniusban lett volna, szóval addigra még összejöhet a remek poén, hiszen – mint az közismert – az ismétlés feljavít bármilyen pocsék viccet. Addig meg inkább nézzük az e havi játékokat.
Melon Journey: Bittersweet Memories – A zöld 50 árnyalata
Ha valaki esetleg egyediséget keresne, ez a kalandjáték remek választás lehet a számára – bár nem való mindenkinek, mivel a művészi elképzelés erősen a Game Boy nosztalgiára épül, annak minden előnyével és hátrányával. A látvány szerintem az előbbi csoportba tartozik, mivel a pixelgrafika stílusos, bájos és kellően részletes. Végső soron a zenével is meg voltam elégedve, viszont elég hangos, és csak a Windows-ban vagy a hangszórón tudunk visszavenni belőle. Ahogy az sem árt, ha van kéznél egy jegyzetfüzet vagy valami ahhoz hasonlatos applikáció, mert a játék nagyjából nulla segítséget ad a feladatokhoz. Csak járkálunk a világban, beszélgetünk a karakterekkel, egyik-másik elhint egy utalást arra, hogy mit szeretne, vagy arra, hogyan lenne az megoldható, és ennyi. Aki nem figyelt, így járt. Tény, hogy elég nosztalgikus ez a hozzáállás, és még manapság is van olyan alkotás, ami erre épül (például a számos díjat bezsebelt Elden Ring), de egy amúgy (látszólag) békés kalandjátékban nem biztos, hogy mindenki díjazni fogja. Remélhetőleg idővel bekerülnek a modern funkciók is, mert a történet amúgy érdekes (polgármesterválasztás, földalatti mozgalom, illegális dinnyemag kereskedelem, sündörségi túlkapások, stb.), a karakterek némelyike igazán szórakoztató, és persze rengeteg popkulturális utalás várja az arra fogékony játékosokat. Szóval érdemes lehet várni egy kicsit, hátha legalább utólag barátságosabbá válik a kivitelezés, meg az eredetileg 15 eurós (~ 5500 forint) ár. 65%
Alephant – Elefánt is you
Vagy én vagyok kissé negatív, vagy egyes játékokról tényleg messziről látni, hogy nagyon mélyenszántónak szánták őket. Az Alephant első ránézésre egy egyszerű, ám érdekes sokobanos-tologatós logikai programnak tűnt. Aztán kiderült, hogy a cím egyfajta filozofikus szóvicc a héber ABC első betűje, az Aleph alephján, a menü is inkább flancos, mintsem átlátható és használható, az átvezetők pedig… nos, ha valaki kipróbálja a játékot és megérti, mit jelentenek, majd írja meg legyen kedves. A rejtvények alapja szokás szerint egyszerű: az Aleph karakterekhez kell hozzápasszítanunk egy-egy magánhangzót jelentő írásjelet. A nehezítést a pályák zegzugos felépítése jelenti, no meg az, hogy csak a magánhangzókat tologathatjuk, ráadásul, ha összeállt egy páros, az kihathat más elemekre. A kivitelezés valamiért a Baba is You-ra emlékeztetett (azért annál lényegesen kevésbé tripes), ahogy az is, mennyire hülyének éreztem magam el-elakadva a pályákon. A feladványok ugyanis jók, ötletesek és gyakran elég nehezek. Ha a felhasználói élményt kicsit hozzáerősítenék, remek játék lehetne, addig viszont csak fejtörő-rajongóknak ajánlott. 66%
Beyond the Wall – Családi kaland
Nem vagyok benne biztos, hogy létezik olyan alkategória, ami a „nyelvfüggetlen családi mini-kalandjátékok” névre hallgat, de az biztos, hogy ha esetleg lenne, a Beyond the Wall beletartozna. A rövid, és megtévesztőn minimalista (na jó, szerintem csúnya) bevezető szerint barátunk nem jött el játszani, ezért elmegyünk megnézni, mi van vele. Ehhez viszont sok képernyőnyi távolságot kell megtennünk, amiken mindig akad valami elhárítandó akadály. Szöveg ellenben nincs, még segítséget is csak rajzolt formában kapunk, a fejtörők pedig meglehetősen egyszerűek (legalábbis az esetek többségében), így akár családi szórakozásnak is beválhat a játék. Ugyan a kaland elég rövidre sikeredett (még úgy is, ha el-elakadunk egy rejtvénynél), valamint akad pár, vélhetően a mobilos múltjából eredő gyengesége (irányítás, a beállítások szinte teljes hiánya), de egy nagyjából barátságos (mondjuk az állatokkal néha meggyűlik a bajunk, és mi is galádok vagyunk párral), a régi meséket idéző grafikával megáldott programmal van dolgunk. Az ára ugyan kissé magas egy szimpla délutáni kikapcsolódáshoz, de lesz még akciós – ráadásul mobilra már most körülbelül féláron érhető el. 68%
Miniland Adventure – Minecraft 2D
Ha a cím láttán kíváncsiak lennétek, mennyire mini a Miniland, akkor már most elárulom: eleinte rettentően, kezdés gyanánt ugyanis egy mindössze 3*3 figurányi földdarabot kapunk. Mivel ekkora területen azért mégsem lehet farmerkedni (és főleg nem túlélőset játszani), ezért szerencsére rögtön kibővíthetjük a rendelkezésünkre álló teret, a későbbiekben pedig reggelente adhatunk hozzá továbbiakat, méghozzá kimondottan változatos terepekből válogatva. Így aztán idővel minden alapanyagból eleget szerezhetünk – persze eleinte még így is meggyűlhet a bajunk például az étellel, amennyiben nem volt elég kegyes az RNG. A teendőnk elsősorban túlélni és fejlődni, feloldani a pályákhoz tartozó teljesítményeket, plusz akad egy titokzatos végjáték is. A grafika ugyan kissé darabos, de cserébe stílusos, még ha néha nem is túl könnyű megkülönböztetni a hasonló tárgyakat. Az irányítás egérrel és billentyűzettel nem mindig áll kézre, kontrollerrel pedig elég pontatlan, de ez még fejlődhet. Ahogy a harcok terén sem ártana némi javulás, mert a szörnyek könnyedén beszorítanak a sarkokba (így elbukva az összes nálunk lévő tárgyat), a fő eszközök elhasználódása pedig már-már Zeldát idézően gyors. Éppen ezért érdemes kivárni, amíg az első visszajelzések alapján kialakul a Miniland Adventure egy véglegesebb formája. Ha ez sikerül, egy kellemes farmerkedős játékot kaphatunk, méghozzá elég jó áron. 70%
Organs Please – Vissza a darálóba
Tavaly novemberben már felbukkant nálunk az Organs Please korai hozzáférésű verziója, mostanra pedig az 1.0-s változat is megérkezett – telik az idő, ugye? Ennek köszönhetően végre végigjátszhatjuk a teljes hónapot – vagy legalábbis megkísérelhetjük végigjátszani, mert a sikert bizony nem adják könnyen. A program során az erősen túlspilázott disztópikus jövőben kell jelentkezőket szortíroznunk az emberiség utolsó mentsvárát jelentő űrhajó legénységébe: a szerencsések felszállhatnak, másoknak „eutanáziát” biztosítunk, hogy nyersanyag legyen belőlük, és van, akit szimplán csak bevágunk a kohóba fűtőanyagnak. A receptet persze megbonyolítják a munkáltatónk és a különféle frakciók elvárásai arról, kit engedhetünk fel, valamint az említett „nyersanyagok” feldolgozása is ránk hárul, méghozzá a megrendelések alapján. Sok helyen láttam, hogy ez „tisztára Papers, Please, csak vidámabb”, ami érdekes megfogalmazása annak, hogy sorozatban küldünk embereket a halálba, mert kellenek alapanyagnak – csak éppen színes, jópofa grafikával. A szortírozás rész persze nem olyan részletekbe menő, mint Lucas Pope-nál, de az állandóan változó követelmények és a gyorsan pörgő idő mégis izgalmassá/stresszessé teszik, nem beszélve a váratlan rendelésekről, amiket nem könnyű időben teljesíteni. A menedzsment rész sem igazán mély (legalábbis elméletben), de ahhoz, hogy legalább nagyjából sikerrel zárjuk a hónapot, alapos tervezésre van szükség. Erősen humorérzék függő, hogy kinek mennyire fog bejönni az Organs Please, de akiknek tetszik az emberi erőforrás kicsit keményvonalasabb értelmezése, jól szórakozhatnak a népirtás-triázs közben. 70%
Desktop Dungeons Rewind – Visszatekert kazimata
Bár első ránézésre valamiféle taktikai vagy RPG címnek tűnhet a Deskop Dungeons Rewind, valójában egy logikai játékkal van dolgunk. A kezdeti gondtalan felderítgetés, és a közeli, gyenge ellenfelek elagyabugyálása után ugyanis hamar nehéz helyzetben találhatjuk magunkat az egyes kazamatákban. A magasabb szintű szörnyek erősek, hősünk pedig csak új mezőkre lépve képes gyógyulni, így nagyon fontos a megfelelő sorrendben verekedni (néhány szembenálló kihagyásával!), hogy az adott pálya főellenfelét is sikerüljön legyőzni. Persze akkor sincs gond, ha elbukunk vagy félúton lelépünk, hiszen valamennyi zsákmány így is maradhat, amelyből aztán fejleszthetjük a városunkat, hogy legközelebb már több esélyünk legyen. Ahogy a Rewind szócska is utal rá, a játék az eredeti Desktop Dungeons remake-je, tehát látványosabb a külcsín, jobban szólnak zenék, de azért megmaradtak az eredeti elemek. No meg a néha szemforgatást okozó, de többnyire barátságos, sőt önironikus humor is. Emellett a nehézségi görbét is egyenletesebbre csiszolták (elméletben legalábbis), bár a „rouge-ság” azért mindig jelent némi bizonytalanságot ezen a téren. Az extra, sakkfeladvány-szerű rejtvények meg kimondottan aljasok tudnak lenni. Éppen ezért nem érdemes gyors menetekre számítani, mivel elég sok gondolkodási időt igényelnek a pályákon található feladványok, de a DDR szerencsére elég jól vegyíti a hangulatot, a látványt és a kihívást. Ára várhatóan 20 euró (~7500 forint) körül lesz, ami kissé borsos, de a régebbi verzió tulajdonosai elméletileg ingyen megkapják a visszatekerést. 73%
Konkan Coast Pirate – Captain App Sparrow
Nincs könnyű dolga annak a játéknak, ami már a kezdés során a sztorijával próbál meg behúzni a világába, de a Konkan Coast Pirate-nek sikerült a maga módján. Az alaptörténet ugyanis annyi, hogy nem elég jó a kalózok navigációja, ezért appot írnak rá, és nekünk kell betanítani az MI rutinját. Ez az alapkoncepció pedig annyira bugyuta, hogy szinte rögtön megkedveltem – bár a beleélésnek nem igazán vált a hasznára, de egy logikai játéknál az amúgy sem túl lényeges. A navigáció elméletben egyszerű: a kalózoknak le kell horgonyozniuk, hogy lesben álljanak, míg a kerekedők dolga, hogy felszedjenek valami árut, és lelépjenek a térképről. Nekünk pedig el kell helyezni pár irányító jelet a térképen (vagy a hajókon!), hogy ez megtörténhessen. Ezt bonyolítja a térkép, a hajók interakciója, és az, hogy nem kapunk semmi magyarázatot az alapszabályokról, így nekünk kell kideríteni mindent, méghozzá a pályák neve és a heves próbálgatások alapján. Az irányítás kissé fapados, a grafika meg még inkább, de a rejtvények jók, a hangulat szintén (a párbeszédek pedig átpörgethetők, ha valakinek nem jön be a szürrealitásuk), és az árazása is baráti. 75%
Not For Broadcast: Live & Spooky – Média médiumok
Még 2020 elején írtam a Not For Broadcast korai hozzáférésű változatáról, ami igen ígéretesnek, ugyanakkor kissé kockázatosnak tűnt. Nagyjából két év múlva meg is jelent, az „élőadás szimulátor”, és a sejtésem beigazolódott: a szinte állandóan vicces (és néha kissé túlfutott) előszereplős jelenetek tényleg gyakran ütötték az ultraborús háttértörténetet, de összességében jól sikerült a játék, kellő humorral, drámával és változatossággal. Ennek köszönhetően aztán szép sikert is aratott, a reklám után pedig most visszatérünk a DLC-vel. A sztori szerint épp valóságshow készül, amiben egy régi stúdió gyanús baleseteit oldanák meg a szereplők – természetesen az éppen divatos szellemkergetéssel egybekötve. A mi feladatunk szinte ugyanaz, mint eddig: váltogatni a kameraállásokat, kisípolni a káromkodást, és a különleges helyzetre tekintettel kamu szellemeskedni, különleges hatások segítségével. Persze ilyen alapokból egyértelműen következik, hogy igazi szellem is akad, amitől néha meg kell védeni a keverőpultot – és persze a rejtélyek felderítése is rajtunk múlik. A DLC viszonylag rövid abban az esetben, ha elsőre „megoldunk” minden rejtélyt, mindenki életben marad, vagy csak szimplán tetszik az eredmény. Ellenkező esetben viszont kezdhetjük elölről az adást, és az ismétlés már nem annyira élvezetes – még úgy sem, hogy a történet alapvetően érdekes, a szereplők pedig szokás szerint remekelnek. Akinek bejött az eredeti, az várhatóan ezt is kedvelni fogja (és ha netán sokallja a hozzávetőleg 3400 forintos árat, akár a szezonbérletet is behúzhatja, amiben még két DLC várható), de akinek nem, azzal nem ez az extra óra fogja megkedveltetni. 77%
Az értékelések alapján tűnhet, mintha ebben a hónapban nem lett volna olyan játék, amiért igazán rajonganék. Ami részben igaz is, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne szórakoztam volna jól a mezőny minimum felével. Azonban idén már szigorúbban vesszük a pontozást, ráadásul a legtöbb címen most az átlagnál jobban érződtek az indie fejlesztés korlátai, vagy éppen azokon is messze túlnyúló hiányosságok. Ettől függetlenül az adott műfajok kedvelőinek jól jöhetnek ezek az apróságok, plusz így legalább szurkolhatunk egy erősebb májusért.
