A Sony vélhetően jó lóra tett az új Resident Evil-filmmel, mert két legyet is üthet vele egy csapásra: nemcsak a gamerek fognak rá jegyet venni, de olyanok is, akiknek fogalmunk sincs a Capcom kultikus videójátékáról, ennek oka pedig nem más, mint a rendező, Zach Cregger. Cregger volt ugyanis az, aki 2022-ben leszállította nekünk a Barbár című horrort, tavaly pedig befutott az Oscar-díjas Fegyverek is, amivel gyakorlatilag egyértelművé tette, hogy az A-ligában a helye, legalábbis az újgenerációs horrorfilmeket illetően mindenképp. Bár új filmjének magyar címe, A Kaptár könnyen PTSD-t okozhat a hazai nézőknek, ennek a Resident Evilnek az égvilágon semmi köze a Milla Jovovich-féle próbálkozásokhoz - és talán a játékokhoz sem olyan sok, mint ahogy a rajongók előzetesen szerették volna, de kit érdekel, ha egy ennyire szórakoztató filmet hoztak össze.
A sztori faék egyszerű és nagyjából egyetlen összetett mondatban elmondható. Van egy Bryan nevű egészségügyi futárunk, aki dupla pénzért elvállal egy rejtélyes küldeményt a Raccoon City Kórházba, és pechére pont akkor szabadul el a városban az a halálos zombivírus-járvány, amelyről ugyebár tudjuk, hogy a gonosz Umbrella nevű biotechnológiai multiszörnyeteg áll mögötte. A szerencsétlen flótást egyébként Austin Abrams játssza, akinek sűrű hónapja lesz a mozikban: szeptemberben zombik üldözik, októberben pedig lenyeli őt egy bálna.
Bryanről nem sokat tudunk meg, illetve két dolgot mégis: stresszhelyzetben szeret káromkodni, a barátnője pedig vélhetően terhes, és a baba nem volt teljesen tervezett. Ahogy egy olyan, hihetetlenül fertőző vírus elszabadulása sem, ami az emberekből őrjöngő zombit csinál, az állatokból pedig groteszk mutáns szörnyeket.
Ami jó:
- Az új Resident Evil rögtön a közepébe csap a sztorinak, hogy utána non-stop pörögjön, és 94 percig gondoskodjon arról, hogy pislogni se legyen kedved.
- Nagyon feszült, nagyon véres és nagyon vicces. Igen, jól olvastad, vicces, még úgy is, hogy Cregger elmondása szerint a legtöbb humoros részt kivágták a végső változatból, mert a tesztvetítések alkalmával a közönség egész egyszerűen túl soknak találta a poénkodás mértékét. Jó hír viszont, hogy ami maradt, az nem töri meg a feszültséget, csak oldja azt, és ez egy furcsa, de élvezetes elegyet alkot.
- Bryan egy totál átlagos fickó, és a film nagy részében fogalma sincs arról, hogy mibe keveredett, mit kellene csinálnia és pláne, hogy hogyan kellene túlélnie ezt a teljes őrületet. Austin Abrams pedig egyszerűen fergeteges, ahogy szerencsétlenkedve sorra küldi padlóra a szörnyeket.
- A film maga nem akar mindenáron fanservice lenni, és nem abból indul ki, hogy a nézőnek kívülről kell fújnia a Capcom univerzumának minden egyes szereplőjét, helyszínét és szörnyetegét. Ha egyetlen percet sem játszottál a játékokkal, akkor is minden esély megvan rá, hogy élvezni fogod.
- Viszont ad is a rajongóknak, kezdve rögtön azzal, hogy főhősünk folyamatos lőszerhiánnyal küzd, a szörnyek is ismerősek lesznek, a film pedig több ponton is FPS nézetbe vált, amitől konkrétan olyan érzésed lehet, mintha épp valamelyik Resident Evil-pályán lennél.
- És maga a világ is elképesztően jól néz ki: atmoszférikus, klausztrofób, részletgazdag, és bárhol is legyünk épp - egy elhagyatott házban, egy lakókocsiban vagy egy liftben -, a helyszín pillanatok alatt beszippantja az embert.
- Kevés film tudja ennyire, hogy mekkora játékidő áll neki a legjobban, de az új Resident Evil pontosan eltalálta, milyen hosszúnak kell lennie.
Ami nem jó:
- Bár összességében meglepően jól működik együtt Zach Cregger beteg humora és a Resident Evil szörnyei, a kelleténél viccesebb a film, a rendező pedig nyugodtan faraghatott volna még azokból a bizonyos humoros részekből, különös tekintettel az önismétlő poénokra, merthogy azokból is akad néhány.
- A legvégső befejezéssel összességében nem lenne baj, a kivitelezéssel azonban akadnak gondok: sikerült gyakorlatilag pont a fináléra összehozniuk a film leggyengébb CGI-ját.
- Apropó CGI. A szörnyek külalakjának minősége nagyon változó, és bár akadnak benne kifejezetten jól kinéző teremtmények, néhányuk fájóan kilóg ebből az egyébként profin összerakott látványvilágból.
- Nem feltétlenül a komplex sztori a film legnagyobb erőssége, és bár az első fele majdnem tökéletes, a másodikra mintha elindulna szép fokozatosan a lejtőn, és kezdene veszíteni a minőségéből.
Végítélet
Zach Cregger egy bő másfél órás túlélőhorror-vígjátékot tett le az asztalra, és bár nem tudom, hogy ilyen műfaj hivatalosan létezik-e egyáltalán, Cregger mindenesetre most csinált egy ilyen filmet. Az új Resident Evil pedig egy elképesztően atmoszférikus, véres, beteg és vicces blockbuster lett, ami néha túltolja ugyan a vicceskedést, de elnézzük neki, mert jóformán szinte minden egyes perce élvezhető - vagy azért, mert épp nevetünk Bryan szerencsétlenkedésein vagy azért, mert épp szörnyülködünk a szörnyeken. Lehet tehát azon vitatkozni, hogy mennyire hű Resident Evil ez, azon viszont aligha, hogy ez a fickó pontosan tudta mit csinál, amikor ezt a színtiszta precíz adrenalinbombát összerakta és letette nekünk az asztalra.
