Francis Ford Coppola 1972-es filmje, A Keresztapa (ami már maga is adaptáció, hiszen Mario Puzo azonos című, zseniális regényéből készült) a filmtörténelem egyik megkerülhetetlen ékköve, amiben olyan remek színészek mutatják be a szervezett bűnözést, mint Marlon Brando, Al Pachino, Robert Duvall és James Caan. Karakterei ikonikusak, sorait a mai napig idézik, Nino Rota nagyszerű zenéjét pedig bárhol felismernénk.

Valahol adta magát, hogy ebből előbb-utóbb videojáték fog készülni, pláne miután 2002-ben az Illusion Softworks hatalmas sikert aratott az azonos témájú és A Keresztapából nagy lapáttal merítő Mafiával. 2003-ban a Paramount meg is kereste az EA-t, hogy A Keresztapa jogokat eladva nekik elkészíthessenek egy videojátékot a film alapján. Ezzel elkezdődött a The Godfather fejlesztése.

Ez csak üzlet

Az EA a The Godfathert 2004 márciusában jelentette be, megerősítve a már terjengő pletykákat, de ekkor még csak annyit lehetett biztosra tudni a játékról, hogy ez lesz az első M besorolású programja a kiadónak. A The Godfather végül 2004 végén mutatkozott be a lent látható videóban, amiben Don Corleone a film egyik klasszikus sorát mondja el nekünk újra.

A következő év elején az EA végre felfedte, miféle játék is lesz a The Godfather, amin az EA Redwood Shores 120 embere dolgozott (tavaly ezt a csapatot Visceral Games néven temettük el). Az EA célja egy, a GTA-ra emlékeztető nyílt világú játék felépítése volt, kettős narratívával. Az egyikben a játékhoz kitalált antihős, Johnny Trapani önálló történetét ismerhettük meg, ahogy egyre feljebb kúszik a Corleone-család ranglétráján, a másikban pedig a film történetét láthattuk Trapani szemszögéből.

A The Godfather egyik legjobb pillanatai amúgy pont ehhez kötődtek, mert nem csak újranézhettük A Keresztapa jeleneteit, de azokat kibővítették, hogy Trapani is helyet kaphasson benne. Példának okáért neki köszönhetően jutott el a lófej Jack Woltz ágyába észrevétlenül, vagy éppen ő volt az, akinek hála az öreg Vito Corleone a merénylet után időben kórházba jutott.

Ilyen és ehhez hasonló események tették igazán emlékezetessé a The Godfathert, de az sem utolsó fegyvertény, hogy a játék elkészítésében az eredeti színészek közül is részt vettek néhányan. Egészen pontosan James Caan és Robert Duvall nem csak a hangjukat kölcsönözték Sony Corleonénak és Tom Hagennek, de ahhoz is hozzájárultak, hogy a játékbeli karaktereket róluk mintázzák meg.

Szomorú aspektusa a játék elkészítésének, hogy a Keresztapa szerepére felkérték az őt 1972-ben megformáló Marlon Brandót, rögzítették is vele a játék hanganyagának nagy részét, ugyanakkor egészségi állapota miatt csak légzőkészülékkel tudott beszélni, ami teljesen használhatatlanná tette az anyagot. A felvételeket így inkább csak referenciaként használták, és a Don hangját más kölcsönözte. Brando a felvételek elkészítése után nem sokkal elhunyt, így ez volt az utolsó munkája.

Másik szomorú része a The Godfather elkészültének, hogy Al Pachino – bár felkérték – nem tért vissza Michael Corleone szerepébe. Nemhogy hangját, de az arcát sem adta a produkcióhoz, így Michael igencsak máshogy néz ki a játékban. Ennek oka az, hogy Pachino már elkötelezte magát a Vivendi égisze alatt készülő Scarface: The World is Yours című játékhoz, ami fél évvel a The Godfather után jelent meg és jó nagy bukás lett belőle.

A játék fejlesztése viszonylag zökkenőmentesen haladt, egyetlen egyszer kellett csak halasztani, bár ennek okai máig nem ismertek. Anno azzal indokolták, hogy egy ilyen fontos projekt extra odafigyelést és körültekintést igényel, így nem árt, ha kicsit tovább tudnak dolgozni rajta a lehető legmagasabb minőség elérése érdekében. Ezt leszámítva viszont nem voltak különösebb zökkenők, 2006. március 24-én megjelent a játék PC-re, Xboxra és PS2-re, majd ezt követték különböző címeken a különféle portok. Még az év szeptemberében kijött Xbox 360-ra (The Godfather: The Game) és PSP-re (The Godfather: Mob Wars), 2007 első negyedévében pedig már PS3-on (The Godfather: The Don's Edition) és Wii-n (The Godfather: Blackhand Edition) is kapható volt. És akkor jöttek a negatív reklám.

Ami már személyes

A The Godfathernek először A Keresztapa-trilógia rendezője, Francis Ford Coppola intett be, mikor megkérdezték róla, mi a véleménye a játékról. Elmondása szerint semmit sem tudott a játékról az elején, tőle a Paramount nem kérdezte meg, hogy jó ötlet-e. Egyszer aztán elhívták a fejlesztőstúdióba, ahol megnézte, mit csinált a csapat, de a véleménye végül az lett, hogy visszaéltek a filmmel, mert az ismert karakterek csak úgy vannak, aztán lelövik egymást. Szóval helytelenítette a játékot.

Ha ez még nem lenne elég negatív reklám, Mario Puzo fia, Anthony beperelte Paramount Picturest a The Godfather miatt. Ugyanis 1992-ben az apja és a filmstúdió között olyan szerződés köttetett, amely értelmében a Paramountnak bármilyen olyan audióvizuális produktum után fizetnie kell a Puzo-családnak, ami elemeket használ fel A Keresztapa könyvből vagy filmből, ám ez a The Godfather esetében nem történt meg. Az ügy a bíróságra került, ahol a bíró a Puzo-család javára döntött, a Paramount több millió dollárt volt kénytelen kifizetni nekik a The Godfather bevételéből.

A család ügyei rendezve

A kasszáknál és az ítészeknél a The Godfather egész jól szerepelt. Bár nem robbantott kasszát és sosem fogunk oly sokszor megemlékezni róla, mint a Mafiáról, de azért sikerült eladni belőle 1,28 millió darabot, és 50 millió dollárt hozott a konyhára.

Az ítészek is általánosan jó véleménnyel voltak a programról. Mindenki megegyezett abban, hogy az egyik legjobb filmadaptáció lett, ami tisztelettel nyúlt az alapműhez, ugyanakkor elég pluszt ad, hogy ne érezzük szolgalelkű másolatnak. A The Godfather gyengéjének pont a nyílt világú részeket találták, mert a város és az autókázós szakaszok unalmasak lettek.

S bár a játékosok körében a játék már nem aratott osztatlan sikert, pláne a Mafia tükrében nem, az EA berendelte a folytatást, ami értelemszerűen A Keresztapa 2-n alapult, és 2009-ben látott napvilágot The Godfather II címen. Bár ez sem sikerült rosszul, a kasszáknál gyéren muzsikált és a kritikák sem voltak pozitívak róla, így az EA végül törölte a harmadik részre vonatkozó terveket – ami talán nem is baj, hiszen a Keresztapa 3 nem éppen a legjobb része a trilógiának, és lehet, hogy játékként sem igazán működött volna.