A Core Designt 1988-ban alapította pár, az angliai Derbyben élő fiatal, akik imádták a videojátékokat és szerettek volna készíteni ilyesmiket. Igaz, annak idején nem tűntek különösebben tehetségesnek: első játékaik középszerű filmadaptációk, illetve nagynevű címek olcsó koppintásai voltak, melyeket a csapat létrehozásában is közreműködő CentreGold nevű, forgalmazással foglalkozó vállalat bízott rájuk. Első saját szellemi tulajdonuk 1993-ban került szóba először, az akkor grandiózusnak tűnő, 3D-s grafikával felépített akciójáték azonban túl nagy falat volt a játékkiadásban csak szegről-végről érdekelt CentreGoldnak. Egy év elteltével azonban zöld utat kapott a projekt; hat embert állítottak rá, 18 hónapos határidővel, a játék főhősének megtervezésével pedig egy zöldfülű tervezőt, a kopasz Toby Gardot bízták meg. A korai tervek szerint a Tomb Raider egy klasszikus akciójáték lett volna, férfi főhőssel, aki a Core tagjainak beszámolói alapján a ’80-as évek amerikai akcióhőseit idézte.

Spanyol virtus, angol módra

Csakhogy a program munkálatai nem úgy haladtak, ahogy a Core képzelte. A prototípus inkább emlékeztetett logikai platformerre, és mivel a csapat nem szerette volna kukába dobni az elkészült kódot, egy intellektuálisabb jellegű főszereplő mellett döntöttek. Toby Gard ekkor állt elő a női hős ötletével: Laura Cruz egy latinos jellegű, női Indiana Jones, akit senki sem állíthat meg, ha rejtélyes, ősi kincsek nyomába ered. A Core többi tagjának tetszett az elképzelés, de tősgyökeres angolok lévén nem szerették volna, hogy a karakter külföldi legyen. Így aztán „angolosították” Laura Cruzt, kinek új neve Lara Croft lett. Bár Gard elzárkózik a szexista karakterformálás elől (szerinte egy programozói hiba okozta, hogy Lara mellei 50%-kal nagyobbak, mint ő eredetileg szerette volna), azt elismerte, hogy a Core-nál kezdettől fogva szexire vették a figurát, hogy növeljék az eladásokat. Ez tetszett a CenteGoldnak is, a céget viszont 1996-ban felvásárolta az Eidos, amely így a Tomb Raider jogait is megkaparintotta. Gard egyébként ekkor már mint vezető tervező dolgozott a játékon: az ő keze munkáját dicsérik az animációk, az átvezető videók, illetve a történet, mely az elveszett Atlantisz körül bonyolódott.

A játékmenet sokat merített a kor 3D-s platformjátékaiból, azaz viszonylag nagy pályákon kellett megmásznunk mindenféle magaslatokat, sziklákat, ormokat, a világ minden táján. Ugyanakkor Lara nem volt olyan béketűrő, mint a pocakos Mario: a brit amazon dupla Desert Eagle pisztollyal felfegyverkezve küzdött meg tigrisekkel, farkasokkal, dinoszauruszokkal, mindennel. Lara tehát azon felül, hogy dögös és erős, született harcosnak teremtetett, aki hamar rabul ejti a kockaszíveket. Mindez persze nem lett volna elég a sikerhez, a játékélmény is rátett egy lapáttal. A Tomb Raiderben a harc viszonylag ritka, a játékidő nagyobb része bonyolult logikai feladványok és kapcsolók, tárgyak keresgélésével telik. Mindezt 1996-ban gyönyörűnek számító, részletgazdag 3D-s grafika tette vonzóbbá, na meg az a tény, hogy a szokásoktól eltérően a karaktert nem belső, hanem külső nézetből irányítottuk. A kamera sokszor rögzített szögekből mutatta az eseményeket, időnként viszont dinamikusan követte a játékost, filmszerűbbé téve az akciót.

Újrasült farkas-steak

A Tomb Raider először Sega Saturnra jelent meg, ezt a változatot követte a DOS-os és playstationös port. Bár előbbi és utóbbi kissé nehezen szerezhető be manapság, a személyi számítógépes verzió megvásárolható a GoG.com-on, így ha valaki szeretné, nosztalgiázhat vele. Fontos azonban tudni, hogy a Tomb Raider nem öregedett jól: PC-n a játék nem támogat egeret, így kénytelenek vagyunk billentyűzettel mozgatni a kamerát, illetve az is bosszantó tulajdonsága a programnak, hogy játékmenete manapság inkább idegesítő, mint agyat tornáztató. Sokan szeretnek visszagondolni a Tomb Raiderre úgy, mint örökérvényű leckére, pedig az idő megszépíti az emlékeket -- mi azt javasoljuk, hogy az újoncok inkább a PC-re, Xbox 360-ra, PlayStation 2-re, PlayStation 3-ra és PSP-re is kiadott, 2007-es Tomb Raider: Anniversary kiadást válasszák, mely a 2006-os Legend motorjával készült, hivatalos remake.

Mára a játék megkopott tehát, az általa kiváltott reakciók mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül. Lara Croft valódi ikon lett, bárki találkozott vele, megvolt a véleménye róla. Az Eidos pedig igyekezett fokozni a rajongói zsongást, felkérték például az angol Nathalie Cook modellt, hogy személyesítse meg a karaktert, legyen Lara „hivatalos arca”. Bár Lara Croft korai ábrázolását manapság általánosan szexistának vélik, 1996-ban a játékvilág még annyira sem volt érett, mint ma, így a szaksajtó lelkendezett az erős női karakter láttán. Az IGN (amit szintén 1996-ban alapítottak) szerint a Tomb Raider megmutatta, hogy mennyi mindenre lehet képes egy nő, a Time újságírója, Kristina Dell pedig a pisztolyos régészlányt nevezte meg az első „videojátékos szexszimbólumként”. A Core, kihasználva a karakter erotikus jellemzőit, egy sor pikáns képet tett közzé Laráról, a folytatásokban pedig még tovább lökték a hősnőt a soft-pornóhoz vezető úton. Elterjedt ráadásul, hogy létezik egy kód, aminek segítségével Lara meztelenre vetkőztethető, sőt, amikor a Croft-villában barangolunk és beugrunk a medencébe, Miss Croft meg is jegyzi, hogy nedvesek a ruhái, le kéne vennie őket. A legendát sokszor cáfolták, majd megerősítették, a GameTrailers.com Pop-Fiction című, videojátékokkal kapcsolatos mítoszokra vadászó műsora azonban végleg elkaszálta a sztorit. Persze ez nem jelenti azt, hogy a játékosok feladták: vagy ezer olyan mod készült a különböző Tomb Raider-játékokhoz, melyek használatával Larát pucérra lehet vetkőztetni. Hát igen, ezt nevezzük rajongói kreativitásnak...

Aranyláz után

Toby Gard a Tomb Raider megjelenését követően elhagyta a Core-t, hogy megvalósítsa álomprojektjét, a végül nagyon sokat késő és hatalmasat bukó Galleont. 2006-ban tért vissza Larához, mikor is a Crystal Dynamicsszel tető alá hozta a Tomb Raider: Legendet, mely szerinte az egyetlen kánoni folytatás az első rész óta. Az új, nemrég debütált Tomb Raiderre a Crystal Dynamics szerint azért volt szükség, mert a régi karakter és franchise már nem volt alkalmas a bővítésre. Ez egyébként igaz; egy gigamellű szexbábuval el lehetett szórakozni a ’90-es években, de most, 2013-ban a játékosoknak már több kell. Kidolgozott, személyiséggel megáldott hősökre vágynak, az új Lara pedig megadja ezt nekik. Ha kíváncsiak vagytok, hogy sikerült a játék a PC Guru szerint, a friss, márciusi szám hatoldalas tesztjét nektek találták ki. Amennyiben viszont siratjátok a „régi Larát”, kárpótoljon benneteket a tudat, hogy a sok-sok játék, amiben szerepelt, még mindig kapható így vagy úgy, sosem késő tehát a nosztalgiázáshoz.