Amikor 2018-ban az NVIDIA bemutatta a valós idejű sugárkövetést (Ray Tracing), sokan hitték azt, hogy elértük a vizuális hűség csúcsát. Aztán jött a DLSS, ami először csak okosan skálázott fel, majd a 3-as és 4-es verziókkal már egész képkockákat tanult meg a semmiből megalkotni. De ami most történik, az nem csupán egy újabb sorszám a technológiai fejlődés palettáján. Jen-Hsun Huang, az NVIDIA karizmatikus vezére a GTC színpadán olyat tett le az asztalra, ami után a klasszikus, nyers erőre épülő renderelés hivatalosan is a múlté. Nagyjából hét évvel azután, hogy a sugárkövetés fenekestül felforgatta a játékipart, az NVIDIA újra szintet lépett. A frissen bejelentett DLSS 5 nem kevesebbet ígér, mint a technológiai szakadék áthidalását a videójátékok és a Hollywoodi blockbusterek látványvilága között. Ez a forradalom a neurális renderelésre épül, ami az NVIDIA szerint a legjelentősebb áttörés a programozható shaderek 25 évvel ezelőtti feltalálása óta.
Brutális számítási igényből AI-intelligencia
Az NVIDIA az elmúlt évtizedekben elképesztő, 375 000-szeres növekedést ért el a számítási kapacitásban, de a valóság az, hogy a nyers erő önmagában már nem elég a fotorealizmushoz. A DLSS korábbi verziói (köztük a CES-en bemutatott 4.5) már megtanították nekünk, hogy az AI képes a képernyőn látható pixelek túlnyomó többségét (24-ből 23-at!) önállóan megrajzolni. A DLSS 5 azonban túllép a puszta teljesítményhajhászáson, ez a technológia ugyanis már képes átírni vizuálisan is egy játék DNS-ét. A rendszer bemeneti adatként megkapja a játék 3D-s motorjától származó szín- és mozgásvektorokat, majd egy end-to-endre betanított AI modell segítségével létrehozza a fotorealisztikus világítást és anyagtextúrákat. Ez jelen pillanatban tehát nem pusztán egy filter, mert az AI már felismeri az anyagok tulajdonságait, a fény terjedését és az emberi bőr áttetszőségét is.
Kontrollált kreativitás: A gép és a művész szimbiózisa
Sokan viszont attól tartanak, hogy a generatív AI elmossa a fejlesztők egyedi stílusát. Az NVIDIA válasza erre az volt, hogy a DLSS 5 igazából kötődik a fejlesztők 3D-s világához és művészi szándékához. Nem véletlenszerűen generál képeket, mint egy hagyományos AI, hanem következetesen, képkockáról képkockára építi fel a világot. A fejlesztők kezében ráadásul megmarad az irányítás, mivel ők dönthetik el az intenzitást, a színkezelést és a maszkolást is, biztosítva, hogy a játékuk ne veszítse el az egyedi arculatát a nagy realizmus-hajhászás közepette. A DLSS 5 valós időben, akár 4K felbontás mellett is képes futni, zökkenőmentes és interaktív élményt nyújtva. Ez az a pont, ahol a matematika és a művészet találkozik, hogy létrehozzanak valamit, ami több, mint egy nagy halom pixel, legalábbis papíron.
Borítókép: Nvidia
