A 2008-as Hulla-ház, avagy a Dead Set egy remek minisorozat volt, ami új ötletet dobott a megszokott zombiapokalipszis-receptbe: mi van akkor, ha a valóságshow bezártságban élő szereplői az egyedüliek, akik biztonságban vannak, miközben a “kintiek” mind életveszélybe kerültek? Az utolsó bástya pedig az exhibicionista és sok esetben torz lelkületű emberek ideiglenes otthona, akik elég “izgalmasak” ahhoz, hogy a tévében lehessen mutogatni őket. Mikor pedig a fertőzés elterjed, gyorsan kiderül, hogy igazából ki milyen értékeket képvisel, hiszen a szereplők még jobban egymásra vannak szorulva, mint korábban bármikor.
Szükségállapot
A brazil, tízrészes sorozat szinte pontról pontra úgy indul, ahogy 2008-as eredetije. A stúdió felé haladó autó sofőrjét megtámadja egy élőhalott, a helyszíni kiszavazásra érkezve pedig elszabadul a pokol. A copy/paste mechanika annyira egyértelmű, hogy a copfos, sötét hajú, kávékat cipelő Nina közel ikertestvére az angol főszereplőnek. Csak ott kevesebb volt a leszbikus/biszexuális viszony, szemben a félrelépéssel. Lehet választani. Szóval a hölgyemény a káoszt látva úgy gondolja, hogy inkább betér a show szereplői közé, hogy ott barikádozzák el magukat, tele élelemmel a nagyjából biztonságos falak között. A terv jó, de ahogy lenni szokott, nem várt események lehetetlenítik el az elképzelést, ami kellemetlen szituációkat eredményez.
Azért van egy komoly eltérés, méghozzá már a kezdetektől fogva, méghozzá egy édesanya és fia képében, előbbi ugyanis az istenek házának (itt a show a mitológiára épít) tervezője, aki gyermekével megindul a stúdióba, hogy ott húzzák ki a veszélyes időszak végéig, nem mellesleg pedig másokat is meginvitáljanak a helyszínre. Szerencsétlenségükre útközben összefutnak egy romlott lelkű politikussal és annak lefizetett, korrupt pribékjeivel, akik csak a biztonságos menedék reményében viszik magukkal a párost. Aztán persze a házba érve teljesen elszabadulnak az indulatok, de ez még mindig nagyjából csak a sorozat fele, innentől kavarodnak meg a dolgok úgy igazán.
Nem gondoltam...
Ahogy indul a tízrészes széria, nem gondoltam volna, hogy bármi jó kisült a brazil változatból. A Dead Setet nagyon szeretem, üde színfoltja volt az újhullámos zombi-áradatnak, így a mai napig ott van a kedvenceim között. Ehhez képest a Reality Z teljesen szolgai másolatként kezd, csak itt-ott béna megoldásokkal és túljátszott karakterekkel, amiket azért a véresebb részek kicsit ellensúlyoznak. Ettől függetlenül sok értelme nem lett volna, ha ugyanazt forgatják le, csak ezúttal a pepitában, az ókori mitológiát díszletül hívva a showhoz. Ám hála az égnek, az évad felétől teljesen más irányt vesz a történet, sikerül elhagyni minden korábbi motívumot, hogy új irányba terelődjön a cselekmény.
Hogy ez az új irány kinek mennyire jön majd be, az már egyéni kérdés, én mindenesetre egészen rákaptam az epizódokra, sorban daráltam le azokat, a befogadást pedig könnyíti a rövid hossz, ami részenként nagyjából 30 perc. Vannak jó ötletek és logikátlanságok egyaránt, ahogy a karakterek is néha önmaguknak mondanak ellent, de mégis, a sztori kellőképpen izgalmas. Emiatt a zombis téma rajongóinak mindenképpen érdemes tenni egy próbát, de úgy összességében senki nem veszít vele, ha nekiül ennek a rövidebb etapnak. Ha kihagyja, az sem nagy veszteség, elvégre a Dead Set még mindig jobban ajánlható, de láttunk már ennél rosszabb újragondolást, itt legalább megvolt a szándék a történet újítására és kiegészítésére. Más kérdés, hogy valójában erre nem sok szükség volt, pláne nem a lezárás ismeretében.
