[Filmkritika] Star Wars: Az Ébredő Erő

A sajtóvetítés elején kihangsúlyozták, hogy a kritikák spoilermentesen jelenjenek meg, így én sem lövök le semmit.

A 2012-es esztendő egyik legnagyobb, szórakoztatóiparhoz kapcsolódó híre az volt, mikor a Disney bejelentette, hogy csekély négy milliárd dollárért felvásárolta a Lucasfilmet, azt a céget, amelynek a 70-es, 80-as évek egyik legnagyobb űroperáját, a Csillagok háborúját köszönhetjük.

A Star Wars lett az elmúlt 37 év legnagyobb franchise-ja, amelyet a végtelenségig lehet bővíteni. Ugyanakkor sokszor szóba kerül az eredeti trilógia, és előzmények közötti minőségi összehasonlítás, hiszen vannak, akik a régi filmek hívei, és vannak, akik az előzményfilmeket is ugyanúgy kedvelik, és akárhányszor meg tudják ezeket nézni.

Amikor a Disney bejelentette, hogy egy újabb trilógiát készít, a rajongók egy emberként kaptak a szívükhöz, az évek alatt pedig a filmmel szembeni elvárások olyan magasra nőttek, mint amilyen magas a Mount Everest. A rendezőnek felkért J.J. Abrams eddigi munkássága alapján sejteni lehetett, hogy az Ébredő Erő egy igazi látványorgia lesz, de a projekt mellett szólt az, hogy az eredeti trilógiából nemcsak a főbb karakterek, de jó néhány alkotó is visszatért. Így részt vett a történet megírásában az a Lawrence Kasdan is, aki a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér forgatókönyvéért felelt.

A galaxis legismertebb és legjobban szeretett sorozatának feltámasztása olyan hatalmas felelősséggel jár, amibe vagy bele lehet roppanni, vagy az égig lehet vele emelkedni. Ahogy az várható volt, a Star Wars hetedik része a végletekig megosztja már most a nézőket, ez tisztán látszik. 

A Star Wars: A Jedi visszatér óta harminc év telt el, nemcsak a valóságban, de a történetben is. Ahogy az lenni szokott, semmi nem tűnik el nyomtalanul. A Köztársaság létezik, de az egykori Birodalom maradványaiból ismételten kifejlődött egy új szervezet, melynek nem titkolt célja, hogy befejezze Palpatine császár munkáját, miközben egy sivatagos bolygón egy fiatal lány arról álmodozik, hogy a csillagok közé jut…

Az Ébredő Erőn tökéletesen látszik, hogy Abrams munkája, hiszen már a legelső percben olyan akciót kapunk, ami csak rá jellemző, hogy aztán fénysebességgel száguldjon a történet egészen a végefőcímig.

A hetedik rész, főleg az előzménytrilógiához képest, sokkal komolyabbra sikerült. Nincsenek benne halálpálcák, felesleges CGI elemek, és ez már bőven fejlődés, ahhoz képest, hogy George Lucas hányszor alakította át az előző részeket.

Minden a helyén van és minden hihető. A letűnt Birodalom egykori nagyságát egy-egy elhagyott, pusztuló csillagromboló hirdeti a sivatag közepén, miközben az is kiderül, hogy a Birodalom eltűnésével nem lett jobb az élet a galaxisban. Az embernek ugyanúgy robotolnia kell, ha nem akar éhen halni, miközben a roncsvadászként talált dolgok értéke egyre jobban csökken. Persze egy váratlan esemény ebből a vegetatív életből való kikerülést jelenti, egy olyan kaland kezdetét, ami mindenkinek a sorsára hatással lesz a jövőben.

A történet mellett természetesen a szereplők viszik el a hátukon a filmet. Az öreg rókák teljesítménye a szokásosan jó, és a fiataloké is. Miután kiderült, hogy John Boyega egy rohamosztagost fog alakítani a filmben, olyan gyűlölet-cunamit kapott, hogy az hihetetlen, de Abrams megfelelő és hihető eredetet írt neki. Bár az előzetesekből már kiderült róla néhány dolog, azt el kell mondani, hogy egy saját magát, identitását kereső karaktert játszik, aki nem teljesen biztos benne, hogy mi lenne a helyes cselekedet az adott helyzetben. Menekülés? A barátok melletti kiállás? Hőssé válás?

Rey-jel (Daisy Ridley) igazán jól játszanak, köztük hangzanak el a film legjobb párbeszédei, de mindenki kapott olyan mondatokat, amelyek az adott karakterhez illenek, még akkor is, ha az a karakter egy dühkezelési problémákkal küzdő fiatal.

A film másik sztárja természetesen az apró droid, BB-8, amiért már a bemutatása óta megőrül a fél internet, és a rajongók nagy része. A kis golyórobot lealázza játékban mind R2-D2-t, mind az Anakin Skywalker által épített C-3PO-t. Annak ellenére, hogy nem beszél, minden mozdulata, kifejezése tökéletesen érthető és hozzá kapcsolódik a film egyik legviccesebb pillanata: már csak ezért érdemes beülni a moziba!

A karakterek mindegyike vagy nagyon jó, vagy nagyon gonosz, de ez már az Új reményben is így volt. Az eredeti trilógiában az uralkodót a harmadik filmig nem is lehetett látni, Darth Vader volt előtérbe tolva, az ő kegyetlensége testesítette meg az összes sötétséget, ami a galaxisban megtalálható volt. Nemcsak a lázadókkal volt könyörtelen, de saját embereivel is. Ez az Ébredő Erőben nem így van. Nemcsak a tanítvány mutatkozik meg, de a mester is. A Legfőbb Vezér, ahogy nevezik, nevetséges ugyan, de az nem, ahogy kinéz. Valószínűleg nem ember (a filmben végig félárnyékban mutatják), így a következő filmek egyik feladata lesz, hogy felfedje a lény mögött álló történetet, és azt, hogy hogyan lett az Első Rend vezetője.

Mindenképpen helyes döntés volt Abrams részéről az, hogy valós helyszíneket forgatott, illetve miniatűr modelleket használt az akciójelenetek megalkotásakor.

Az Abu Dhabin, Angliában, Izlandon, Írországban, Skóciában, Új-Mexikóban forgatott képek sokkal jobban néznek ki, mint a coruscanti, camínói, vagy geonózisi jelenetek bármelyike. Az akciójelenetek gyorsak, pörgősek, melyek alatt John Williams muzsikája szól. Ebben megtalálhatóak vadonatúj és régről ismert dallamok is, így a régi hangulat ezzel is fennmaradt a filmben.

Az Ébredő Erő közben újra fiatalnak érezheti magát bárki. Ugyanolyan izgalmas volt látni az X-szárnyú gépek tömeges megjelenését, mint első alkalommal, és a bolygók pusztulása ugyanolyan fájdalmas volt, mint az Alderáné, amire Abrams még rá is tett egy lapáttal: a planétákon lakók szemszögéből is végigélhetjük, hogy milyen az, amikor rádöbbenünk, hogy közel a vég. Az emberek halála nemcsak a valóságban lehet fájdalmas, amikor valakinek egy szerette elmegy. Tehetséges alkotók képesek arra, hogy olyan jeleneteket/leírásokat alkossanak meg, amik kiváltják ezt az érzést, egyszerűen azért, mert olyan erősek képileg, hogy szinte látni lehet a történéseket. Könyvben ez persze sokkal nehezebb, mint filmben, de Abrams az Ébredő Erő egyik kulcsjelentében elérte ezt a hatást: legszívesebben a helyszínen lévő szereplőkkel együtt üvöltenénk, hiszen az árulás akkor a legrosszabb, ha a családban történik…

A Star Wars: Ébredő Erő sikeresen hozta vissza a sorozatot a mélyből. Igaz, nem tökéletes. Vannak furcsaságok, megkérdőjelezhető dolgok, és butaságok, újrahasznált elemek is, de ezeket bőven meg lehet bocsátani a stábnak.

A film bejelentése óta született találgatások egy része bejött, egy része nem, így ha ezeket elolvastátok, akkor nem fognak meglepetések érni. Az, hogy miként fog folytatódni a történet 2017-ben, nagyjából sejthető. J.J. Abrams utódjának ki van jelölve az ösvény. Bárki is lesz a Star Wars nyolcadik részének a rendezője, durva kihívás elé fog nézni, hiszen a múltra való emlékezés után a jövőt kell megalkotnia. Ez pedig soha nem könnyű.

8,8 - Kiváló