1999-től kezdve a LucasArts új erőre kapva ontotta magából a különféle Star Wars-játékokat. Ez nem csoda, hiszen ekkor futott a mozikban az előzménytrilógia, amit a Lucasfilm igyekezett alaposan meglovagolni. A mennyiség viszont sajnos sokszor ment a minőség rovására, és a rajongók lelkesedését az sem hozta meg, hogy a LucasArts ekkortájt részint elpártolt a PC-től, és sok játékot csak konzolokra adott ki. Olyan sorozatok, mint a Rogue Squadron, a Racer és a jelen cikkünk esetében releváns Starfighter folytatásai csak PS2-re és Xboxra jelentek meg. Így volt ez a Star Wars: Jedi Starfighterrel is.
A Jedi vadász
A Jedi Starfighter, akárcsak elődje, a Starfighter, egy arcade jellegű űrhajós játék lett, amiben nagyobb hangsúlyt kapott a puszta lövöldözés a 3D-s űrben, és persze a különféle bolygók légkörében, mint a szimuláció. Úgyis mondhatjuk, hogy utóbbi egyáltalán nem volt jellemző.
A játék sztorija A klónok támadása előtt játszódott. A Dooku gróf vezette szeparatista mozgalom egyre nagyobb fenyegetést jelent a Köztársaságra. Cavik Toth kapitány és a Sabaoth-osztag egy biológiai fegyvert fejleszt a Kereskedelmi Szövetségnek, akik ugye a szeparatisták lelkes követői. Nos, a Jedik ezt nem hagyhatják szó nélkül, ezért Adi Gallia bepattan a rend új vadászgépébe, a Delta-7 Aethersprite-ba, hogy összeállva a Starfighterből ismerős Nymmel, elejét vegyék a sárkány lehelet nevű szer éles bevetésének.
A Jedi Starfighter alatt e két hőst, pontosabban gépeiket irányíthattuk. Gallia mester Jedi vadászgépét, ami egy az egyben olyan, mint amivel Obi-Wan Kenobi repkedett a filmben. Illetve Nym Havoc bombázójába is újra beülhetünk, amit már alaposan megismerhettünk az előző játékban. Ez utóbbinak az elsődleges fegyvere mellett négy másodlagos gyilokeszköze volt, mégis a Jedik vadászgépe lett az érdekesebb.
Merthogy Adi Galliával ott az Erő, és ezt kihasználhatta az űrcsaták folyamán. Pajzsot vonhatott apró kis vadászgépe köré, ideiglenes sebezhetetlenséget biztosítva. Erővillámokat bocsáthatott ki, amivel egyből felrobbanthatta a kisebb és közepes hajókat. Emellett lelassíthatta az időt, és kibocsáthatott olyan lökéshullámot, ami mindent elpusztított, vagy legalábbis komolyan megrongált, ami a hatósugarában volt.
Bónuszként feloldhattunk néhány másik hajót is, mint az ikonikus (bár az adott korszakban alapvetően még nem létező) X-szárnyút, a Fett család Slave I-ét, valamint a szintén A klónok támadásában debütált köztársasági csatahajót (LAAT/i). Illetve megszerezhettük a Starfighterben feltűnt másik két hajót, azaz Reti Zoomerjét és Jinkins Freefallját. No meg a Legendákban és a Kánonban is ismertté vált Z-95 Headhuntert.
A Jedi Starfighter 15 akciódús misszió keretében mesélte el nekünk a történetét, ami alatt a főküldetések mellett bónusz és rejtett célokat is teljesíthettünk. Illetve, ha ügyesek voltunk, megnyithattunk kilenc bónuszküldetést, amik között olyan gyöngyszemek rejtőztek, mint a Showdown Over Geonosis. Ebben Obi-Wan és Jango Fett körmérkőzését játszhattuk újra a geonosisi aszteroidaövben, akár egy barátunkkal párban is.
A kis kedvenc
A Star Wars: Jedi Starfighter egyszerűsége ellenére meglehetősen sikeres lett a maga kategóriájában. Sőt olyannyira népszerűvé vált, hogy átportolták és újra kiadták PS4-re is, amiben új trófeákat és HD textúrkat kapott. S bár valószínűleg még ezzel együtt sem ez a legismertebb vagy legsikeresebb Star Wars-produkció, méltán maradt meg az emlékezetünkben 20 év után is, hiszen egy egyszerű, de szórakoztató akciójátékról van szó.
