Gravehold, azaz Sírboltvár ingatlanosainak meglehetősen nehéz dolga lehet, ha a település népszerűsítéséről, illetve az ott található házak értékesítéséről van szó, hiszen ez az a hely, amit ha épp nem aktívan próbál elpusztítani egy, a Hasadékból érkezett szörnyeteg, akkor mindenki, aki életben maradt, az előző csata során szerzett sebeit nyalogatja. Az Aeon's End világa ugyanis nem bánik kesztyűs kézzel annak lakóival, elvégre a remekbe szabott, mindösszesen néhány éve indult franchise extra sebességre kapcsolt, és a kifejezetten fantasztikus, az egyetlen magyar nyelven is megjelent Legacy-epizód után megérkezett a harmadik nagyobb, önálló felvonás, amely a 2019-es New Age-ben lefektetett ötleteket gondolja tovább.
AEON'S END: OUTCASTS
- Kiadó/partner: Indie Boards & Cards
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,08/5
- Ára: Amazonról 47 dollár, nagyjából 14 200 forint, itthon 21 000 forint körül kapható
A legújabb, tavalyi Aeon's End ugyanakkor maradt az, ami: egy 1-4 főnek szóló, kooperatív pakliépítős játék, melyben minden fél egy Hasadékmágust irányít, akik együttes erővel igyekeznek felvenni a harcot az aktuális küldetés gonoszával, új varázslatok megszerzésével és azok jól időzített felhasználásával megakadályozva a horizonton mindvégig ott leselkedő világvégét.
Az Outcasts az aktív vagy a sorozatot akár csak minimálisan is ismerő játékosoknak így maximálisan ismerős lesz, hiszen az ezúttal is masszív méretű dobozban irreális mennyiségű, alaposan körbefóliázott és takarólapokkal bőségesen megszórt paklimennyiség található. Na, meg jó pár felnyitásra váró boríték, melyek küldetésről küldetésre nyújtanak valami újat, legyen az egy különleges karakter, egy váratlan ellenfél, egy csomó új lap vagy akár néhány kisebb szabálymódosítást hozó, a játékmenetet elmélyítő újdonság. Az Outcasts ráadásul most is ragaszkodik ahhoz, hogy ezt egy keretbe, egy komplett történetbe foglalja, melynek egyes fejezetei a mellékelt narratíva-könyvben olvashatók el, a szokásos mód lendületes, de írói díjakra azért nem aspiráló stílusban.
Ebben a sztoriban ezúttal 3+1 karakter található: a két fiatal lány, az egy párt alkotó Kel és Ilyia mellé csatlakozik Taqren, Z'hana fia, illetve a korábbi epizódokból ismerős Z'hana maga is, aki öregebben, fásultabban, de minden eddiginél elszántabban veti bele magát egy olyan küzdelembe, amely felidézi a korábbi részek történéseit. Félreértés ne essék, az Outcasts az elődök ismerete nélkül is kerek egészet alkot, itt sokkal inkább csak olyan extra rétegekről van szó, melyek tovább színesítik az amúgy is kifejezetten érdekes eseményeket.
Az eseményeket, melyek minden esetben harcba torkollnak, elvégre az Aeon's End lényegében egy bossharc-szimulátor, ahol újabb és újabb, már-már exponenciálisan nehezedő küzdelmek során kell helyt állni a jól ismert és szinte változatlan játékmenetben. A körökre osztott pakliépítés minden fordulóban az aktuális játékos meghatározásával kezdődik, és ezt követik a szokásos lépések: a kézben tartott lapok kijátszása, varázslatok elsütése, a felhúzott Aether (az itteni valuta) elköltése újabb lapokra, melyek a későbbi fordulókban a megkeverésre soha sem kerülő dobópakliból kerülnek elő.
Eközben persze az aktuális ellenfél (a Nemezis) sem rest. Mindegyik egyedi, saját paklival rendelkezik, és onnét ontja a különleges, általában brutális következményekkel járó támadásokat, és persze azokat a csatlósokat, akik további akadályt jelentenek. Az Outcasts ezt a fogát már az elején megvillogatja, a prológusként szolgáló mutáns nyúl például négy folyamatosan növekvő füllel kínozza mind a Hasadékmágusokat, mind Új Sírboltvár lakóit, körről körre egyre kilátástalanabb helyzetbe taszítva a feleket, és természetesen később a helyzet csak egyre rosszabb lesz... míg egy ponton a folyamatosan fejlesztett pakli révén a Hasadékmágusok előnyhöz nem jutnak, hogy aztán jó esetben diadalittas győzelemmel búcsúzzanak az aktuális nemezistől.
Az Outcasts a tétet pedig tényleg folyamatosan emeli, és a kampány befejeztével sem tesz pontot a küzdelem végére, mivel elődjében, a New Age-ben debütált expedíció-rendszerrel rendelkezik, amely lényegében arról szól, hogy négy szabadon választott nemezis fűzhető egybe, bármely korábbi epizódból, ezáltal egyfajta minikampányt hozva létre. Mind az expedíciók, mind az Outcasts története során úgynevezett Treasure kártyákhoz jut minden játékos: ez lényegében a győzelemért járó loot, amely lehet varázslat vagy különleges tárgy, és minden esetben a pakli megerősítését jelenti, komoly segítséget nyújtva a későbbi kihívások során. Ezzel szemben a Nemezisek által előszeretett osztott átkok pont az ellenkező hatást váltják ki: ezek általában olyan passzív hatással rendelkeznek, melyek drasztikusan lecsökkentik a túlélési esélyeket. De ugyanez mondható el az új, Wandering-típusú minionokról, akik alapvetően csak pénzköltéssel tüntethetők el, újabb réteget adva mind a pénz-, mind a körmenedzsmentnek.
Az Aeon's End: Outcasts mindezek fényében ismét egy erős, szórakoztató, de természetesen hibáktól azért nem mentes epizód lett, ugyanakkor a szabálykönyvben található elgépelések, a téves hivatkozások, a sok szempontból illogikátlan kategóriájú kártyaelválasztók egyike sem olyan kritikus probléma, amely komoly nehézséget okozna. Így talán bátran kijelenthető, hogy az Outcasts nemcsak méltó utódja a részről részre egyre jobb szériának, de számos újításával az egyik legszórakoztatóbb darabja is. Már csak egy magyar változat kellene belőle!
(Az Aeon’s End: Outcasts nem nyelvfüggetlen, a kártyákon rendkívül nagy mennyiségű szöveg található, és a történet követéséhez sem árt a nyelvismeret. Magyar nyelvű szabálykönyv nem érhető el hozzá. Potenciális hazai kiadásról sajnos nincs tudomásunk. A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a kiadónak, az Indie Boards & Cardsnak!)
