Azt mondják, fontos, hogy legyenek céljai az embernek. Számomra ilyen volt például az, hogy kellő tapasztalat, és ennél is nagyobb adag bátorság összeszedésével a BGG nehézségi-skáláján fejest merjek ugrani az olyan 4-es és afölötti átlagú címekbe, mint a végül keserédes örömöket okozó Korokon át. De még ennél is nagyobb vállalást jelentene az, ha egy nap be mernék merészkedni az 18xx-játékok világába. Nem csupán azért, mert a műfaj ismertetőjegyeinek egy jelentős része komolyan felkelti az érdeklődésem, de azért is, mert a vasút, mint téma, fantasztikus táptalaj videójátékhoz, könyvhöz, filmhez és társashoz egyaránt – még ha a Stephenson's Rocket ezt a kijelentést annyira nem is erősíti meg.

STEPHENSON'S ROCKET

  • Partner/kiadó: Grail Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 60 perc
  • Korcsoport: 12+
  • Nehézség: 3,06/5
  • Ára: a hazai boltokban már 14 990 Ft-tól kapható

A Stephenson's Rocket főszereplői ugyanis a vonatok, egész pontosan ők, és azon, a hódításukért felelős személyek, akik a saját érdekeiket szem előtt tartva rajzolták meg azt a közlekedési térképet, amely az 1800-as években pókhálószerűen kötötte össze az angol iparvárosok egy jelentős részét. Ennek katalizátora a címadó George Stephenson gőzmozdonya, a Rocket, amely mind sebességével, mind a világ nagy részén később sztenderddé vált nyomtávával maradandó nyomot hagyott maga után.

Itt azonban nem komplex gépeket kell tervezni, hanem vonathálózatokat létrehozni: minden játékos egy befolyásos iparmágnást alakít, aki úgy próbál vasúthálózatokat kialakítani, hogy ne csupán iparvárosokat érintsenek, de azok lehetőség szerint úgy és olyan sorrendben jöjjenek létre, hogy azzal gazdagodjanak, ahogy azok a vállalatok is, melyekhez a vonalak tartoznak. És amelyekben nem utolsó sorban minden terjeszkedést követően részesedést lehet szerezni.

A játék folyamán összesen 7 vasúttársaságban lehet tulajdonrészhez jutni, hogy aztán ebből a meccs végére győzelmi pont szülessen  mármint azokból, melyek túlélik a hozzávetőlegesen 60 perces küzdelmet, hiszen a meccs folyamán a térkép egyre zavarosabbá, a piaci helyzet pedig egyre letisztultabbá válik, ahogy esetlegesen eltűnnek vagy épp egybeolvadnak a rivális cégek.

Lehetőségekből ugyanakkor bőven akad, a meglehetősen nagy, hatszögekre osztott térkép ugyanis dúskál a teljesen üres területekben  ezeket kellene feltölteni sínpárokkal, összekötve az iparvárosokat, a nagyobb településeket, a vasútvárosokat, mert minél terebélyesebb egy hálózat, annál többet ér. Ráadásul a terjeszkedés minden egyes lépcsője egy egységnyi részesedéssel jutalmaz azon társaságban, amellyel a terjeszkedést végrehajtjuk.

Itt ugyanis minden piaci szereplő kiaknázható, sőt alapvetően erre épül az a játékmenet, melynek köreiben minden résztvevő két akciólehetőséggel rendelkezik. Ez lehet egy egységnyi sín lerakása (a hálózat bővítése), valamely iparváros egy választott iparágának fejlesztése, vagy állomás építése. A terjeszkedés ugyanakkor relatíve demokratikus, mielőtt ugyanis ténylegesen is leraknánk egy sínlapkát egy adott mezőre, minden játékos, amely részesedéssel rendelkezik az éppen bővített hálózatban érdekelt vasúti cégben, megvétózhatja az útvonalat, és ha sikerül megnyernie a vétóval kiváltott aukciót, teljesen más irányba terelheti a nyomvonalat, mint amit az aktív játékos tervezett.

Hogy ennek mi az értelme? Például az, hogy így a saját állomásunk felé húzhatjuk a vonalat, vagy mondjuk, megalapozhatjuk egy esetleges fúzió létrejöttét, amivel nagyon komoly előnyhöz lehet jutni. Ez ugyanakkor azzal is jár, hogy a játékmenet egyáltalán nem gördülékeny, a folyamatos vétózás (vagy annak veszélye) eléggé le tudja kötni a tempót, és ezen az sem segít, hogy az eredetileg 1999-es játék már a maga idejében sem volt pörgős vagy intuitív, ezt pedig megörökölte a felújított utód is.

És alapvetően ez a legnagyobb baj vele: bár kifejezetten gyönyörű, elvégre mind a térkép modernizálása, mind a komponensek újragondolása és lecserélése fantasztikusra sikeredett, a játék maga már nem annyira állta ki az idő próbáját. Magán viseli számos vonat témájú játék sokak számára taszító elemeit (mint a részvényvásárlást), és az elsőrangú tálalás, valamint a nem feltétlen rövid játékidő nem tudja ezt kellőképpen aládúcolni. Klasszikusnak klasszikus, de csak a korát tekintve – igazán jó játék a tatarozástól sajnos nem lett.

(A tesztpéldányt partnerünk, a Grail Games biztosította - köszönjük! A játék nyelvfüggetlen, de magyar nyelvű szabálykönyv a BGG-n elérhető hozzá.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát