A Raise érdekes egyvelege a kártya, a kockadobás és a blöff hármasának, melyek együttesen egy vérbeli szerencsejátékká teszik. Fortuna igazságtalanságának igazságossága, hogy mindenkit egyformán érint a jószerencse és a balszerencse – és ez a hazárdjátékok alapja és vonzereje is egyben. Mi tagadás, ezzel vár a Raise is, méghozzá hatványozott formában.

Raise

  • Hazai kiadó/partner: Piatnik
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: 20-40 perc
  • Korcsoport: 8+
  • Nehézség: 1,75/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó webshopjából 12 690 forint

A játék előkészületeként a pontozótáblát a játéktér közepére tesszük, a játékosok számától függően veszünk ki lapokat a nyereménypakliból, ami eztán mellé kerül. Végül kiválasztjuk a színes hátlappal jelölt paklinkat, és keverés után kezünkbe veszünk hat lapot. Ezután minden kör kezdetén dobunk a hét dobókockával, melyeket a szimbólumoknak megfelelően a pontozótáblán jelölt ikon mellé sorba rendezzük. Egy-egy sor tulajdonképpen szorzóként szolgál a kezünkben levő kártyák értékéhez, magyarán, ha dobtunk két gyémántot, akkor ebben a körben összesen háromszor annyit (a két kocka, plusz a pontozótáblán szereplő szimbólum) érnek a gyémánttal jelölt lapok, mint a sarokban feltüntetett számértékük.

Ezután indulhat a licit, mikor képpel lefelé mindannyian kijátszunk egy kártyát, mely kiszámolt értékének megfelelően haladunk a pontozótáblán. Aki a legkisebb tétet tette (azaz leghátul van), ezután eldöntheti, hogy kíván-e újabb lapot vagy lapokat kijátszani, melynek értékét hozzáadva meg kell, hogy előzze az előtte levőt. Ha ezt nem tudja, vagy nem akarja, akkor passzol, jelölője lekerül a tábláról. Így vagy úgy, az ezután utolsó helyre csúszó játékoson a sor – ez pedig tart mindaddig, míg csak egy játékos marad a táblán, vagy el nem fogynak a kézben tartott lapok. A kör nyertese viszi a jutalomkártyát és a licitként kijátszott kártyákat is, és utóbbiak a végelszámolásnál szintén pontot érnek majd. Mindez addig zajlik, amíg a jutalompakli ki nem fogy, a győztes pedig értelemszerűen az, aki a legtöbb pontot gyűjtötte.

Pókerarc

A Raise amellett, hogy hazárdjáték, tulajdonképpen a „push-your-luck” iskolapéldája is: miközben egymással versengve igyekszünk egymást túllicitálni, biztosan nem tudhatjuk, mi van ellenfeleink kezében. Hacsak nem számoljuk a kártyákat, de ehhez gyakorlat, jó memória és megfigyelőképesség kell. Mivel legalább a felsoroltakból legalább az egyikkel hadilábon állok, így maradt a szerencse, a zsigeri valószínűségsaccolás és az időzítés, merthogy ez utóbbi is szükséges a sikerhez. No meg egy kis blöff, és a jókor, jól „elsütött” lapok, melyekkel vagy magas pontértékű kijátszott lapok egész sorát, vagy egy kiemelten magas jutalomkártyát vihetünk el – ha pedig a kettőt sikerül kombinálni, akkor igazán nyeregben érezhetjük magunkat.

A komponensek, legfőképpen a kártyák minősége a Piatniktól megszokott, jól keverhető, de nem túl flancos kivitel, a dobókockák viszont kifejezetten jópofák. Egyedül talán a kissé túlméretes csomagolás róható fel hibának, vagy ha már ekkora a doboz, legalább a kártyák számára kialakított inzerttel feldobhatták volna. Összességében ezek apróságok csupán, és aligha változtatnak azon, hogy ha nem vesszük a játékot a kelleténél komolyabban, és észben tartjuk, hogy a szerencse bizony forgandó, akkor a Raise egy kisebb társaságnak, vagy akár két főnek is kifejezetten kellemes kikapcsolódás.

(A játékot partnerünk, a Piatnik biztosította – köszönjük!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Instagram-oldalát