A társasjáték-gyűjtemény felépítésének kezdetén még nem gondoltam volna, hogy a rendkívül értékes polchelyből egyet olyasvalaminek kell beáldoznom, ami korábban még csak eszembe sem jutott. A Kallax-szentély ugyanis nemcsak a végtelen játéklehetőséget nyújtó társasoknak ad mostanra otthont, de annak is, amit a legegyszerűbb gyűjtőnevén hívni: kacat. A kacat egy olyan, schrödingeri módon bővülő halom, ahol egyszerre van túl sok minden, de sosincs elég. A kacat lehet féltucat méretű visszazárható műanyag tasak; minden létező általános kártyaformátumra felkészített kártyavédő pakkok kis dombja; a fából készült kockák és játékosfigurák kupaca; a vegyesboltokból vagy épp az IKEA konyhafelszerelési osztályáról összeválogatott tálkák halmaza; a nagy kockahiány fenyegetésének árnyékában beszerzett kockagyűjtemény. Ez a kacathalmaz pedig folyamatosan alakul, változik és kiszolgál egy olyan hobbit, ahol nemcsak a játékélmény, de a kényelem és a hasznosság is kéz a kézben jár.

A NYUGATI KIRÁLYSÁG SZERVEZŐI

Ez leginkább az olyan játékok esetében hangsúlyos, ahol a gyári, a dobozban nyújtott társas mellé a teljes kényelem érdekében esetlegesen kiegészítőre van szükség, legyen az egy kis tálka az elemek tárolásához, sín a kártyák kényelmesebb kezeléséhez, vagy tálca a paklik tárolásához. A fenti paramétereknek pedig tökéletesen megfelel a Nyugati királyság-trilógia, melynek kapcsán nem titok: számomra az egyik kedvenc társasjáték-sorozat, és az ezt kiötlő és gondozó Shem Phillips az egyik kedvenc alkotóm, akiről nem győzök eleget lelkesedni, hol épp a Nyugati királyság építőmesterei, hol épp a Nyugati királyság lovagjai kapcsán.

A trilógia (bár a spinoff fényében ez nem a helyes megfogalmazás) rengeteg közös kapoccsal rendelkezik (az artdizájn, a világ, a mechanikai áthallások), de van egy másik nagy közös pont is: a tálalás és a formátum. A széria minden egyes darabja pontosan ugyanakkora dobozban érkezik, ami így egyben elképesztően jól néz ki a polcon, cserébe viszont a belsejében már csak egy zacskógyűjteménynek van hely, amibe játék előtt és után is vissza kell tuszkolni az ipari mennyiségű figurát és jelölőt.

A The GiftForge ehhez (is) nyújt megoldást, méghozzá egy olyan inzert képében, amely a csapat összes többi termékéhez hasonlóan összerakva, azaz bármilyen összeillesztési, ragasztási, kalapácsolási igény nélkül vásárolható meg, egy minden szempontból átgondolt és alaposan kidolgozott rendszerezési megoldást nyújtva, amely nemcsak a setupolási és az elpakolási időt rövidíti meg drasztikusan, de egy, a játék közben is használható tárolási lehetőséget is kínál.

A NYUGATI KIRÁLYSÁG LOVAGJAI

Az éppen aktuális (a sorozat 2. része) epizódhoz, a Nyugati királyság lovagjaihoz készült inzert elég sok darabból áll: két nagyobb, egyenként hét fakkra osztott tálcából a munkás- és ellátmány jelölőknek, négy játékosjelölő tartóból, egy nagy pénztálcából, valamint két külön kártyatárolóból (amikbe a kártyavédőzött lapok is beleférnek). Ezeket rendkívül intuitív módon lehet a nem éppen nagy dobozba helyezni, ráadásul úgy, hogy nem kell ehhez feszegetni, összenyomni egyetlen elemet sem, azok olyan kecsességgel siklanak a kartonba, hogy még egy kis hely is marad az oldalak mentén, elkerülve azt, hogy kitüremkedjen a doboz.

Ennél a kecsességnél igazából csak egy jobb dolog van: az, hogy minden egyes tároló egyértelmű és egyszerű feliratozással rendelkezik, megnevezve, hogy hova és mi kerüljön. Ez pedig egy olyan játék esetében, mint a Nyugati királyság lovagjai, több mint hasznos, hiszen a féltucat típusú kártyát így rekordsebességgel lehet elrakni, és a jelölők ki- és bepakolása is kényelmesebb (számomra legalábbis biztosan), mint a zacskók használata.

Ami az i-re felteszi a pontot – szó szerint –, az az elpakolás folyamatának zárása. Az inzert ugyanis tartalmaz egy extra elemet, egy olyan magasítót, amely a csomag legtetejére, a táblák fölé kerül. Ez egy olyan keret, ami két funkcióval is rendelkezik. Egyrészt megakadályozza, hogy a táblák és az alattuk található elemek elmozduljanak (ez főleg szállításkor hasznos), másrészt nem engedik teljesen lenyomni a doboztetőt. Ez ugyan esztétikai szempontból nem tökéletes, viszont, ha esetleg egy másik játék (mondjuk a sorozat ősszel érkező záró darabja, a Várgrófok) kerül a tetejére, akkor az nem fogja a súlyával úgy lenyomni az alatta található játékot, hogy az esetlegesen kárt okozna. Ezzel az egyszerű és elegáns megoldással így az sem jelent problémát, hogy az egyes tároló fiókoknak amúgy nincs teteje, hiszen így semmi sem tud kipotyogni.

APRÓ DE HASZNOS

Ha ki nem is, be viszont van mit potyogtatni a The GiftForge által küldött csomag legimpozánsabban festő darabjába, a Cthulhu kockatoronyba. A kockatorony önmagában is egy relatíve absztrakt, már-már luxus kiegészítő, hiszen a kockadobás módját az elmúlt pár évezredben az emberiség tökéletesítette a rendelkezésre álló eszközeit – a kezeit – használva, de van azért olyan helyzet, ahol a helyhiány vagy a játéktér szentségének megőrzése miatt nem lehet csak úgy vadul kockákat hajigálni. Így hát több mint egyszerűvé teszi ezt a feladatot egy olyan alkalmatosság, amibe utóbbiakat csak be kell ejteni, majd várni a végeredményt. És egy ilyen funkcionális tárgy is tud szép lenni, a Cthulhu torony pedig már-már művészi darab. A homlokzatából kidomborodó arc, az oldal- és hátfalat díszítő hullámok és csápok, a R'lyehian nyelven bevésett idézet valóságos szerelmeslevél Lovecrafthez, és ez kényelemmel is társul. A torony maga ugyanis összecsukható, az oldalán található zár révén pedig esélytelen, hogy véletlenül kinyíljon vagy használat közben összeroskadjon.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Hasonlóan hasznos az egyszerű, sallangmentes kártyasín és az a tokentároló is, amely elegánsan tudja kiváltani az olyan sufnimegoldásokat, mint az ikeás poháralátét. A kapott The GiftForge termékek kapcsán pedig pont az elegancia az, amivel a leginkább jellemezném ezen kiegészítőket. A purista, a funkcionalitást előtérbe helyező inzert, az aprólékosan kidolgozott kockatorony, a tokentároló tálca hasznossága vitathatatlan: luxuskiegészítők, amik messze nem létfontosságúak, de aki magát és a gyűjteményét kényeztetné, az ezekkel nem fog mellélőni!