Egyetemi hobbiprojektből sikeres vállalkozás: a világ számos, ma már dollármilliárdokat termelő cége osztozik ugyanezen eredettörténeten, és bár a Laserox feltehetően nem is akar világuralomra vagy épp a Fortune 500-as lista élére törni, az biztos, hogy nevük manapság már beivódott a hazai társasjáték-kultúrába. A Laserox elsődleges profilja kényelmi megoldások nyújtása a társasjátékozás egyik visszatérő problémájára: a komponensek rendszerezésére. Teszik mindezt dedikált, egy adott játékhoz készült inzerttel, és olyan, a kényelmet elősegítő kiegészítőkkel, mint a tárolódobozok, tornyok és egyéb kiegészítők. Megnéztük a paletta egy kis szeletét!

INZERTEK

A társasjátékok előállításának egyik legjelentősebb tételét a nyomtatás adja, ennek pedig egy nem éppen jelentéktelen része maga a csomagolás. Az évek során számos kisebb-nagyobb kiadó engedett betekintést a kulisszák mögé, részletes költségbontással illusztrálva, hogyan is jön ki egy-egy játék ára, és meglepő módon már maga a doboz – főleg, ha nem szabvány méretű – is komoly fejtörést okozhat, az annak gyártása során szükséges precízió és az anyagából adódó óvatosság szükségessége miatt. A költségek visszafogása érdekében ezért elsőként általában pont az esik áldozatul, ami a leghasznosabb: a gyári inzert. A komponensek rendszerezését elősegítő tárolóegység hasznossága vitathatatlan, azonban az előállításának magas költsége (gondoljunk bele: mindegyik egyedi tervezésű, emellett a gyártásához is egyedi elemekre van szükség, a fröccsöntőminta nem készül el magától, főleg nem varázsütésre) okán hajlamos ez elsőként kiesni, még az olyan, utólag masszívan sikeres játékok esetében is, mint például A Mars terraformálása.

Éppen ezért is esett elsőként a választásunk a Laserox kínálatában erre a játékra, és az ehhez készült inzertre, ez ugyanis egy notóriusan költséghatékony módon kiadott játék, amihez az első változata óta nem nyúltak. Annak ellenére sem, hogy egyrészt egy kisebb kontinensnyit adtak el belőle, másrészt a kiadása óta eltelt évek és a pályafutása során összeszedett bevételből talán futotta volna egy második kiadásra. A több mint száz jelölőt, kártyalapot, területlapkát használó játékot egy gyakorlatilag teljesen üres dobozban vásárolhatjuk meg, ahol zacskók tömkelegébe rejtőzve várnak az elemek – és minden egyes játék után pontosan ugyanide kell visszazsúfolni őket.

A Laserox a maga megoldását „A terraformerek szerszámosládájának” hívja, és ez a hasonlat nem is áll annyira messze a valóságtól. A teljes egészében moduláris tárolóegység – remélhetőleg senkit sem meglepő módon – a rendszerezést és ezáltal a gyorsított setupolást tekinti elsődleges szempontjának, külön tárolót kínálva minden egyes típusú komponens számára. Alapvetően kicsivel több, mint féltucat különféle részre osztható. A játékosjelölők sokszög alakú, elfektetett kis tárolódobozokba kerülnek. Az erőforrás-jelölők levehető hátfalú, szekciókra osztott fakkokba helyezhetők, melyeket játék közben is használhatunk azok tárolásához, sőt itt még a Távoli gyarmatok kiegészítő lapkáinak is van hely. Egy kicsi, három részre szabdalt dobozkába kerülhet az alapjáték és négy kiegészítő (Hellas & Elysium, Távoli Gyarmatok, Következő állomás: Vénusz, A kezdetek) jelölője; egy ugyanilyen méretű tároló várja a tereplapkákat; a kártyákat pedig egy hatalmas, a doboz nagy részét kitöltő, két oszlopra osztott tálcába lehet suvasztani, melyek közé még (mellékelt) elválasztók is rakhatók. A sort és az összerakást a mérföldkőlapkák tárolója zárja, amely egy előlappal rendelkező, teljesen sík tábla, ahová rendkívül elegáns módon csusszannak be a hatszögletű lapkák.

Ez a szekciókra osztás, illetve a tárolóegységek játék közbeni használata hatalmas segítséget jelent: a komponensek darabszámából eredően A Mars terraformálása nemcsak helyből követek magának sokat, de külső tárolóból is, hiszen menet közben folyamatosan kerülnek elő az újabb és újabb nyersanyagjelölők, amik biztonságos tárolásához sosem árt valamiféle tálka vagy egyéb, itt viszont „készen” kapjuk.

Az idézőjel azért szükséges, mert a Laserox által gyártott inzerteket – a piacon kapható más inzertek többségéhez hasonlóan – lapra szerelve kapjuk, azaz saját magunknak kell azokat összerakni. Ez nem egy rövid folyamat, alsóhangon is eltarthat egy-két óráig (ez az idő természetesen különböző lehet az egyes termékeknél), és több eszközre is szükség van hozzá. Egyrészt faragasztóra, hogy garantáltan – és permanensen – össze lehessen illeszteni az egyes elemeket, másrészt nem elvetendő egy hobbikalapács (gumifejű) használata sem, amellyel a kézi erővel teljesen hatékonyan nem összenyomható részeket lehet megfelelő távolságba hozni.

Erre már csak azért is szükség lehet, mert az egyes modulok dobozba való behelyezése nemcsak, hogy kötött sorrendben zajlik, de csak akkor működik, ha az összerakás is tökéletesre sikeredett, hiszen szó szerint akár millimétereken is múlhat, hogy az elkészült tároló végül gond nélkül belefér-e a dobozba vagy sem. Az én esetemben sajnos nem így történt, a mérföldkő-tároló fedlapját sehogy sem lehet ráhelyezni az alsó szekcióra, az egyik játékosjelölő tároló sarka pedig egyszerűen nem fér el, ezt pedig A Mars terraformálásának gyenge anyagú, tűréshatárral nem rendelkező doboza és annak mérete nem tolerálja. De az esetet mindenképp egyedi problémának fogom fel, amely adódhatott a nem megfelelő összerakásból vagy a saját példányom dobozának esetlegesen a gyáritól eltérő méretéből.

A végeredmény ugyanis egy ténylegesen is hasznos, a tárolást megkönnyítő és a játékidő felgyorsítását szolgáló inzert lett. Ráadásul a gyártótól kapott másik inzert, a Lords of Waterdeep esetében ilyen összerakással kapcsolatos problémának nyoma sincs, sőt. Nemcsak az összerakás folyamata ment gördülékenyebben, de az egyes modulok is varázslatosan passzolnak a dobozba, és A Mars terraformálásához hasonlóan még a kiegészítőnek is helyet adnak, illetve a tervezés során az is szempont volt, hogy a kártyavédőzött lapok is beleférjenek a rekeszekbe. Beleférnek: ez már önmagában is komoly érv a vásárlás mellett, hiszen az alapkiadás egyik legnagyobb ballépése pont az volt, hogy a kártyavédőzött lapokat nem tudja befogadni, a Laserox inzertjében viszont mindennek találni helyet, ugyanakkora alapterületre zsúfolva be kétszer annyi tartalmat.

Fájó pont számomra igazából kettő van. Egyrészt a modulok nem rendelkeznek tetővel: ez különösen a kis komponensek esetében problémás, amint ugyanis megdől a doboz, elég könnyedén ki tud minden potyogni (ez alapvetően a Marsra jellemző), ezt viszont egy sima plexi tető is meg tudná oldani. Másrészt az összeszerelési útmutató messze nem tökéletes. Nem jelzi az elemek orientációját, és ami furcsább, mind a Mars, mind a Waterdeep esetében: van olyan elem, amely a képen eléggé máshogy néz ki, mint az életben, ami a rengeteg, egymáshoz nagyon hasonlító komponens esetében azért megakaszthatja az összerakás folyamatát.

KIEGÉSZÍTŐK

A Laserox kínálata azonban nemcsak inzerteket tartalmaz – bár a hangsúly egyértelműen ezen van, a közönségszavazásnak és a játékkiadókkal való együttműködéseknek hála a kínálat folyamatosan bővül –, hanem számos olyan kisebb kiegészítőt is, melyek jelentősen növelhetnek a játékélményen. A nálunk járt díszes kártyatartó sín révén nem kell a kézben tartani a lapokat, azok pihenhetnek egy sínben, akár 7 lapot is tárolva; a több méretben is kapható kártyatartó tálca a nagyobb paklik játék közbeni tárolásáról gondoskodik, ráadásul mágneses oldalfala lévén több is egymáshoz illeszthető, így a nagyobb kártyaigényű játékok esetében egy szoros és mindenki által elérhető helyen tárolható az összes pakli.

KONKLÚZIÓ

Kiknek ajánlhatók ezek az inzertek? Mindenkinek, akinek drága az ideje: egyértelműen luxustermékekről van szó, melyek nem létfontosságúak, azonban a társasjátékozást felvezető központi kérdések egyike sok esetben az, hogy „mennyi időnk van”? Nem mindegy ugyanis, hogy egy vagy két játékórából mennyit tudunk vagy szeretnénk az el- és kipakolásra fordítani, az inzertek pedig alapvetően ennek lerövidítését szolgálják, ezen felül pedig egy játék kinézetén, igényességén is javíthatnak azáltal, hogy formával és rendszerrel töltenek meg egy alapvetően üres dobozt. Egyáltalán nem olcsó egy ilyen kiegészítő, sok esetben annyiba is kerülhet, mint maga a játék, de a luxus azért luxus, mert drága: az ár nem mindig párosul minőséggel, de szerencsére itt most ez a helyzet!