Az Aftershock: San Francisco and Venice ugyan csak egy játék, a benne megelevenített szcenáriók azonban a valóságban gyökereznek. San Francisco városa a híres Szent András törésvonal közelében fekszik: 1906-ban egy becslések szerint 8-as erősségű földmozgás pusztított, 3000 emberéletet követelve, de az elmúlt évtizedekben is több komolyabb rengést is átélt a környék. Az olasz csizma pedig három tektonikus kőzetlemez találkozási „pontja” (az eurázsiai és afrikai lemezek, valamint az adriai mikrolemez), így nem csoda, hogy Velence térségében csupán a tavalyi év során 16 ember által is érzékelhető földrengést regisztráltak (és 61 határérték alattit). Az Aftershock a fent említett két város egyikében bekövetkezett, minden eddiginél nagyobb rengés utáni újjáépítés feladatát bízza ránk, egy könnyed, gyorsan elsajátítható, és pörgős területfoglalós játékban.

Aftershock: San Francisco & Venice

  • Partner/kiadó: Stronghold Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-5 (kiegészítővel 6) fő
  • Játékidő: átlagosan 60 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,33/5
  • Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 60 dollár, azaz nagyjából 18 ezer forint

Hogy melyik várost építjük újjá, azt elsősorban a játékosszám határozza meg: Velence 2-4, San Francisco pedig 4-5 (kiegészítővel 6) résztvevő számára biztosíthat játszóteret, de a játékmenetben a térkép nem jelent különbséget. A játékosszám már annál inkább: két fő számára egy harmadik „próbababa” szolgál kiegészítésként, öt vagy több játékos esetén pedig a lejátszott körök száma csökken háromról kettőre. A két város közös pontja a földrengések gyakorisága mellett az egyes városrészeket összekötő kisebb-nagyobb hidak sokasága, ez is megelevenedik a játékmechanikák közt: nemcsak telepeseket hozunk, de hidakat is építenünk kell.

Hídfoglaló

Minden körünk során 15 egység pénzzel gazdálkodhatunk, ebből vásárolhatunk a körönként kiosztott nyolc kártyából hármat; a maradékot áruba kell bocsájtania mindenkinek. Ebből a készletből addig folyik a vásárlás (nem kötelező, de erősen ajánlott), amíg mindenki el nem passzolja a lehetőséget, miután még egy kártyát ingyen visszavehetünk a kezünkbe a saját „piacunkról”.

Az előkészületek után a kártyatípusoknak megfelelően következnek a fázisok. Elsőként annyi figurával népesítjük be a különböző negyedeket, amennyi a városnegyed-kártyáinkon szerepel. Második lépésben először elrejtve játékostáblánkra helyezzük a hidakat és a velük járó meeple-öket, és megjelöljük az utórengések helyszíneit. Itt mindenki egyszerre fedi fel a döntését, és a körsorrend szerint hajtjuk végre az építkezést, illetve az utórengéseket. Az ezek hatására menekülő emberek számát a dobókocka és a rengés-kártya ereje (sima, nagy, mega) határozza meg, és itt a „kiváltó” játékos mondja meg, hogy kinek hány lakosa kényszerül menekülni. Már ha van hova, mert hidak híján le kell venni a figurákat; ha pedig más által épített hídon menekülnénk, akkor minden meeple után egy egység pénz az ára, már ha még van rá keret – máskülönben ugyancsak le kell venni őket.

Mindez a hacacáré pedig a területi többség megszerzésére megy ki: minden városnegyed meghatározott mennyiségű pontot ad a többségben levő játékosnak, döntetlen esetén pedig felezés után lefelé kerekített pontszám jár. De embereinket nem válthatjuk egyből pontra, ahhoz az kell, hogy az adott területre legalább két játékos „szavazzon” az utolsó fázis során, mikor újfent a táblánk mögé bújva döntünk arról, hogy mire fogadunk tokenjeinkkel, majd egyszerre fedjük fel a valóban pontot érő városnegyedeket. De a leghosszabb hidak után is jutalmazhatjuk  magunkat (és óhatatlanul másokat is). Itt kap szerepet a talán legértékesebb kártya, az „influence”, avagy extra befolyás, mely plusz egy szavazatot biztosít bármely területre. Győztest pedig a végső pontszám után hirdetünk.

Havária-helyzet

Az Aftershock: San Francisco and Venice központi eleme, a kétoldalas játéktábla kissé merev, nem nyílik ki teljesen, ahogy a terület-táblák is kicsit meghajoltak; hogy gyártás vagy tárolás során bekövetkezett hibáról van-e szó, azt eldönteni nem tudjuk. A meeple-sereg és a többi fából készült elem a megszokott minőséget képviseli, a kártyáknál sem billen a mérleg egyik irányba sem. Viszont a játék ordít a rendszerezők után, melyeknek hiánya egy dolog (szerencsére kapunk rengeteg zacsit). Amit nehezemre esik felfogni, hogy a doboz felét feleslegesen elfoglaló kartonlapot azért belerakták, nehogy normálisan lehessen bele pakolni.

A dizájn a funkcióját betölti, a táj egy kis madártávlati Google-ismerkedés után ítélve egész felismerhető lett, bár a hidaknak helyt adandó, az egyes negyedek közötti távolság jelentősen eltér a valóságostól, torzítva a városképet. A kártyák képi világától nem fogja magát senki sem hanyatt vágni, cserébe viszont a színkódolás mellett a nagy és egyértelmű ikonok első blikkre is azonosíthatók, a két városnak külön pakli dukál, a hátlap ennek megfelelően a Golden Gate hidat és a Sóhajok Hídját ábrázolja.

Az Aftershock: San Francisco and Venice átlátható szabálykönyvének is köszönhetően könnyen elsajátítható, és a minimálisra redukált holtidőknek hála már második nekifutásra gördülékenyen játszható. Miután pedig kezdik a játékosok belakni a térképet, kifejezetten gondolkodtató, hogy milyen úton-módon lehet a legtöbb pontot kihozni úgy, hogy egy picit a többiekkel is kiszúrjunk. Az utórengéseket saját figuráink terelgetésére is használhatjuk, szavazatainkkal pedig nem mindig leszünk kisegítve  a lapjárás bárminemű, aktuális körön túlmutató előretervezést ellehetetleníthet, a szerencsefaktort hiába redukálja valamelyest a kör eleji draftolós fázis. A játék igazi erejét három főtől mutatja meg, de igazán jól négy játékos esetén működik, még ha kissé zsúfolt is lesz a terep a harmadik kör végére. Éppen ezért igazán jó szívvel csak akkor ajánlanám, ha így is kellő kihasználtságra lel – persze lehet ketten is játszani, de a dummy játékos torzítja az élményt.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Stronghold Gamesnek!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát