Pixelfölde
A Noio pár fős fejlesztőcsapata igen érdekes ötlettel állt elő 2016-ban, készítettek egy 2D-s side scroller stratégiai játékot erőteljes menedzsment elemekkel teletűzdelve, úgy, hogy a játékuk teljes irányítása négy gombra korlátozódik. A Kingom: New Lands a minimalizmus szellemében született, minden téren. De ne keverjük össze a minimalizmust az igénytelenséggel vagy a gyenge minőséggel. A grafika, hang és első ránézésre a játékmechanikák is mérhetetlenül egyszerűek, de ezek mind külön célt szolgálnak.
A 16-bites pixel art grafika a retró játékokat idézi, amellett, hogy kombinálva a lassú, sokszor alig észrevehető háttérben futó zenével egy kellemes, nyugtató hangulatba ringatja a játékost, néha már-már hipnotizálja. Sőt, a játék alatt viszonylag ritkán hallunk zenét, a hangsúly az egyedi hangulat megteremtésében a környezeti zajokon van. A mezei állatok neszezése, tücskök ciripelése, lovunk ügetése és fáradt fújtatása árad majd többnyire a hangfalakból. Mígnem magányosan be nem vetjük magunkat a sötét erdőbe, amire reagálva a zene is egyre nyugtalanítóbbá és vészjóslóvá válik.
Ízlés kérdése, hogy ki mennyire szereti, ha egyáltalán tolerálja 2018-ban a 16-bites grafikát, vannak, akik rajonganak érte (mint például jómagam is), mások már csak elvből elkerülik, hiszen „elavult, olcsó, unalmas”. A Kingdom viszont pont ezzel a fajta grafikával tudta elérni azt az egyedülálló hangulatot, amit a játék áraszt magából és különösen egy hosszú nap után bárki ellazulhat és pihentetheti fáradt idegeit, miközben magába szívja a pixelkirályság atmoszféráját.
Ennek ellenére játék közben többször botolhatunk a grafika okozta kellemetlenségekbe. Ilyen például a karakterek összetömörülése, ami lehetetlenné teszi, megállapítani számukat, főleg, ha már sokan vannak, hiszen, ha több karakter áll közel egymáshoz azok egy pixel-pacává olvadnak össze. Ezek mellett, a különböző egységeket ruhájuk színe és fegyverzetük különbözteti meg, és főleg a dolgozó parasztoknál és mérnököknél nehéz kivenni, hogy éppen milyen hajszálvékony pixeltárgyat tartanak a kezükben, így könnyen összekeverhetjük őket, és egy olyan játékban, ami erőforrásaink beosztására és kiaknázására épül, ez nagy problémát okozhat.
Birodalom pár tallérból
Minden játék kezdetén egy véletlenszerűen generált szigetre vetődött királlyal/királynővel kell birodalmunkat a semmiből felépítenünk és megvédenünk az este megnyíló portálokból ránk özönlő démonszerű manóktól, majd később más rémségektől, míg meg nem találjuk a hajóroncsot, amit megjavítva elhajózhatunk a következő szigetre. A jobbra-balra gombokkal irányítjuk karakterünk, míg van egy gomb hátasunk megsarkantyúzására, hogy az futásnak eredjen és egy a tarsolyunkban lévő aranytallérok kidobálására, ami a játék legfontosabb nyersanyaga és birodalmunk alapja. Első dolgunk megtalálni várunk leendő központját, ami eleinte pár koldus szedett-vetett sátra, miközben az aranytallérokat keressük. Ezek után ki kell építeni első védelmi vonalunkat, amihez munkaerőre van szükségünk. Szerencse, hogy az erdőben kis táborokban kuporgó munkanélküliek azonnal csatlakoznak hozzánk amint egy aranyat a fejükre ejtünk. Ők aztán kiépítik maguknak a szerszámokat és a fegyvereket gyártó üzemeket, amikben nekünk kell megvásárolni a szükséges felszerelést.
Két alapegység van a játékban, a mérnök és az íjász és az első nagy döntésünk az az, hogy miből mennyire van szükségünk, hiszen számukat azzal tudjuk befolyásolni, hogy milyen felszerelést készítünk, így mikor felbérelünk egy újabb munkást az a legközelebbi kész felszerelést fogja magához venni. A mérnökök az általunk megjelölt fákat vágják ki, így növelve birodalmunk területét, valamint a megadott helyekre arany fejében építhetnek falakat és őrtornyokat, míg az íjászok az esti támadókat verik vissza, reggel pedig vadásznak, és minden elejtett nyuszi után egy arannyal gazdagítják erszényünket.
Ezzel az alapvető játékmechanikákat le is fedtem, és első ránézésre ez igen kevésnek tűnik, és a játék erősen limitálja a játékost, hiszen még azt is megmondja, hova építheti a falakat, őrtornyokat, ráadásul birodalmunk lakóit sem irányíthatjuk, azok maguk császkálnak össze-vissza, és remélhetőleg teszik, amit tenniük kell.
Bújtatott stratégia
Minél több órát ölünk a játékba, annál világosabbá válik, hogy ez viszont koránt sincs így. Mivel minden sziget véletlenszerűen generált, mindegyikhez más taktikát kell kidolgoznunk, ami az egyiken sikeres, a másikon nem biztos, hogy az. Ezt tovább bonyolítja a szigeteken véletlenszerűen megjelenő speciális épületek, állatok, hátasok, amik különleges bónuszokat adhatnak. Ha például erődünket kietlen, terméketlen föld veszi körül, vissza kell fognunk a terjeszkedést és íjászainkra kell koncentrálnunk, hogy azok vadászként termeljék nekünk a szükséges aranyat. Mivel az erdő ritkításával, valamint újabb falak építésével elpusztítjuk az elővilágot is, így vadászaink munka nélkül maradnak. Míg, ha nincsenek a közelünkben nyúlüregek, viszont patakok vannak, akkor minél gyorsabban előre kell nyomulnunk, hogy azokra farmokat építsünk és meg is tudjuk védeni őket.
A folyamatos terjeszkedés sem jó megoldás, mivel új embereket csak az erdőben lévő sátrokból tudunk toborozni, amik viszont megsemmisülnek amint birodalmunk határa eléri őket, így az emberutánpótlásért egyre mélyebbre kell merészkednünk az ellenséges területre. Hamar rájövünk, hogy nem csak az arany az egyedüli nyersanyag, hanem a terület, az emberek, a felszerelés, a felszerelés elosztása (hiszen nem szabad elfeledni, az újoncok azokat a tárgyakat kapják fel, amit legelőször meglátnak), valamint az idő maga. Minden eltelt nappal egyre agresszívabbá válnak a támadó hordák, aminek csúcsa a vérhold, amikor már csak kőfalakkal, lovagokkal és katapultokkal van esélyünk védekezni.
A játékos rá van kényszerítve saját stratégiájának kialakítására, és a játékmechanikák teljes kiaknázására, mivel minden nappal és szigettel egyre nehezebbé válik a játék. Hacsak nem olvasunk utána a már bevált módszereknek, fel kell készülnünk arra, hogy akár több órányi játékidő veszik el egy pici hiba miatt, vagy csak későn jövünk rá, hogy stratégiánk már a kezdetektől kudarcra volt ítélve.
Írói vélemény:
A Kingdom: New Lands olyan alkotás, amiről rögtön látszik, hogy fejlesztői beleadták szívüket-lelküket és legjobb tudásukat, aktívan hallgatnak a játékosok visszajelzéseire és folyamatosan fejlesztik a játékot. Aki szereti a pixel art grafikát és nem riad vissza attól, hogy kudarcaiból kell tanulnia, vagy csak egyszerűen egy nyugtató játékot keres, amit bármikor fel lehet kapni pár óra erejéig annak bátran ajánlom a Noio játékát, annak kevés hibája ellenére is.
Pro
+ lenyűgöző grafika és hangdizájn
+ magával ragadó nyugtató atmoszféra
+ egyszerű, de mély játékmechanikák, sokféleképpen alkalmazható stratégiai lehetőségek
+ véletlenszerűen generált pályák és a játékok közben kioldható új épületek miatt sokszor újrajátszható
Kontra
- a karakterek nehezen kivehetők nagy tömegben
- a játékot, ha elveszítjük az elejéről kell újrakezdenünk, nincs mentési lehetőség
- a játékmenetben lehetnek unalmas időszakok, mikor nincs mit csinálnunk, főleg nagy pályákon
