A Skyrim története a pletykákkal ellentétben nem a negyedik rész, vagyis az Oblivion közvetlen folytatása, hanem ahhoz képest 200 évet ugrunk előre az időben, s Tamriel jeges északi tartományában, Skyrimben találjuk magunkat, a polgárháború kellős közepén, nagyjából a pusztító sárkány, Alduin születésének idejében.

A főhősünk az utolsó Blade által kiképzett sárkányölő, egy Dragonborne, melynek nevét, faját, mesterségét és persze kinézetét jó szerepjátékszokáshoz híven mi magunk határozhatjuk meg. Összesen tíz faj közül választhatunk, 18 képességet sajátíthatunk el (ezeken a Fallout-játékokból ismert perkekkel módosíthatunk), valamint a játékban felkereshető öt óriási, természetesen élő-lélegző városban öt mágiaiskolát (destruction, alteration, conjuration, restoration, illusion) tanulhatunk meg, illetve itt kovácsolhatjuk meg a fegyvereinket és vehetjük fel a kismilliónyi mellékküldetést, melyek egy részét ezúttal a játék a képességeink és a játékstílusunk függvényében véletlenszerűen alakítja ki.

A fejlesztők célja az, hogy a játék minél hihetőbb legyen, így ennek megfelelően nem fogunk céltalanul bolyongó NPC-ket látni, mindenkinek meglesz a feladata, sőt lesz olyan alkalom is, hogy a karakterek segítenek a hősünknek, például ha elejti a fegyverét, egy gyerek odaviszi hozzá, vagy néhány felnőtt segít elhozni a zsákmányt. Az új grafikusmotornak köszönhetően pedig dinamikus fény-árnyék effektek, részletes növényzet és víz, valamint kidolgozott modellek tárulnak a szemünk elé, ezzel is tökéletesítve a játékélményen -- de természetesen az összetett fantasyvilág megteremtése közben a fejlesztők nem feledkeztek meg az izgalomról sem.

A harcrendszer dinamikusabb lett a kivégzőmozdulatok, a fegyverenként eltérő különleges támadások és a sprintelés bevezetése miatt, illetve sikerült csiszolni a kameraállásokon is, így bármi is legyen hősünk végcélja, garantáltan lebilincselő élmény lesz a záró képsorokig vezető út.