A legjobb játékadaptáció eddig? – Exit 8 kritika

Sokáig tartotta magát az az állítás, miszerint a 2006-ban megjelent Silent Hill – A halott város minden idők legjobb játékadaptációja. Én azt a mai napig tartom, hogy az a film nagyon jól sikerült, elkapott valamit a Silent Hill-játékok hangulatából és azt sikeresen adta vissza élőszereplős formában. Viszont ha kizárólag úgy nézzük, hogy mennyi köze van a Konami kult-klasszikus túlélőhorror szériájához, már sokkal árnyaltabb a kép. Az alkotók sajnos pont a Silent Hill esetében estek át a ló túloldalára, hiszen a legutóbbi Silent Hill – Visszatérés épp azon csúszott el, hogy túlságosan is meg akart felelni a rajongók elvárásainak. Nem lett egy rossz film, szó se róla, de annyira építettek benne a rajongótábor kiszolgálására, hogy annak a sztori látta kárát. Szóval hogyha csak a mozifilmeket nézzük, akkor a jobb játékadaptációk sorát jelenleg a Super Mario Bros.: A film és az Egy Minecraft film vezeti, de talán még a 2018-as Tomb Raider is egész korrektnek nevezhető – és ne feledkezzünk meg a Sonic-filmekről sem! Persze animációs formában sokkal könnyebb dolga van az alkotóknak.

Az élőszereplős adaptációk sokszor épp amiatt hasalnak el, mert nem képesek visszaadni az alapanyag látványvilágát és atmoszféráját. Jó példa erre a jelenleg két évaddal rendelkező The Last of Us, amibe rengeteg pénzt ölt az HBO, viszont hiába próbálkoztak vért izzadva, nem tudták visszaadni a Naughty Dog játékainak nyomasztó, reményvesztett világát. A Fallout ilyen szempontból már sokkal jobban sikerült, de ott van még a Twisted Metal, a Halo, vagy épp a Five Nights at Freddy's két része is. Ráadásul érkezik a Super Mario Galaxis: A film, a Mortal Kombat 2, a Street Fighter, az újabb Resident Evil, és mindemellett a Call of Duty, a Death Stranding, illetve a God of War is megkapja a maga filmváltozatát. Hollywood tehát továbbra is erősen épít a videojátékokra, úgyhogy én bevallom, álmomban sem gondoltam volna, hogy épp egy anomáliakeresős játékból készülhet adaptáció! A The Exit 8 egy japán indie fejlesztésű pszichológiai horrorjáték, amelyet a független alkotó Kotake Create adott ki 2023-ban. A játék első pillantásra abszolút minimalista, már-már a Backrooms-féle liminális tér érzésével támad. A játékos egy végtelennek tűnő japán metróaluljáróban sétál, és a célja mindössze annyi, hogy megtalálja a 8-as kijáratot. A szabályok rettentő egyszerűek: ha nem láttok rendellenességet, menjetek tovább, de ha anomáliát észleltek, akkor forduljatok vissza. Ha hibáztok, minden elölről kezdődik. A cél az, hogy egymás után nyolcszor helyesen döntsünk, és így elérjük a kijáratot, ezzel együtt pedig a játék végét.

A The Exit 8 hatalmas siker lett. A játék rövid – akár fél óra alatt végigjátszható –, mégis intenzív élményt kínál, és streamerek, videósok körében is gyorsan népszerű lett. Rendkívül olcsó árazása miatt nagyon sokan kaptak rá, emellett pedig műfajt is teremtett. Útjára indította az anomáliakeresős horrorjátékokat, amikben néha egészen megcsavarva a dolgokat, de különféle rendellenességeket kell megtalálnunk. Nagyon sok létezik már ezekből, egyszer talán külön cikkben is foglalkozom majd velük! A The Exit 8 esetében a siker tehát nem maradt a videojátékos közegen belül. Japánban filmadaptáció is készült a koncepció alapján, amely a játék alapötletét – az ismétlődő, bezárt tér és a realitás megbomlásának élményét – ülteti át élőszereplős formába. A film legnagyobb kihívása az volt, hogy az interaktivitásból fakadó feszültséget miként lehet passzív nézői élménnyé alakítani. Míg a játékban a döntés felelőssége a játékosé, a filmben a rendezés eszközei – kameramozgás, hangdizájn, ritmus, vizuális torzítás – teremtik meg a paranoiát. Az egész belső nézetből kezdődik, azaz az első pár percben kvázi FPS-nézetből láthatjuk a főszereplőt, aki egy fiatal srác. A metrón figyelmes lesz arra, hogy egy kisbaba nagyon sír mellette (aminek az egyik utas nagyon nem örül), de inkább bedugja a fülhallgatóját és a zenével elnyomja a sírás hangját. Leszáll, és miközben egy nagyon fontos hívást kap, egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a metróaluljáróban egyre ugyanoda jut vissza. Egy steril, végtelennek tűnő folyosó várja, ismétlődő plakátokkal, tiszta csempékkel és éles neonfénnyel – a folyosó végén pedig kezdődik az egész elölről.

A felállás innentől adott: ki kell jutni. Megtalálni a 8-as kijáratot, de ki tudja, hogy az hová vezet? Kazunari Ninomiya abszolút jól hozza a megszeppent fiatal srácot, aki nem tudja, hogy hova került. Karakterének nincs neve, a film is csak The Lost Man (Az Elveszett Férfi) néven hivatkozik rá. Viszont amíg a játék végig ránk, játékosokra koncentrált, addig a film kilép ebből a skatulyából. Az Exit 8 legnagyobb erőssége, hogy bevon másokat is. Például a játék során ugyebár minden egyes folyosón szembejön velünk a középkorú, aktatáskás fazon (aki szintén lehet anomália) – de kicsoda ő valójában? Erre is választ ad a film, sőt, még azokat is meg tudja lepni, akik egyébként 100%-ra maxolták a The Exit 8-at és az összes anomáliát megtalálták. Lesznek ismerős darabok itt is, de dobálnak be újakat, amik meglepően jók lettek. Hozzáteszem, az Exit 8 horrorfilmként próbálja néha ránk hozni a frászt, ám sajnos ez kimerül a sablonos jumpscare-ijesztgetésekben. Ettől függetlenül a megvalósítás szuper lett. Bár maga a környezet abszolút minimalista, technikailag egész bravúros, amit az Exit 8 szállít: például a rejtett vágásokkal el tudja érni, hogy valóban úgy érezze a néző, hogy egy végtelen metróaluljáróban ragadt. Azon kaptam magam, hogy a főszereplővel együtt már én is sasolom a plakátokat a falon, a kijáratot jelző táblát, az ajtókat, meg az összes többi jellegzetességet, amiket a játékban is vizsgálgattam. Ráadásul az egész setting egy az egyben megegyezik azzal, ami korábban digitális formában elétek tárult! Az Exit 8 (számomra) eddig az első olyan élőszereplős játékadaptáció, ami 100%-ban hitelesen képes visszaadni az alapjául szolgáló játék képi világát.

A The Exit 8 különlegessége abban rejlik, hogy minimális eszköztárral teremt rendkívül erős élményt. Egyetlen folyosó, néhány plakát és egy néma járókelő elegendő ahhoz, hogy a játékos vagy a néző megkérdőjelezze azt, hogy amit lát, biztosan a valóság-e? Tudjuk, hogy az egész egy loop, viszont a film végre elgondolkoztat azon, hogy mégis miért kerülhet ide az ember. Mivel a játék kapott folytatást, simán benne van, hogy előbb-utóbb a Platform 8 is elkészülhet – gondolom ez nagyban függ majd az Exit 8 bevételeitől. Piszok menő, hogy idehaza az ADS beállt a film mögé és március 5-től a hazai mozikban is megnézhetitek ezt a horror-gyöngyszemet! Az eredeti játék – és úgy egyébként az anomáliakeresős indie címek – rajongóinak kihagyhatatlan, viszont azok is bátran beülhetnek rá, akik csak egy érdekes és hátborzongató horrorfilmre vágynak!

Borítókép forrása: The Verge