Azt hiszed, ez paradoxon? Pedig nem. Az, hogy Neil Manke még nem adott ki dobozos játékot, nem azt jelenti, hogy nem találkozhattál a munkájával, bár az tény, hogy nem tegnap melózott utoljára. Eleinte személy szerint Quake 2-es pályái miatt figyeltem fel rá, és emlékszem, hogy helyi hálózaton haverommal éjszakákat játszottunk át az őáltala tervezett térképeken. Aztán, egy külföldi újságnak dolgozva kihozta élete első komolyabb HL1 modját, a USS Darkstart. A cucc akkora siker lett, hogy nem lehetett megfékezni az interneten a Half-Life első részének remek motorját felhasználva olyan elemekkel gazdagította a játékosokat, amelyek azóta is páratlannak számítanak a stílusban: azt hiszem, addig még csak sejteni sem sejtettük, mit lehet létrehozni pár hangulatosan elhelyezett scripttel. (Scriptnek nevezzük a játékokban azokat a fix eseményeket, amelyek a gép előtt ülő fiatalemberek megjelenésével mindenféleképpen létrejönnek.) A siker folytatásért kiáltott ám az úriember egy derék huszárvágással fogta kicsiny csapatát, és árnyékba vonult hosszú hónapokra, majd, amikor visszatért, egy merő mozdulattal újradefiniálta az egyjátékos modok fogalmát.
Nem, nem folytatás készült, ahogy arra sokan számítottunk akkoriban, hanem egy teljesen új ötlet: a They Hunger. Míg a U.S.S. Darkstar tulajdonképpen csak egy mezei mod volt (kapával meg ekével, valamint az eredeti Half-Life motorját használó textúrákkal, szörnyekkel és modellekkel) addig a They Hunger egy TC, más néven total conversion. Ez utóbbi lényege, hogy annyi új szereplőt, szörnyeteget, térképet és fegyvert gyömöszölnek be egy modba, hogy az már önálló játékként is megállná a helyét márpedig a They Hungerre ez maximálisan igaz volt. A történet tulajdonképpen nem nevezhető újdonságnak: egy férfit alakítottunk, aki hazafelé autókázva és egy különös rádióadást hallgatva hirtelen balesetet szenved, és amikor magához tér, rádöbben, hogy a környéket elárasztották az agyzabáló élőhalott zombik. Hősünk megragadta esernyőjét, és harcolni kezdett nem a világ megváltása, vagy egy rokona megmentése volt a cél, pusztán a túlélés.
Nem tudni, hogy hogyan történhetett: mit sikerült Manke-nak a helyére csúsztatnia a They Hungerrel, de valamit nagyon eltalált az úriember. A döbbenetesen látványos grafikát nem kell magyarázni a Half-Life első részének motorjára gyakorlatilag csak nagyon nehezen lehetett ráismerni , az atmoszférát meg kellene, de nem lehet. Az éhségtől elkínzottan kiáltozó élőhalottak, a legváratlanabb pillanatban bekövetkező hirtelen események, és a teljes elhagyatottság érzése nem egyszerűen egy jó horrorjátékká avanzsálta a They Hungert annál sokkal többre volt képes: minden idők legjobb egyjátékos modjává vált, valamint megmutatta, milyen egy vérbeli, hátizzasztó, bepisilésre kényszerítő, rettegést keltő szoftver. A They Hunger már megkapta a maga folytatásait, a rajongók pedig a mai napig vitatkoznak azon, vajon melyik volt a jobb: az első, a második, vagy a zseniális finis, a harmadik...
Ha eddig kimaradtál az őrületből hiszen akkoriban sajnos még nem sokunknak volt internete , ne csüggedj, a kornak megfelelő formában előbb vagy utóbb újra átélheted a rettegést: Neil és csapata a Black Widow Games ugyanis elkészíti a folytatást (vagy inkább remake-t) They Hunger: Lost Souls címmel, a kornak megfelelő grafikai köntösben, Source motor alá. A minden bizonnyal földbe döngölő folytatás igazi pikantériája tulajdonképpen nem az, hogy készül, hanem a mód, ahogyan: a fejlesztők ugyanis, tisztelegve a nagy elődök emlékének, tipikus modként álltak neki a folytatásnak. A programban ugyan is az összes Half-life-os szereplőbe belefuthatunk, csak éppenséggel más néven: az idős, kopasz doki például, mint egy digitális színész, ebben a cuccban egy megtébolyodott papot fog alakítani, míg Barney, mindannyiunk kedvenc biztonsági őre egy megzavarodott, két pisztolyos ámokfutóként tér vissza. Érdekesség, hogy a pletykák szerint a Half-Life-os szinkronhangok visszaköszönnek majd a folytatásban, így az új öltözetben, és szerepben látható, de felismerhető modellek tényleg afféle színészként köszöntenek majd minket ebben a felújításban.
Sokáig úgy tűnt, a bejelentést követő pár hónapban már játszhatunk is a Lost Soulsszal, ám valami közbejött, sokan pedig már kongatták a vészharangot: a cuccból soha nem lesz semmi. Most azonban újabb (sajnos tragédiába illő, 640x480-as felbontású...) képekkel, és reményekkel tértek vissza a fejlesztők, hogy bebizonyítsák nekünk: Manke él, Manke élt, Manke élni fog.
