Felnőttkorú lett a True Blood, amit egy gyökérkezelésnek köszönhetünk

18 éve mutatták be a True Bloodot az HBO-n, ami ezt követően mintegy hét évadon keresztül keverte a vámpírokat, a horrort, a szexet, az erőszakot és a déli kisvárosi drámát.

Bár könnyen azt gondolhatnánk, hogy a True Blood az Alkonyat farvízén úszott fel, ez nem így történt: az HBO-s vámpírszéria és Stephenie Meyer tinirománca ugyan mindketten 2008 őszén robbantak be a köztudatba, az alapjául szolgáló regények azonban már eltéréssel érkeztek, és bizony előbbi javára. Ráadásul a célközönség is elég eltérő volt, ugyanis még az Alkonyat egy tipikusan erősen romantizált YA-történet volt, addig a True Blood hát mondjuk úgy, hogy a felnőtt közönséget célozta. Szeptember 7-én pedig hivatalosan is betöltötte a 18. életévét az explicit szexjelenetekkel és brutális erőszakkal teli vámpíros széria, amit furcsa mód egy gyökérkezelésnek köszönhetünk.

Az történt ugyanis, hogy Alan Ball (Amerikai szépség, Sírhant művek), a széria Oscar-díjas készítője gyökérkezelés miatt elment a fogorvosához, azonban fél órával a megbeszélt időpont előtt érkezett, és mivel nem tudott mit kezdeni magával, átsétált a szemközti Barnes & Noble könyvesboltba – és ott meglátott egy könyvet, ami végül az egész sorozat alapjául szolgált.

A könyv nem volt más, mint Charlaine Harris Inni és élni hagyni című regénye, a Sookie Stackhouse-sorozat első része - a könyvsorozat végül 13 kötetet élt meg. Ballt pedig saját elmondása szerint már a könyv szlogenje is megnevettette: „Maybe having a vampire for a boyfriend isn’t such a bright idea”, vagyis „Talán nem olyan jó ötlet, ha az embernek vámpír a pasija.” Egészen pontosan így fogalmazott a showrunner az Emmy TV Legends című műsorban.

Délről származom, ahogy Charlaine is. A könyvnek nagyon hiteles déli hangulata volt. A dráma, a vígjáték, a horror, a szex, az erőszak és a társadalmi kommentár nagyszerű keveréke volt. Olyan elképesztően szórakoztató egyensúlyt teremtett ezek között, hogy egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

Ball olyannyira nem tudta lerakni, hogy a könyvsorozat további három részét is beszerezte és ledarálta, majd úgy gondolta, hogy ebből bizony jó tévésorozat lehetne csinálni. Volt azonban egy kisebb akadály: a könyv jogai ekkor még egy filmes adaptáció lehetőségére voltak lekötve. Amikor azonban ez az opció lejárt, Ball szépen lecsapott a lehetőségre, elkészítette a pilotot és további két epizódot, az HBO pedig zöld lámpát mutatott a sorozatnak. A többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem. 

Borítókép forrása: HBO