Méghozzá egy elég vidám társas képében, ami szó szerint evolúció, pláne akkor, ha a 2013-as Zombie Kidz mellé helyezzük. Az összehasonlítás azért sem volna blaszfémia, mert mindkettő a gyerekjátékokra szakosodott Annick Lobet munkája, így inkább azért nincs értelme ilyesminek, mert a két játék között nemcsak 7 hosszú esztendő áll, de komoly minőségi különbség is. Nem véletlen, hogy a korábbi változat BBG-n még az első 10 000-be sem jutott be az összesítésnél (sőt, még a 11 000-be sem), miközben az Evolúció alcímű folytatás az 1000. hely felé közeledik, miközben kategóriájában az első helyre ékelte be magát. Első? Bezony, a Zombie Kidz: Evolúció hazai megjelenése már csak azért is nagy dolog, mert a gyerekjátékok között igencsak kiemelkedő helyet biztosított magának, amit egyébként 8.2-es felhasználó átlaga is szépen bizonyít.
Zombie Kidz: Evolúció (Zombie Kidz Evolution)
- Hazai kiadó: Reflexshop
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: egy játék átlagosan 10-20 perc
- Korcsoport: 7+
- Nehézség: 1.5/5
- Ajánlott ár: 6990 forint
Már megint az a fránya zombiapokalipszis, amikor az agyatlan élőhalottak szegény ártatlanok vérére és testrészeire pályáznak, ráadásul ezúttal az iskolát pécézték ki maguknak, ahova azonban a gyerekek nagyon szívesen járnak, hogy tanuljanak. Éppen ezért a pupákok összeszedik magukat és egymást, meg mindent, amit érnek és ami használható, aztán módszeresen nekiállnak kitakarítani az intézményt, ezzel visszaállítva az eredeti tantervet. Nem túl komoly téma, a sztori több sebből is vérzik, de utóbbi testnedv a kicsikre való tekintettel, hála az égnek, nem jutott a dobozba/dobozra. A szépen lakkozott fedél alatt egy kisebb méretű tábla lapul, 4 darab kartonfigura a játékosoknak, továbbiak a zombik jelöléséhez, valamint négy lakat és egy dobókocka, aminek az oldalai nem számokat, hanem színeket mutatnak. A játékosok a nappali tábla (legalábbis akkor, ha elegen vannak, mert 2 főnél az éjszakai oldalt kell használni) közepén elhelyezkednek, majd miután a zombik körbevették az iskolát, nekiállnak megmenteni a tanári kart és a többi nebulót.
Dobj és menj!
Talán még a hét évesnél fiatalabbak is beszállhatnak, annyira egyszerű az alapszabály. Miután dobunk, egy zombit lerakunk a megfelelő színnel jelölt szobába, majd egy helyiséggel arrébb mehetünk, vagy maradhatunk a helyünkön, hogy amennyiben velünk egy területen hörögnek, két zombit visszaküldjünk a tábla melletti sorba, ami a hullatartalék, avagy ahonnan a dobokockával érkező élőholtak jönnek. Oda nem mehetünk, ahol három hulla van, viszont, ha ketten is ott állunk egy megtisztított kapunál, azt a lakattal lezárhatjuk a zombik elől. Ha minden kaput bezártunk, nyertünk, ha viszont dobás után nincs több zombi a tartalékban, amit elvehetnénk, vesztettünk. Mondom, elképesztően egyszerű a játékmenet, a lényeg azonban a címben is olvasható evolúció szó – a 2020-as Zombie Kidz ugyanis fejlődik.
Igen, a Zombie Kidz: Evolúció egy legacy-light játék, aminél bár a normál menetek is nagyon szórakoztatók, a hangsúly egészen más mechanikán van. Minden megnyert meccsnél elveszünk egy matricát (agy) a szabálykönyből, majd a hátoldalán lévő haladási naplóba ragasztjuk. Ha a füzetben lévő extra küldetések közül teljesítünk egyet, akkor egy másik típusú matricából (trófea) veszünk el kettőt, egyet a misszió teljesítését bizonyítva, egyet pedig ismételten a haladási naplóba téve. Ha pedig a napló egy számozott, borítékkal jelölt szakaszához érünk, a dobozban lévő borítékok közül ki kell bontani a megfelelőt, ami valamivel megkavarja az addig ismert játékélményt. Új szabály, új zombi, új mechanika… valamit mindig kapunk, ami miatt a társas ismét az újdonság erejével hat. És ez benne a nagyon szerethető megoldás, már a kellemes dizájn és a jó kis játékelemek mellett.
Családi móka, gyerekjáték
Direkt többször is kihangsúlyozom, ne legyen félreértés és senki se mondhassa, hogy nem lett figyelmeztetve. A játék tényleg gyerekeknek készült, ez minden elemében észrevehető, ez azonban kicsit sem válik kárára, emiatt érthető a rengeteg rajongás, ami körbeveszi. Az összetevők jók, itt aztán abszolút nem hiányoznak a minik, ide nem kell a csilivili, viszont minden letisztult, a helyén van, könnyedén átlátható. Ráadásul a szabály megadja annak is a lehetőségét, hogy ha egy olyan új elem kerül az evolúció során a játékba, ami túlságosan megnehezíti a játékmenetet, valamelyik gyereknek nem elég érthető, nyugodtan térjünk vissza az eredeti mechanikához, ezzel is teljes szabadságot nyújtva a felhasználóknak.
Nem mellesleg tényleg élvezetes a zombik kiebrudalása az iskolából. Az egésznek van egy kicsi Stephen King és Stranger Things érzete, szinte már halljuk a nyolcvanas évek szintizenéjét és látjuk a neonfényeket, ahogy a kölkök vizipisztollyal és kerékpárral védik a tanépületet. De lehet, hogy ezt már én képzeltem mellé, ezzel is csak jobban átadva magam az élménynek. Az biztos, hogy a helyszín+téma+dizájn kombó telitalálat, a minimalista, de emellett is mindig megújítást hozó fejlődés úgyszintén, a rendkívül rövid játékidő és könnyed mechanika pedig még a szülőket is megfogja, hogy ezzel szórakoztassák a kisebbeket néhány komolyabb társas között. Visongás biztosan lesz, amikor egy-egy új területre születnek az élőhalottak, ahogy ujjongás is, mikor azokat sikerül eltávolítani a tábláról. Az meg már külön poén, hogy a lakatolásnál pacsit kell adni egymásnak, ezzel is még interaktívabbá és személyesebbé téve a zombik elleni küzdelmet. Így kell megújulni – gratula Annick Lobet ötletéhez, illetve köszönet a Reflexshopnak, amiért igényes kiadásban Magyarországra és hozzánk is eljuthatott a társasjátékos közösség és a BGG egyik slágere.
