1992 egy szép esztendő volt. Négyévesként semmi dolgom, semmi gondom nem volt, éltem a magam kis életét, melynek meghatározó részét az építős kockajátékok, az óvodai délutáni alvások és a futkározások tették ki. Bár ezen cselekedeteim nagy részére nem emlékszem -- csupán néhány homályos folt dereng --, biztos vagyok benne, hogy boldog gyermekkorom volt. Eközben a külvilágban is zajlottak az események: ez évben alakult meg az Európai Unió, került a mozikba az Aladdin, s ekkor jött ki minden idők első FPS-e, a Wolfenstein 3D...

Az évtizedek során rengeteg kiváló helyszínt raktak le az asztalra a játékvilág nagyjai, ezek közül emelnénk ki a kedvenceinket.

Néhány héttel ezelőtt már a 10. születésnapját ünnepelte a Wolfenstein: The New Order, így adja magát hogy visszatérjünk egy picit a széria talán legkedveltebb felvonásához.

A Dying Light 2 apropóján előássuk emlékeink közül azt a meghatározó pillanatot, amikor először találkoztunk zombikkal – meg amikor a legjobban féltünk tőlük.

Immár húsz éve, hogy B. J. Blazkowicz visszatért a Wolfenstein-kastélyba és megállította a nácik okkult törekvésit.

Aggodalomra semmi ok, folytatódni fog sokunk kedvenc horrorba oltott második világháborús játékának, a Wolfensteinnek a filmváltozata, éppen csak közbeszólt az élet - konkrétan a hollywoodi írósztrájk...

Nem, egyelőre nem kezdték el a Wolfenstein film forgatását, de pár érdekesség napvilágot látott a cuccról, amely meglehetősen sok embert foglalkoztat, bár ezek egyelőre inkább csak elképzelések, sem mint szilárd dolgok.

Nem mondhatnánk, hogy túl nagyot durrant volna a Doom 3 mozi – no de hát egy szinte sztori nélküli játékból csak akkor lehet jó filmet készíteni, ha a forgatókönyvíró maximálisat teljesít. Nos, az új id Software adaptáció esetében ezzel nem lesz gond...