Játékadatbázis

A The Legend of Zelda: Twilight Princess a Nintendo Wii kezdőcíme volt 2006-ban. A játékról először 2003-ban lehetett hallani, majd 2004-ben hivatalosan is bemutatásra került az E3-on, majd a program egy koncepcióváltáson ment keresztül, így jelent meg a Nintendo Wii-n. A Twilight Princess története évszázadokkal az Ocarina of Time és a Majora's Mask után játszódik. A fejlesztők az egyik legjobb Nintendo címet rakták össze, a program kereskedelmi és kritikai siker lett, rengeteg maximális pontszámú értékelést begyűjtött. A felújított HD változatot a Nintendo 2015 végén jelentette be: a játékélmény ugyanolyan zseniális, mint az eredeti változatnál, támogatja az Amiibokat, és a grafika is Full HD-ben pompázik.

A Nordic Games által jegyzett SpellForce 3-ban a korábbi elődöktől megszokott RPG-RTS játékmenet keretében egy több mint 30 órás egyjátékos kampányban vehetünk részt az emberek, az orkok, és elfek varázslattal és veszedelmekkel teli csatározásaiban. Az RPG vonal erős, az RTS vonal egy kissé gyenge, de a játékmenet összességében éppen annyira jó, amit egy Spellforce címtől elvárunk. A program tálalása remek, azoknak ajánlható, akik rajongtak a Baldur's Gate-ért és a Red Alertért, de mindenkinek érdemes kipróbálnia, egy leárazás alkalmából az ajánlott játék különösen ajánlottá válik.

Az Agony-ban egy emlékeit vesztett lelket alakíthatunk, aki valamiért nem léphetett át a mennyország kapuján, a lift ugyanis lefelé vitte. Hős lelkünk képes másokat irányítani, sőt, még egyszerűbb démonokat is megszállhat. Eme képesség lesz az egyik segítsége a pokolban, ahonnét természetesen szökni akar. S miközben felfedezi új, ámbátor ellenséges lakhelyét, rájön, hogy onnan csak egyetlen módon juthat ki: ha találkozik a misztikus Vörös Istennővel.

Richard Seabrook 25 éves modder, akinek Prospekt című munkája felkeltette a Valve érdeklődését, és azt hivatalos játékká tette azáltal, hogy beemelte a Half-Life kánonba. A Prospekt az Opposing Force folytatásaként akar tetszelegni, a főszereplője pedig az az Adrien Shepard, akit az Opposing Force végén a titokzatos G-Man ugyanúgy sztázisba küldött, mint Gordon Freemant. Az új kaland története a Half-Life 2-ével párhuzamosan folyik, Shepardnek a Nova Prospekt nevű börtönben kellene rendet raknia, de meglátogatja még a Xent, és a Combine űrállomást is... Sajnálatos módon azonban a Prospekt nem ért fel az előzetesen támasztott elvárásokhoz. A játék rövid (2-3 óra alatt letudható), nem is változatos, így nem tűnik többnek egy rajongó kevésbé jól sikerült, amatőr munkájánál. Hogy a Valve miért emelte ki, megfejtésre váró kérdésként fennmarad az utókornak...

Az indie fejlesztésű We Are The Dwarves sajátos univerzumával tér el a többi kattintgatós, taktikai akciójátéktól. Az alapszituáció a következő: a törpök világa haldoklik, úgyhogy elküldik három legkeményebb harcosukat a végtelen világűrbe, hogy kutassák fel a népük egyetlen reményét: az Endless Stone-t. Az űr viszont nem fent, hanem a mélyben van – az egész olyan, mintha csillagközi utazás helyett Verne Utazás a Föld középpontja felé című regényének futurisztikus-fantasy átdolgozása lenne. A Whale Rock Games egy páratlan hangulatú játékot alkotott meg, a pályák ügyesen vannak felépítve, a három törp irányítása eltérő játékstílust követel meg, a játékmenet változatos: 15 euróért abzsolút megéri megvenni ezt a címet.

A Wormwood Studios akciójátéka egy cyberpunk elemekkel dúsított, oldalnézetes akciójáték, amiben egy visszavonult bérgyilkos alakítunk. Vagyis, vissza akart vonulni, csak aztán megbízói úgy döntöttek, hogy a szerelme elrablásával emlékeztetik: nincs kiszállás. Nem ez volt életük legjobb döntése, de mindenképpen az utolsó döntésük volt, merthogy hősünk elindul megmenteni barátnőjét, és senki sem állhat az útjába.

A Codemasters által fejlesztett F1 játékok 2015-re egy picit visszaestek minőségben. Bár a vezetési modell realisztikus maradt, a virtuális pilótákra váró lehetőségeknek a száma visszaesett, ez pedig a kapott értékeléseken is meglátszott. A Codemastersnek lépnie kellett a 2016-os évadra: visszakerült a programba a karriermód, amiben egy nevenincs pilótával tíz szezonon keresztül lehet róni a köröket, hogy pontokat és hírnevet, sőt, világbajnoki címet szerezzen. Az F1 2016 egy nap lépés a sorozat fejlődésében: minden csapatnak saját céljai és elvárásai vannak, amiket keményen érvényesít a pilótával szemben, így nyújtva igazi élményt azoknak, akik csak álmodnak erről a világról.

Az Obliteracers a Varkian Empire munkája, ami leginkább a Micro Machines című mókához hasonlítható. Egy nyúlfarknyi méretű pályán kell versenyezni, a cél pedig az, hogy minél előbb kilökjük, megsemmisítsük az ellenfelet. A műfaj mára szépen kiforrottá vált, de a Varkiannak volt elég sütnivalója, hogy a bevált recepten csavarjon párat: tizenhatan is rajthoz állhatnak egyszerre, a játékot lehet irányítani billentyűzettel, kontrollerrel, tablettel, telefonnal. A pályán őrült küzdelem alakulhat ki, a kiesett játékosok pedig légicsapást mérhetnek a még versenyben lévőkre. Az Obliteracers egy csupa ötlet partijáték, ami multiban mutatja meg igazi erejét: haverokkal tökéletesen el lehet ütni az időt!

A Spike Chunsoft alkotása eredetileg 2010-ben, PlayStation Portable konzolra jelent meg. A Danganronpa: Trigger Happy Havoc a visual novelek kategóriájába tartozó program, melyben egy elit középiskola diákjaként kell helyt állni, lehetetlen körülmények közt: az iskola örök időkre az otthonuk lesz. Kiszabadulni a rögtönzött börtönből csak úgy lehet, ha az ember megöl valakit, és közben nem bukik le. Az emberölés persze megtörténik, így a nyomozás során nyomokat kell gyűjteni, vallomásokat kell szerezni, majd ha megvan a feltételezett tettes, már csak rá kell bizonyítani a tettet. Ez persze egyáltalán nem egyszerű feladat, de ebben rejlik a játék zsenialitása. Több tucat órányi izgalom, elképesztően hosszú és lebilincselő történet, remek karakterek, fantasztikus hangulat - ezt kínálja a műfaj koronázatlan királya, a Danganronpa: Trigger Happy Havoc.

A Konami népszerű futballszimulátora 2016-ban is új epizóddal jelentkezett a sportág szerelmeseinek nagy örömére. A PES 2017 játékmenet és látvány terén finomította tovább labdarúgás élményét. Szebb és dinamikusabb labdakezelés és passzjáték, jobb animációk és több taktikai lehetőség vár a programban. Emellett fejlesztették a grafikát és az MI-t, illetve a Konami jó néhány híres klubcsapattal kötött exkluzív partnerséget, így a PES 2017 megkapta például a Liverpool FC és az FC Barcelona hivatalos licenceit, és stadiumait is. A Pro Evolution Soccer 2017 kritikai siker lett, a szakújságírók nagyon pozitívan értékelték a Konami alkotását.

A Tales of Symphonia 2003-ban jelent meg Nintendo Game Cube konzolra, a Tales of... sorozat ötödik részeként. A játék Sylarant világában játszódik, és egy fiatal lány, Colette Brunel történetét meséli meg, akinek gyerekkori barátjával együtt meg kell menteni a világát. Azonban felfedezik, hogy a mentőakció egy másik, párhuzamos világot sodor veszélybe... A játék a klasszikus jRPG-k hagyományaira épül: nincs hosszas oktatómód, a harc gyors, vannak varázslatok és így tovább. A megjelenés után a Tales of Symphonia jó értékeléseket kapott: a kritikusok dícsérték a játékmenetet, egyedüli gondként a történet hiányosságait rótták fel neki. A Bandai Namco kultjátéka több, mint egy évtized után PC-re is megjelent, de az örömöt bánat váltotta fel: a port ugyanis csapnivaló minőségben jelent meg 2016 februárjában, de ez később fokozatosan javításra került.

Az Aveyond 4: Shadow of the Mist egy RPG Makerrek készült játék, aminek főszereplője egy suttyó antihős, aki lila, cuki lények gyűjtögetésével válik erősebbé, és akinek a kutyája a legfontosabb a világon. Annyira, hogy akár még hőssé is válik a megmentéséért. Az Aveyond 4 nem veszi magát komolyan, mivel az egész program egy paródia. A harcrendszer nincs túlbonyolítva, nincs idővonal, és bár szerepjátéknak készült, kevés ilyen elem található az Amaranth Games alkotásában. A játék mégis működik, mégpedig humora és vicces fordulatai miatt. Igazi felüdülés az RPG Makerrel fejlesztett programok mezőnyében.

A Wave of Darkness címe rögtön sejteti, hogy a játék középpontjában mágia és varázslat, élőhalottak és magányos kalandorok vannak. A független horvát csapat, a Dreamatrix korábban már próbálkozott nyitott világú akció-RPG fejlesztésével, ám akkor csúfos bukás volt a vége a dolognak. A Legends of Dawn című játék hallatán leginkább a frusztráló, rosszul átgondolt rendszer és a félkész végeredmény juthat a játékosok eszébe. A Wave of Darkness a Kickstarterről érkezett a monitorokra, de ahogy a Hajnal Legendái, ez sem lett túl jó játék. Alapvető tervezési hibák vannak a programban, a kezelése nehézséges, és túlárazozt: nem a Wave of Darkness fog űj lendületet vinni a műfajba.

Egy kislány, Mion emlékek nélkül ébred ősi romok között, és mindössze két szentjánosbogár, Lumen és Umbra van a segítségére, hogy kijusson onnan és fényt derítsen a titokra: hogyan került oda? Ehhez persze a triónak mindenféle feladványokat kell megoldania, rémségekkel megküzdenie és elkerülni a sötétségben megbújó csapdákat.

Az 1998-ban Playstation 1-re megjelent Tenchu: Stealth Assassins a lopakodós játékok hagyományát öregbítette tovább, vagyis hiába szaladgáltunk karddal hadonászó nindzsával, nem az oktalan öldöklésen volt a hangsúly. Éppen ellenkezőleg, az árnyékban osonás, az ellenfelek megkerülése, adott esetben csendes kiiktatása volt a feladatunk. A játékban két hős között, Rikimaru és Ayame közül választhatunk.

A mára legendás Blood Ome: Legacy of Kain egy 2D-s, felülnézetes akció-kalandjáték, amiben egy antihőst és vámpírt, Kaint alakíthatjuk. Hős antihősünk azt a nemes feladatot kapja, hogy mentse meg Nosgoth világát a pusztulástól. A játékban az akciók mellett fontos szerepet kaptak a logikai feladványok is.

A játékipar hőskorának egyik legkedveltebb akciójátéka az 1989-es Golden Axe, amiben különböző képességű és fegyverzetű hősökkel kellett leverni a gonosz Death Adder csatlósait Yuria földjén. Különlegessége volt, hogy hátasokat is meglovagolhattuk és akár többen is játszhattunk vele egy gépen. A játék az Arcade-gépekre történt megjelenése óta több kiadást is megért, például 2010 óta már a Steamen is elérhető.

Az Ecco the Dolphin egy immár több mint húszéves sorozat, melyben egy pajkos delfint irányítva kell átjutnunk a klasszikus platformpályákon, miközben nehéz logikai feladványokat oldunk meg.

A Microids és az Artefacts Studios együttműködésében elkészült egy újabb, Agatha Christie regényén alapuló kalandjáték. Az ABC Murders a klasszikus regényt követi egy-két kisebb változtatástól eltekintve, a zene kellemes, a grafika elfogadható, a párbeszédek szórakozatóak. Sajnálatos módon a legfontosabb hiányzik belőle: a játékos nem fogja magát Hercule Poirotnak érezni. A nyomozási rész elnagyolt, felemás, a rejtvények megoldásait tálcán kínálja a program, ennek tükrében pedig kihívást egyáltalán nem ad az ABC gyilkosságok megoldása.

A Mushihimesama sokat merített a Space Invadersből, lévén a teendőnk ezúttal is a hullámban érkező rémségek megállítása, ebben pedig meglehetősen törékeny repülőnk, valamint az arra szerelt fegyverek lesznek segítségünkre. A hangsúly tehát nem a főszereplő motivációs bázisát és jellemét részletesen taglaló cselekményen van, sokkal inkább a rengeteg, gyakran az egész képernyőt betöltő ellenfeleken, robbanásokon és a felszedhető bónuszokon. Ehhez a játékhoz reflexek kellenek, mint a bullet hell címekhez általában.

A Zombies on a Plane egy olyan program, amiben a 30 000 láb magasan szálló repülőgépen kell rendet tenni a különböző élőhalottak között. Sőt a géptesten is hadat üzenhetünk a kóricáló hulláknak, illetve megvédhetjük azt a sérülésektől. Mi több, a repülőt is vezethetjük, ha úgy tartja kedvünk.

A Shadow of the Beast eredetileg 1989-ben jelent meg Commodore Amiga platformra, és a maga idejében úttörőnek számított grafikája és a mögötte álló technológia, na meg atmoszferikus zenéje miatt, amit David Whittaker szerzett. A játék történetének középpontjában egy Aarbron nevű férfi áll, akit gyerekként elrabolt egy szörny, Maletoth. A gyermeket varázslattal korrumpálta, arra kényszerítette, hogy örökké szolgálja őt. Egy férfi kivégzésének megtekintése azonban visszahozza Aarbron valódi emberi természetét, és elindul, hogy bosszút álljon egykori urán...

Gyilkos robotok és maják? Igen! A Sileni Studios alkotásában két fémgigász lövi egymást a wormsös hagyományoknak megfelelően (röppálya-számolgatás, trükkös fegyverek), miközben a lábaiknál hangyaként nyüzsögnek az őket bálványozó maják. Az ötlet enm kicsit elszállt, de működik: a játékban például nincs tűzgomb, hanem meghatározott időintervallum jut a fegyver kiválasztására és a röppálya beállítására, majd az idő lejártával automatikusan elindulnak a töltetek: kezdődhet a pusztítás! A Mayan Death Robots aranyos játék, de a grafika és az audio-rész lehetne jobb is, ugyanakkor kellemes szórakotást ad, és úgyis ez számít.

A Warcraft: Orcs & Humans premierje után, 1995-ben már megjelent a folytatás, aminek a Blizzard a Warcraft 2: Tides of Darkness címet adta. A játék kb. 10 hónap alatt készült el, és játékmenetében folytatta az első résszel megkezdett utat. A Blizzard lehetőséget adott arra, hogy akár az orkokkal, akár az emberekkel játszhasson az, aki megvette a programot. A kampányokat úgy alkotta meg a stúdió, hogy a rajongók ne találjanak benne kivetnivalót, ennek pedig az lett az eredménye, hogy a Warcraft 2 a legtöbb PC-s díjat megnyerte 1996-ban.