Játékadatbázis

A Warhammer: Vermintide 2 éppen olyan lendületes akciójáték, mint a Warhammer: End Times – Vermintide volt. Ahogy abban, a játékmenet ebben is a kooperatív módra lett kihegyezve, vagyis társainkkal együttműködve kell szembeszállnunk a Warhammer univerzum bestiáival és gonosz erőivel.

A 2017 elején megjelent Warhammer 40 000: Sanctus Reach egy körökre osztott stratégiai játék, ami gyors és szórakoztató játékélményt kínál. Az űrfarkasokat kell vezetni az orkok ellenkét kampányon keresztül. A Straylight Entertainment alkotása jól kidolgozott egységeket, briliáns harcrendszert, nagyon jó alapokat, rengeteg játékidőt kínál, ugyanakkor a történetet nem dolgozták ki megfelelően, ez pedig komoly hiba, és a multiplayer sem a legjobb. A Sanctus Reach egy táblajáték és novella-gyűjteményen alapul, így a szereplők kiváló kidolgozást kaptak, amikben csak gyönyörködni lehet.

A Total War: Warhammer 2 kampánya alatt bár viszonylagos szabadságot élvezhetünk, van egy központi cél is: a Great Vortex megszerzése. Ez a nagy hatalmú örvény akadályozza meg évezredek óta, hogy a Káosz rászabaduljon a világra, úgyhogy a különféle nemzetek mindent megtennének a megszerzéséért. Egyesek azért, mert arra számítanak, hogy így az ő hatalmuk is megnő, mások meg szimplán a Káoszt akarják beengedni.

Huszár üti a B5 gyalogot..., nem túl izgalmas, ugye? Ám ha a huszár egy jetpackes űrgárdista, és az ork parasztot egy lánckarddal hasítja ketté, na, az már döfi. Aztán dob egy páncéltörő gránátot az A8 bástyára, mert ez nem egyszerű sakk, hanem Regicide! Az Interplay már a 80-as években megalkotta a Battle Chesst, a Hammerfall Publishing pedig még tovább próbálja emelni a harcos sakk minőségi szintjét a Warhammer 40 000: Regicide című programmal.

A jó öreg Space Marine, az Ork és az Eldar frakció esik egymásnak, a küzdelem helyszíne pedig a Acheron nevezetű rejtélyes világ, ahol egy pusztító erejű fegyver bukkant fel, amit a kapzsi ork hadúr, Gorgutz, az ambiciózus eldar seer, Macha és a rettentő Space Marine parancsnok, Gabriel Angelos is magának akar megkaparintani, kerül, amibe kerül.

Körökre osztott stratégiai játék, amiben egy Deathwatch Space Marine osztag tagjait irányítva kell felvennünk a harcot tyranid faj hordája ellen. A játékmenet sok tekintetben azonos az XCOM-ban látottakhoz, vagyis körönként fix mennyiségű pontot „költhetünk el” mozgásra vagy tüzelésre, ám jelentős könnyítés, hogy bázist nem kell menedzselni és a katonák sem térnek át az örök vadászmezőkre egy rossz megmozdulás után. A dolgunk egyszerűen az, hogy pályáról pályára teljesítsük az egyre nehezedő küldetéseket, közben fejlesztve katonáinkat, hogy helyt tudjanak állni.

A NeoCore Games és a Games Workshop együttműködésének gyümölcse a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr. Ez egy perzisztens, sandbox akció-RPG, amelynek szólista kampánya az örökké éber Inkvizíció ügynökeit egy véres, titkos háborúba vezeti a csillagok közé.

A Total War: Warhammerben a csatározásaink helyszíne Old World, egy brutális birodalom, ahol nincs hiány a vérontásból. Játékosokként a szemben álló felek egyikét választva (Empire, Greenskins, Dwarfs, Vampire Counts) óriási szörnyeket, repülő bestiákat és legendás hősöket irányítva vághatunk neki a konfliktusnak, ami magát a valóságot veszélyezteti.

A Warhammer 40 000: Dark Nexus Arena a Dark Eldar fővárosába, Commorraghban játszódik, ahol a Wych Cults által fenntartott véres arénákban folyik majd a küzdelem Space Marine, Ork és Tau harcosok között. Oldalanként négy-négy hős fog összecsapni, a felhozatal pedig elég változatos, a Warhammer 40K-univerzum különböző szegleteiből összegyűjtve a veteránokat. A játékmenet terén nagyjából ugyanazt az élményt kapjuk majd, mint a többi, ebben a zsánerben nyomuló játék esetében, azzal a különbséggel, hogy a fejlesztők a formulát felpezsdítették némi, a twin-stick shooterekben látott elemekkel, hogy a megszokottnál gyorsabb tempójú meccseket vívhassunk.

A Warhammer: End Times – Vermintide egy belsőnézetes akciójáték, ami a híres-neves Warhammer univerzumban játszódik, és ennek megfelelően jó véres.

A Warhammer 40K: Storm of Vengeance egy kanonizált történetet mesél el, mégpedig a Piscina IV névre keresztelt planétán történteket, ahol Belial Nagymester és Ghazghkull Thraka Hadúr feszült egymásnak. Az egyik oldalon játékosokként az lesz a feladatunk, hogy mindösszesen 100 Dark Angel Space Marine-t irányítva megvédjük a bolygót a vérszomjas orkoktól, míg a másik oldalon természetesen az, hogy az egész kócerájt elpusztítsuk.

Ingyenesen játszható kártyagyűjtögetős TBS hibrid a Warhammer-univerzumban. A három játszható karakter (Wolf Scout, Grey Hunter, Wolf Guard) közül választva az a feladatunk, hogy teljesítsük az előttünk álló feladatokat, amik rendszerint abból állnak, hogy minél több ellenfelet mészároljunk le.

A Warhammer 40 000: Eternal Crusade egy masszív többszereplős játék, azaz egy MMO, melyet a Behaviour Interactive fejlesztett. Az Eternal Crusade-ben a szokásos Warhammer osztályok közül lehet választani, és mindegyik rendelkezik alosztályokkal. Ennyi a pozitívum, a negatívum pedig minden más: a fejlesztők nem tudták az ígéreteiket betartani, nem lett perzisztens világ, csak egy közepes aréna-TPS-t kaptak a játékosok, az értékelések sem lettek jók. Éppen emiatt a premierkor nem érte meg az árát, pedig majdnem AAA kategóriás árcímkét (50 dollár) kapott.

A Warhammer 40K: Dawn of War II második önálló kiegészítője. A programban bármelyik faj szemszögéből végigjátszhatjuk az egyjátékos kampányt, míg a multiplayer új pályákat, új egységeket, és brutálisabb játékmenetet kínál.

A nagy sikerű Warhammer: Dawn of War 2 első küldetéslemezében felbukkannak a káosz által megrontott űrgárdisták, hogy magukévá követeljék a galaktikus játszóteret. A korrupció ezúttal saját egységeinkre is kihat: osztagunk vezetőinek érzéseire, lojalitására is figyelnünk kell, megjelennek a fertőzött fegyverek és vállvasak, illetve a kampány során egy könyvtárossal bővül ki szedett-vedett csapatunk. Húsz egyjátékos pálya, számos, a régi fajokat bővítő új egység, valamint több, mint két tucat hosszú-hosszú hónapokig csiszolt többjátékos összecsapást elősegítő terület várja a vásárlókat ebben az önállóan is futtatható küldetéslemezben.

A Warhammer-saga új részében ezúttal testközelből ismerkedhetünk meg az űrgárdistákkal. Ebben az RPG elemekre támaszkodó akciójátékban saját bőrünkön élhetjük át a háborút és annak brutalitását, hangulatos helyszínek és látványos csaták kíséretében.

Egy külföldi játékmagazinban végre hivatalosan is felfedték a kultikus Warhammer 40.000 - Dawn of War folytatását, a Warhammer 40.000 - Dawn of War 2-t. A valós idejű stratégiai játék második részében számtalan újdonsággal találkozhatunk majd:

A Warhammer 40000: Dawn of War, és két kiegészítője etalonná vált mind az RTS-rajongók, mind az univerzum szerelmesei körében, nem véletlenül. Egy- és többjátékos módban is igen élvezetes, szemnek és fülnek is kellemes, akciódús, látványos címről van szó. A legutóbbi expanziónál csak a szólista játékmenet hosszát vethettük a szemére, és azt gondoltuk, a Relic lezárva az alapot egy új főszálat fog elindítani. Nos, úgy tűnik, tévedtünk, legalábbis a szeptember 30-án utcára kerülő Games for Windows magazin cikke szerint egy harmadik kiegészítő lemez fog érkezni, mégpedig Soulstorm címmel. Sajnos sokkal többet nem tudunk; nyilvánvalóan a szokásos cuccokat kapjuk: új pályák, egységek, szólista kampánysor, és a többi ilyenkor kötelező plusz.

Az Armies of Exigo-val köztudatba robbant magyar fejlesztőcsapat, a Blackhole Entertainment, 2007-ben sok Warhammer fantasy rajongó kívánságát teljesítette a Warhammer: Mark of Chaos című alkotásukkal. A játék a lehető legjobban próbálta alkalmazni a klasszikus terepasztalos-figurás előd által használt szabályrendszert, kibővítve ezt néhány olyan elemmel ami kicsit pörgősebbé tette a játékmenetet. Ilyen volt elsősorban a valós idejű harcrendszer, valamint a hősök megjelenése, akik magasabb szinten, akár több hadsereg erejével is felértek!

A Games Workshop táblás játékként elterjesztette, Ian Watson megírta, a Relic pedig PC játék formába öntötte a kiváló Warhammer 40K univerzumot. S melyik műfaj is lett volna legjobb ehhez, mint az RTS?

A Black Hole Games által készített, a klasszikus Warhammer univerzumban játszódó, gyönyörű grafikájú stratégia, melynek legfőbb értéke a Digic Pictures által készített, többszörös díjnyertes CGI nyitóanimáció.

Az eredetileg is zseniális stratégiai játék méltó bővítése. A két új faj (Necron, Tau)  friss színt hoz a játékmenetbe és ezúttal a hadjáratok hosszába sem tudunk belekötni: a korábban negatívumként felrótt rövid hadjáratokat a fejlesztők egy új rendszer bevezetésével küszöbölték ki. Ezúttal nem előre meghatározott sorrendben következő pályákon kell végigirtanunk ellenfeleinket, hanem egy egész bolygó meghódítása a cél, tetszőleges stratégiával. Ezt a Total War óta megannyi RTS-ben visszaköszönő, Rizikó-szerű nagytérkép alkalmazásával hozták össze: szabadon választott sorrendben támadhatjuk és védhetjük meg a bolygótérkép mintegy huszonöt területét. A provinciák eltérő bónuszokkal ruházzák fel népünket, valamint hősünk is egyre táposabbá válik a különböző harci kiegészítők által. A rendszer egyszerű és nagyszerű, bár már annyi RTS-ben láthattuk, hogy a Relictől elvártunk volna egy ennél kifinomultabb, több lehetőséget hordozó variációt. Ráadásul a nem behatárolt fejlődés miatt a küldetések nehézsége eléggé hullámzó, és sohasem tudjuk biztosan, hogy vajon legyőzhetetlenül erős ellenfelet támadtunk be. Az AI továbbra is kimagasló, főleg a küldetések első felében hajlamos nagyon agresszív lenni, de mikor már kiépítettük a gazdaságunkat, akkor is tud súlyos kellemetlenségeket okozni – bár a lassú, de biztos felőrölés taktikája ellen tehetetlen.