Játékadatbázis

A hírhedten erotikus, démonvadász boszorkány, Bayonetta 2018 elején NIntendo Switchre is megérkezett, hogy az érintőképernyős konzolon kínálja a szexi boszi kalandjait. A port szinte tökéletesre sikerült, azonban semmi új tartalom nem került be, a B2 lokális multija pedig túl drága és körülményes lett. Így azoknak, akik már ismerték az első két felvonást, semmi új élményt nem ad a Platinum Games programja, de újaknak tökéletes választás lehet, hiszen a brutális, gyors kombókra épülő démonvadászat mindig elképesztően jó móka, főleg, hogy jön a harmadik felvonás!

Tizennégy évvel a A Hihetetlen család premierje után jelent meg a második rész, és vele együtt a TT Games, a Disney, a Pixar, a LEGO és a Warner közös gyermeke is, a LEGO The Incredibles, amelyben az Irdatlan-család mellett számos, a két animációs filmből ismert hős és gonosz teszi tiszteletét.

Elárulták az Istencsászárt! Elárulták a Rendet! Elárulták a civilizációnkat! De jaj, az eretnekeknek, mert az Ultragárdisták ezúttal sem kegyelmeznek az árulóknak! Ha pedig már ultrák: ez bizony a jó öreg 40K világa, ahol a páncélok akkorák, mint a ház, mindenhol koponyák és csontok, a háború pedig nemcsak örök, de kegyetlen is. A The Horus Heresy: Betrayal of Clath a klasszikus táblajáték PC-re ültetett változata, egy taktikai-akcióprogram, ennek megfelelő játékmenettel. A Betrayal értelemszerűen a rajongóknak készült, sőt azon belül is kiemelten a műfaj és az alapul szolgáló táblajáték kedvelőinek, nekik érdemes kipróbálniuk.

A Battlefield 5 visszatért a kaptafához és újra a második világháborúba invitál meg minket. Ám a fejlesztők híresebb csaták helyett inkább a kevéssé ismert helyszínekre helyezték a hangsúlyt, így megtapasztalhatjuk, hogy milyen volt az Észak-afrikai hadjárat, a Rotterdami csata és Norvégia megszállása, de természetesen ez csak egy pár példa a végleges listáról. A Battlefield 5 haladva a korral szintén kapott battle royale játékmódot, de természetesen az egyjátékos kampány és régi valamint új multiplayer mód is helyet kapott, így a legszeretettebb játékmódokban tehetjük próbára tudásunkat.

A Digimon Story: Cyber Sleuth – Hacker’s Memory egy tradicionális JRPG, ami anime stílusú karakterekkel és egy olyan sztorival rendelkezik, ami néha mulatságos, néha szomorú, és el is lehet rajta gondolkodni. A program több tucat játékórát kínál, ebből a szempontból tehát van benne bőven tartalom, még akkor is, ha a helyszínek nagyobbik része a 2016-os Digimon Story: Cyber Sleuth-ből lett átmentve. A sorozatban remek cím ez, még akkor is, ha vannak teljességgel használhatatlan részei – ilyen a való világban a minitérkép, de ez eltörpül az egyébként kellemes játékélmény mellett. Leárazás alkalmával ajánlott lehet rajongóknak.

Koreából érkezett meg a Wild Buster: Hereos of Titan címet viselő MMO-ARPG. A Nuriworks alkotása közel öt év fejlesztés után jelent meg, számos lehetőséget kínál, egyes elemei kellemes élményt nyújtanak, mások pedig nem annyira. A Nuriworks programja ugyan nem fog irodalmi díjat nyerni, de a kezdő képsorok képesek berántani abba a sci-fi világba, amit a fejlesztők megalkottak. A szokott tudományos fantasztikus toposzok adják a játék gerincét. A történet tehát nagyjából rendben van, azonban a játékmenet már hagy némi kívánnivalót maga után.

A Bud Spencer & Terence Hill: Slaps and Beans című program a Magyarországon máig hihetetlen népszerűségnek örvendő két színészóriás első hivatalos játéka, amiben a legjobb filmjeik legjobb pillanatait élhetjük újra, virtuálisan. Vezethetjük a piros kocsit sárga tetővel, énekelhetünk a tűzoltózenekarban, és persze leverhetjük Frickót és bandáját, valamint a kalózokat, Pongo Pongó szigetén. Pixelart grafika, hatalmas pofonok, hagymás bab, ezt kínálja a Slaps and Beans, ami minden rajongónak kötelező játék, érdemes kipróbálni és nevetni rajta, mint az örökre klasszikus filmeken!

A Scanner Sombre egy sétálószimulátor, amit a Dear Esther és a Gone Home ihletett. Egyediségét a különleges környezet adja, hiszen egy mély barlangban játszódik, ahol már több ezer éve nem járt ember. A Scanner Sombre főhősének ezt a helyet kell felfedeznie, egyetlen segítsége egy különleges eszköz, egy szkenner, ami képes a barlang körvonalait kirajzolni és a távolságokat megmutatni. Ez persze önmagában egy kicsit unalmas lenne, így a fejlesztők a receptet megfűszerezték némi misztikummal, emiatt a Scanner Sombre egy egyedi hangulalú, különleges cím lett, ami a műfaj rajongóinak mindenképpen ajánlható, érdemes kipróbálni.

A The Banner Saga 3 az elődeihez hasonlóan egy kézzel rajzolt szerepjáték lesz, ahol a viking mondák hősei és legendás lényei elevenednek majd meg. A nehéz csaták megkövetelik a logikus gondolkodást, a játékosok döntései pedig közvetlen befolyásolják a történet alakulását.

A zombis játékok régóta hódítanak, de eddig a stratégiai műfajba nem másztak be rothadó lábaikon. A They Are Billions, a Numantian Games játéka azonban pontosan ezt nyújtja: emberi menedékeket kell építeni, hadsereget fejleszteni, miközben a holtak csak jönnek, jönnek és jönnek... rengetegen, milliárdnyian. A steampunk hangulat remekül áll a programnak, a játékmenet szórakoztató, így érdemes belevágni a mókába, különösen amiatt, hogy Early Access megjelenése ellenére kifejezetten sokat nyújt játékélményben a cím, amit a játékosok is értékeltek, méghozzá nagyon pozitívan. Újdonságot ad, jófélét.

A 2013-ban indított új Tomb Raider-trilógia a végéhez ért a Shadow of the Tomb Raiderrel, ám a befejezés, amiben a bizonytalan régészlányból rendíthetetlen sírrabló lett, még tartogat meglepetéseket. Lara Croft ezúttal Közép-Amerikába megy, ahol meg kell küzdenie a Trinity-vel, a dzsungellel és a sírokban megbújó halálos csapdákkal, hogy megmentse a világot a maja apokalipszistől.

Hosszú évek után visszatért a Q.U.B.E. egy második résszel: a Toxic Games alkotta játékban ezúttal egy nőnek kell megtalálnia a hazavezető utat, miután felébredt egy idegen környezetben. A Q.U.B.E. 2 megtartotta az előző felvonás minden elemét, de a fejlesztők újakat is alkottak, 11 egyedileg megalkotott területen kell több, mint 80 rejtvényt megfejteni a sikerhez. Ha az előző rész tetszett, akkor érdemes ezt is kipróbálnod, hiszen az előzetes ígéretek szerint mindenben többet nyújt, mint a 2012-ben megjelent első felvonás.

A Call of Duty: Black Ops sorozatának negyedik epizódja, amelyet újra a Treyarch hozott tető alá, de az eddigi részekhez képest két jelentős változást is eszközöltek. Az egyik, hogy a játékban nincs történetközpontú egyjátékos mód, a másik pedig, hogy bekerült egy battle royale játékmód.

A Klotzen! Panzer Battles a Panzer General nyomdokain járva a második világháború összetűzéseibe kalauzol minket. A több, mint 30 történelmi és 40 kitalált küldetés alatt 22 fegyvernem több, mint 600 egységét vezethetjük győzelemre, földön, vízen és levegőben, melyek mindegyikét fejleszthetjük is.

A Heliborne című játékban a 20. század legjobb katonai helikoptereinek pilótafülkéjébe lehet beleülni, hogy változatos missziókban küzdjünk meg az ellenséggel. Levegő-levegő, levegő-föld harcban kell bizonyítani, szóló, multiplayer, kooperatív módban, olyan helyszíneken, területeken, mint Afganisztán, Vietnam, vagy éppen Koszovó. A húsz dolláros árért kellemes élményt ad, ugyanakkor viszonylag gyorsan véget is ér. Ennek ellenére megéri kipróbálni, mert egy már letűnt stílust hozott vissza a köztudatba a JetCat Games, amire az emberek vevők, legalábbis a Steam értékelések szerint.

Ha a Battle Chasers képeire ránézve a Darksiders ugrik be, nem lőttél mellé, ugyanis a Joe Madként is ismert úriember magának a korábbi Vigilnek is alapítója volt, hogy a sajátos akciójátékot, az apokalipszis négy lovasának történetét feldolgozó sorozatot elindítsa a félsiker felé vezető úton. Félsiker, mert ugye a második részre besokallt az alkotó, a széria azóta is csak az újrakiadások listáját bővítette, bár úgy tűnik, végre minden megoldódik, elvégre a Darksiders harmadik epizódja is készül a THQ Nordic bábáskodása mellett, Madureira pedig újabb nagy fába vágta fejszéjét.

Két stílus keveredéséből általában furcsa, torz alkotások születnek, de a Guardians of Ember esetében nem kellett szemünket és fülünket befogva menekülőre fognunk. Mondhatni olyan alkotásról van szó, mintha egybe gyúrták volna a Diablót és WoW-ot. Tipikus kisköltségvetésű MMORPG ez, kicsit csúnya, kicsit gagyi, de tartalom szempontjából nem lehet ok a panaszra. Egy ötletes kis keverék, ami ráadásul nem is túl drága, ugyanakkor a kivitelezésen látszik, hogy nem állt rendelkezésre egy 500 fős fejlesztőcsapat ahhoz, hogy elkészülhessen.

A Warriorb egy fantasy környezetben játszódó platformer. A játékos egy nagyhatalmú szellem felett veheti át az irányítást, aki sajnálatos módon egy labdatestben rekedt. Hogy visszakapja régi formáját, kénytelen alkut kötni idézőjével. Küldetése során számtalan akadályon és ellenfélen kell átküzdenie magát, miközben a világ lassan, de biztosan darabokra esik körülötte. Na de inkább a világ, mint mi, nem?

A Nights of Azure két év után, 2017 végén tért vissza egy második résszel, azonban a játékmenetét, történetét és megoldásait tekintve simán lehetne remake, egyfajta esztétikai beavatkozás kevéske plasztikázással. A kulcsfigura Aluche (az első rész hősnőjének átkeresztelt, kicsit módosult változata), aki a régóta nem látott Lilianával történő találkozása során elképzelhetetlen kalandok részesévé válik... Szerethető program ez, bár technikailag nem versenyezhet a modern nagy címekkel, minden más téren viszont ajánlható, főleg azoknak, akik az egyszerűbb előzménnyel nem találkoztak.

David Brevik egyszemélyes stúdiója, a Greybeard Games első játéka nem meglepő módon az alkotó neves játékából, a Diablo-ból merít egy nagy kanállal. E mellett nem titkoltan olyan újabb nagysikerű játékok is inspirálták, mint a Terraria, vagy a Minecraft.

Az Irrational egykori dolgozóit is alkalmazó ausztrál Uppercut Games 2017 júliusában folyamán mutatta be a City of Brass című játékot, ami leginkább úgy fest, mintha a BioShock, az Indiana Jones és az Ezeregy éjszaka meséinek a szerelemgyermeke lenne. Főhőse egy tolvaj, aki csapdákat és őröket kerülgetve próbálja meg enyves kezét rátenni mindenféle kincsre egy véletlenszerűen generált városban. A City of Brass elképesztően jó élményt ad – és ehhez nincs szüksége gazdagon díszített történetre, többjátékos módra (egyik sincs neki), csak egy jó ötletre, és egy remekül felépített eszköztárra. Pont, ahogy annak idején a játékok készültek.

A Plastic Rebellion története meglehetősen érdekes felütéssel nyit: amikor a szülők kilépnek az ajtón, a ház minden nap játszótérré változik. Minden szép és jó, egészen addig, amíg egy számítógépes vírus meg nem fertőzi a 3D-nyomtatót, ami aztán megállíthatatlanul kezdi ontani magából saját műanyag hadseregét, hogy átvegye a világ fölött az uralmat. A mi feladatunk pedig ennek megakadályozása lesz saját, jól bejáratott, régimódi katonáinkkal.

A Battlefleet Gothic: Armada 2 a Games Workshop asztali játékán alapuló videojáték folytatása, mely ezúttal mind a 12 játszható fajt felvonultatja, és több kampányt is kapunk. Ezen felül minden eddiginél nagyobb csatákkal és jobb játékegyensúllyal várja az űrstratégákat a Tindalos játéka.

A Dragon Ball FighterZ-ben Son Gokunak és társainak újra harcba kell szállnia, ezúttal Android 16 és hadserege ellen. Az epikus történet három fejezetre lett szétosztva (Super Warriors Arc, Super Villain Arc, Android Arc), amelyek Goku, Frieza és Android 18 szemszögéből mesélik el a sztorit.