Játékadatbázis

Az eredetileg 2018-ban PS VR-exkluzívként megszülető Bow to Blood: Last Captain Standing új platformokon is vitorlát bontott, kitörve a virtuális valóság fogságából. Grafikai stílusával és igényesen megrajzolt, színes karaktergárdájával a játék elsőre egy potenciális animációs sorozat hatását kelti, némi A Kincses Bolygó utánérzéssel. A Bow to Blood: Last Captain Standing egy alapvetően ötletes, hangulatos és mutatós űrkaland, azonban szavatosság tekintetében még a némileg eltérő helyszínek, feladatok, párbeszédek és kialakult szituációk ellenére is ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra.

A Senran Kagura hősei ezúttal egy szexi flipperjátékban mutogatják idomaikat.

A kalandjátékok második aranykora véget nem érőnek tűnt, most mégis kijelenthetjük, hogy véget ért. Ismét az indie fejlesztőkön a világ szeme, hogy megmutassák, mire képes a műfaj – a Trüberbrook pedig, ha nem is kiváló példa, mindenképpen egy érdekes próbálkozás. A címszereplő Trüberbrook egy apró német falu, ahová főhősünk, Hans Tannhauser kvantumfizikus PhD hallgató a ’60-as években érkezik meg egy lottósorsoláson nyert nyaralásra. A falusi nyugalmat azonban már az első estén rejtélyes események kavarják fel, Hans szállására ugyanis betör egy rejtélyes, foszforeszkáló testű idegen, aki ellopja az ifjú tudós jegyzeteit.

A 2000-es évek közepe óta hódítanak a buszvezető szimulátorok, hol rosszabb, hol jobb formában. A TML Studios Tourist Bus Simulatora a rosszabb kategóriába tartozik, hiszen már a játék alapja is a Fernbus Simulator 2016: bizony, őt köszönthetjük új köntösben. Vannak jó pontjai a játéknak, de nincs vezetésélmény, a KRESZ ismeretlen fogalom a fejlesztők számára, kevés választható busztípus található a programban, egyhangú feladatok, törhetetlen autók, az állatvilág teljes hiánya, irreálisan apró települések jellemzik a Tourist Bus Simulatort, amit csak a megszállott sofőröknek ajánlhatunk, a többiek inkább keressenek mást.

Az Agony bukása nem vette el a Madmind kedvét a játékfejlesztéstől, sőt még az univerzumtól sem, mert elkészítették a folytatásának is beillő spin-off epizódot, a Succubust. Ebben a helyszín az Agony-ban megismert pokol, és a főszereplő is ismerős lehet, ugyanis ő a kotánni játékban feltűnt szukkubusz, aki ezúttal már a pokol királynője.

Számolatlanul ömlenek az égből a városépítős stratégiai játékok, teljesen új életet lehelve a Cities: Skylines óta aranykorát élő műfajba, szinte minden hónapra biztosítva egy totálisan időrabló példányt, úgy tűnik, a kisebb, kevésbé tapasztaltabb fejlesztők is kedvet kaptak ahhoz, hogy szerencsét próbáljanak a mostohán kezelt RTS műfajban. A svéd Pathos Interactive alkotása is egy ilyen játék, csak éppen közel sem elég jó ahhoz, hogy versenyre kelhessen a többi indulóval. Hogy miért? Mindjárt elmondjuk!

Dr. Emma Fisher nagy bajban van: egymaga ébred a kutatásainak otthont adó űrállomáson. Rajta kívül szemlátomást az expedíciója minden tagja vagy eltűnt, vagy halott, ő pedig nem emlékszik rá, hogy mi is történt valójában velük. Az eddigiek alapján az Observation története nem tűnik olyan nagy durranásnak, a NoCode azonban csavart egyet a jól ismert recepten, hiszen ezúttal nem Dr. Fishert irányítva próbálunk majd rájönni, hogy mi is történt itt, hanem az állomás MI-ját, S.A.M.-t alakíthatjuk, és az űrállomás különböző alrendszereivel egyengethetjük a főhős útját. PC-re az Epic boltjában lehetett a premier után megvásárolni.

Totemoszlop alakzatban útnak indultunk, hogy felfedezzük egy veszedelmesen aranyos világ labirintusának legsötétebb titkait.

A csak neten játszható, folyamatos szerverkapcsolatot igénylő Tannenberg nagyon kellemes keveréket alkot, ami a klasszikus lövöldözős részből és a beépített, okosan adagolt taktikai elemekből áll. Persze, lehet korabeli Rambóként előre rohanni, csak éppen baromira nem érdemes: az ellenfelek sokan vannak, és gyilkolnak. Az első nagy világégés ikonikus csatáját feldolgozó program hangulatos pályákat, szépen kidolgozott egyenruhákat, rengeteg fegyvert kínál. A Tannenberg nem tökéletes, de egy egy véres, és egészen megkedvelhető történelmi utazásra vihet, ha hagyja magát a játékos elcsábítani - érdemes kipróbálni!

A Ghost Recon: Breakpoint történetében kulcsszerepet kapott a Skell Technology, egy MI-vel és drónokkal foglalkozó cég. Gépeik már 2001-től megtalálhatóak a Föld különböző csatamezőin, azonban a fejlődés kicsúszott a készítők keze közül, néhány rosszarcú feltörte a rendszerüket, és természetesen már csak mi állíthatjuk meg a megvadult gépeket.

Képzeljük el, hogy állunk harmincan egy vasútállomáson és várjuk a vonatot. Aztán az egyik utas hirtelen megkergül és elcsócsálja a szomszédja nyakát. Miért? Hát mert zombi lett a koma. Ezzel a koncepcióval nyit a Pandemic Express – Zombie Escape, amiben a cél túlélni egy hirtelen kitört zombijárványt.

A Lust from Beyond a 2018-ban megjelent Lust for Darkness folytatása, de egyben önálló történet is. A főhős ezúttal a Lusst'ghaa dimenziót imádó Cult of Ecstasy tagja, Victor Holloway, aki azért állt be a szektába, mert furcsa látomások gyötörték álmában, és csak itt lelhet válaszokra.

A Blacksad egy 2000-ben útjára indult francia, noiros képregény, amit Juanjo Guarnido rajzolt és Juan Diaz Canales írt. 2014-ig a sorozat öt részt élt meg. A középpontjában egy magánnyomozó áll, John Blacksad, aki az ’50-es évek Amerikájában, egész pontosan New Yorkban praktizál. A képregény-sorozat érdekessége, hogy szereplői nem emberek, hanem antropomorfizált állatok, így a címszereplő például egy fekete macska.

A Vampire: The Masquerade - Bloodlines 2 a 2004-ben megjelent akció-RPG folytatása. A második rész Seattle-ben játszódik és a történet és a harci lehetőségek legfőbb befolyásolója ezúttal is az, hogy melyik vámpírklánhoz csatlakozunk kalandjaink során.

A Supe Smash Bros. programok régóta a verekedős játékok legjobbjai közé tartoznak, 2018 végén pedig a Namco Bandai a Nintendoval elkészítette a Nintendo rajongók nedves álmát, ami nemcsak kiváló verekedős játék lett, de egyúttal gyönyörűen tiszteleg a teljes Nintendo történelem előtt is. A játék maximálisan kisajtolja a Switchben rejlő képességeket, nagyobb felbontással ez a látvány bármelyik platformon megállná a helyét. A Nintendo évtizedek óta csiszolja a játékmenetet, a tartalom brutális, technikailag is fullos, így nem kérdés, hogy minden Switch tulajnak egy must-buy cím ez!

Megérkezett a PlayStation 2-es korszakból visszatérő két derék gall, Asterix és Obelix felturbózott kalandozása, erős nosztalgiával fűszerezett ugrálással és pofozkodással. A HD textúráknak és az új animációknak köszönhetően sokkal jobban fest a program, mint annak idején, van kontroller-támogatás, a hangulat is megfelelő. Jókora negatívum, hogy a játék motorjából fakadó hiányosságok még mindig fennállnak, de ez nem meglepő, hiszen az eredeti megjelenéskor is a középszerbe tartozott a játék, amiből sajnos most sem tudott kiugrani.

A Book of Demons egy, az 1996-os Diablo előtt tisztelgő cím, ami a Paperverse univerzumában játszódik. Egy magányos papírhős érkezik egy papírfaluba, amelynek lakosai a segítségét kérik: szabadítsa meg őket a démonoktól, hogy békében élhessenek. Névtelen papírharcosunk persze igent mond, és elindul, hogy rusnyaságok ezreinek legyőzése után minden szörnyek legfőbb urával, magával az Archdemonnal küzdjön meg! Proceduálisan generált kazamaták, több hős, rengeteg képesség, flexiscope rendszer: fantasztikusan szórakoztató, „pokoli” játék a Book of Demons, amely az első tagja a Return 2 Games címmel ellátott sorozatnak. Az árát megéri!

A mobilos, ingyenes Call of Duty a multiplayerre fókuszál, méghozzá a korábbi játékokból ismerős pályákkal (pl. Nuketown, Crash, Hijacked), fegyverekkel, játékmódokkal (Team Deathmatch, Search and Destroy, Free-For-All stb.) és karakterekkel.

A Caged Element Inc. alkotása egy izgalmas cím, amelynek világában nemcsak a falon, de akár a plafonon is száguldhatsz a futurisztikus járgányok egész sorával a fizika törvényeit sutba vágó eszeveszett futamokon. A Grip egy nem mindennapi versenyzős cím ötletes koncepcióval és pályákkal, ami a pofás látványvilággal és a futurisztikus hangulathoz jól passzoló zenékkel párosítva egy igazán szórakoztató elegyet alkot. Igaz, van benne pár apróbb hiba, például a testre-szabhatósági lehetőségeket a fejlesztők vehették volna tágabbra. Ennek ellenére érdemes kipróbálni, mert jó élményt ad.

Az OctoBox egy pici indie stúdió, melynek alkotói nem félnek új ötleteket kipróbálni a már bevált recepteken belül. A Blazing Core így ötvözi a már ismertebb aréna és taktikai lövöldék alapjait, azonban túlzás volna koppintásnak kikiáltani. A kérdés csupán az, hogy mennyire működik a mix, és vajon van-e esély a sikeres fejlődésre? Igen. Minden alap megvan ahhoz, hogy a Blazing Core egy bizonyos játékos réteget megfogjon. Aki szereti a robotokat és a mechákat, annak érdemes követnie, mert helyenként valóban szórakoztató, de mindenképp kell majd rendes játékosbázis, mert csak botok ellen játszva hamar meg lehet unni. Tizenöt eurót megér.

A Sports Interactive és a Sega együttműködésének köszönhetően 2018 végén megjelent a Football Manager 2019, ami jobban sikerült, mint az előző években bármikor. A program természetesen megkapta a kötelező adatbázisfrissítést, a Bundesliga jogait (hurrá!), megjelent a VAR, a kezelőfelület azonban maradt ugyanaz, csak más színt kapott. A tavaly bevezetett újdonságok (például a Dynamics-rendszer) idén is visszatértek, a fejlesztők pedig alaposan kibővítették a taktika és edzés lehetőségeit. Időt, energiát, gondolkodást, befektetést igényel a Football Manager 2019, sokat kell vele foglalkozni, de meghálálja a törődést, érdemes kipróbálni.

Egy egyszerű fickó, egy egyszerű feladattal, egy lehetetlen helyzetben: a semmi, egész pontosan az űr közepén kell túlélned az élet és a könyörtelen humor iránt lelkesedő forgatókönyvírók teremtette helyzeteket, miközben a háttérben egy az egész galaxison átívelő összeesküvés kivitelezése zajlik...

A Skylanders után többen megpróbáltak gyökeret ereszteni a „toys-to-life” műfajban, ahol a szoftverek mellé általában valamilyen kézzel fogható műanyag játék is dukál. A Ubisoft sem akar lemaradni, és egy galaktikus sci-fi operával próbál friss ötleteket vinni a koncepcióba. Ötletes, érdekes, de közel sem olyan erős, mint amilyen potenciál van a témában. A Starlinkben egy idő után felüti a fejét az önismétlés, ezáltal pedig az unalom, ennélfogva pedig az utóéletét az határozza meg, hogy az Ubisoft Toronto játéka hogyan teljesít a kasszáknál. A Starlinkben van/volt potenciál, de ezt sokkal jobban ki kellett volna aknáznia a fejlesztőknek.

Napjainkban már a csapból is battle royale folyik, ezért nem árt valamivel feldobni a jól ismert receptet, ha az ember ki akar tűnni a felhozatalból. A Stunlock Studios ennek fényében gondolt egyet, és az elmúlt évek két legnépszerűbb zsánerét keresztezve létrehozott egy MOBA/battle royale hibridet. A készítők nemcsak névleg nyúltak bele a battle royale receptjébe, hanem valóban sok helyen megváltoztatták az alapokat is, így a végeredmény tényleg félúton van egy battle royale és egy MOBA játék között. Van hősválasztás, képességválasztás, a küzdelmek is inkább ezen alapulnak. Azonban a két stílus ötvözése magával hozta azok gyengeségeit is, így nem tökéletes a Battlerite Royale, de mindenképpen újító.