Játékadatbázis

Ebben a hangulatos kalandban Howard Brooks-szal feszegetjük az atlantiszi rejtély titkát. A körítés jó, a tálalás is egész kellemes - bár akadnak ügyetlenkedések -, komoly fejtörőket is kapunk, úgyhogy a stíluskedvelőknek egész kellemes darab.

Az EverQuest II új küldetéslemeze, mely rengeteg nóvumot kínál. A címadó téma egy új faj, a Fae felbukkanásáról szól, mely az új induló város, az erdős Kelethin környékén honos. Rajtuk kívül még 40 lény, több mint 350 friss küldetés, 20 kalandzóna, új szakma, házak, tárgyak, felszerelések, bűbájok, új jutalmak a PvP csaták hőseinek, a céhek pedig immár túlléphetik az 50-es szintet is, és feltornázhatják magukat 60-ra. A Kingdom of Sky kiegészítőben bemutatkozott új fejlődési (Achievement) rendszer is tovább csiszolódott, így most még jobban testre szabhatjuk, finomíthatjuk karakterünket.

Sokak számára már biztos semmit nem mond a Guybrush Threpwood név, vagy éppen a Murray féle �Muhahahahaaa�... Itt az ideje lefújni a lassan már tíz éve megjelent játékról a port, és újra felidézni a Monkey Island 3 remek hangulatát. Akik kedvelik a kalandjátékok műfaját, illetve a �point-and-click� stílust átitatva a fanyar angol humorral, azoknak biztos elnyeri a tetszését a játék, ha még nem ismerné...

Abszolút klasszikus és hagyományos, külső nézetes, point & click stílusú, 2D-s, kézzel rajzolt háttérbe helyezett 3D-s karakterekkel életre keltett kalandcím, melyben �előírt� arányban szerepelnek készletalapú, dialógussal hajtott, és mechanikus-logikai puzzlék. Bár a sztori elég sablonos, a II. világháborús alapvetés és a főhős személye, aki egy egyszerű fizikaprofeszor, megfűszerezi azt. Helyenként szép, helyenként csúnyácska, de elég jól összerakott cucc, a műfaj szerelmeseinek érdemes kipróbálnia!

A Serious Sam 3: BFE névre keresztelt játék a klasszikus első rész előzménye lesz, s a főszereplőnkkel az a feladat hárul ránk, hogy a 22. századi Egyiptom romos utcáin vegyük fel a harcot a Mental által irányított, szörnyekből és zsoldosokból álló, jelentős túlerőben lévő sereggel.

A Black Hole Games által készített, a klasszikus Warhammer univerzumban játszódó, gyönyörű grafikájú stratégia, melynek legfőbb értéke a Digic Pictures által készített, többszörös díjnyertes CGI nyitóanimáció.

A C&C3 sztorija 2047 körül indul - pár év viszonylagos nyugalomban telt el a két főerő között, miután Kane eltűnt a színről. Eközben a világban káosz uralkodik, a tibérium megfertőzte a bolygót, kialakultak a zónák, ezért a GDI a fertőtlenítésre koncentrál. Miután a másik oldal szilárdan hisz egy ősi próféciában, mely a kristály és Kane kapcsolatáról szól, ezt a törekvést egyre morcosabban nézi - végül egy rút tavaszi napon nukleáris rakétával megsemmisítik a GDI űrállomását, a központi vezérlőként funkcionáló Philadelphiát, fedélzetén a teljes vezérkarral és politikai elittel, majd globális támadást intéznek a szervezet földi bázisai ellen. Feladatod GDI tisztként az lesz, hogy újra egységbe szervezd a felfordulásban széthullott szövetséget, a demoralizált erőket, és leszámolj a Noddal. A két oldalt terelve 10-10 küldetés vár rád - hogy aztán ezeket lezavarva jöjjön a bónusz: beköszön egy harmadik frakció is, egyenesen az űrből.

Az amerikai polgárháborút feldolgozó játékban Észak és Dél szemszögéből irányíthatuk az eseményeket, az egységeket remekül használhatjuk (lövöldözés mellett szurony és bajonett használata), lehetőségünk van ágyukat lopni vagy szabotálni, ellenséges egységek között orgyilkosságot elkövetni, városban harcolni és csatamezőkön küzdeni.

A Medieval II: Total Warból a 2002-ben megjelent előd a kor igényeihez igazított változata, a szokásos játékmenettel, látványos körítésben, bár kevés újdonsággal.

A Traveller's Tales LEGO-sorozatának ebben a darabjában az új Star Wars trilógiát játszhatjuk végig, könnyed, szórakoztató formában. A játék kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlható.

A DICE szitává lőtte ellenfeleit. A BF-franchise második része elképesztő méreteivel, változatosságával, fegyvereivel és járműveivel, no meg a tengernyi extrával az online háborús címek alapművévé vált.

Az eredetileg is zseniális stratégiai játék méltó bővítése. A két új faj (Necron, Tau)  friss színt hoz a játékmenetbe és ezúttal a hadjáratok hosszába sem tudunk belekötni: a korábban negatívumként felrótt rövid hadjáratokat a fejlesztők egy új rendszer bevezetésével küszöbölték ki. Ezúttal nem előre meghatározott sorrendben következő pályákon kell végigirtanunk ellenfeleinket, hanem egy egész bolygó meghódítása a cél, tetszőleges stratégiával. Ezt a Total War óta megannyi RTS-ben visszaköszönő, Rizikó-szerű nagytérkép alkalmazásával hozták össze: szabadon választott sorrendben támadhatjuk és védhetjük meg a bolygótérkép mintegy huszonöt területét. A provinciák eltérő bónuszokkal ruházzák fel népünket, valamint hősünk is egyre táposabbá válik a különböző harci kiegészítők által. A rendszer egyszerű és nagyszerű, bár már annyi RTS-ben láthattuk, hogy a Relictől elvártunk volna egy ennél kifinomultabb, több lehetőséget hordozó variációt. Ráadásul a nem behatárolt fejlődés miatt a küldetések nehézsége eléggé hullámzó, és sohasem tudjuk biztosan, hogy vajon legyőzhetetlenül erős ellenfelet támadtunk be. Az AI továbbra is kimagasló, főleg a küldetések első felében hajlamos nagyon agresszív lenni, de mikor már kiépítettük a gazdaságunkat, akkor is tud súlyos kellemetlenségeket okozni – bár a lassú, de biztos felőrölés taktikája ellen tehetetlen.

Jóból is megárt a sok, tartja a szólás, és milyen igaza van! A második világháborús RTS-ekre (és ha már itt tartunk: az FPS-ekre is) is igaz a népi bölcsesség: ma már azok a legvérmesebb rajongók is hajlamosak hidegrázást kapni a végeláthatatlan sorokban özönlő klónok egy-egy újabb darabjára, akik egyébként Sherman tankokkal fekszenek és 88 mm-es légelhárító lövegekkel kelnek. Na ebbe a miliőbe érkezett meg a Company of Heroes, hogy az unottan ásítozó közönségnek pár másodperc alatt a torkára forrassza a "na még egy partraszállós-tankos RTS" mondatot, és változtasson vissza mindenkit lelkes rajongóvá...

Helyenként igen hangulatos, amúgy rémesen monoton akció-szerepjáték, hatalmas gépigénnyel és egyedi ötletek nélkül. Egy ideig el lehet vele lenni, de a világot nem váltja meg.

Kissé furcsa erről a címről írni, ugyanis az ember vagy gonosz, vagy nem mond semmit... A játék tulajdonképpen ugyanaz, amit az Akella eddig hasonló címeiben, a Sea Dogs és a Pirates of the Caribbean sorozatok darabjaiban (no meg mindezek "múzsájában", a Sid Meier-féle Pirates!-ben) megszokhattunk: hajó- és karakterfejlesztés, kalandozás a 17. századi karibi térségben, epikus csaták vízen, fedélzeten és szárazföldön.

Ukrán stratégiai játék sprite-os - de látványos - grafikával, remek zenével, és valami iszonyatosan vontatott játékmenettel. A fanatikusoknak megér egy próbát - a többieknek azt javasoljuk, fussanak!

A Codename: Panzers - Cold War története elszakad a második világháborús miliőtől, és egy alternatív történelmi szálon haladva mutatja be, milyen lett volna, ha az ötvenes évek hidegháborúja nem is olyan hideg. A sztori szerint a Szovjetunió és a NATO (melyet persze az USA vezet) konfliktusa a harmadik világháborúba torkollik -- ezt dolgozza fel a játék kampánya, melyet kooperatív móddal megtámogatott küldetések és kidolgozott többjátékos mód egészítenek ki. A Cold War persze játékmenet terén marad a gyökereknél: most is egy valós idejű, ám az építkezést többségében hanyagoló stratégiai játékról van szó, melyben egy kisebb osztagot irányítva kell elfoglalnunk a térkép taktikai szempontból fontosnak számító pontjait.

A LEGO Star Wars, bár kritikailag elég megosztott lett, a játékosok körében népszerű darab volt. Egyszerű, de adrenalindús játékmenetével és hamisítatlan, mégis mókás Star Wars-hangulatával méltán lopta be magát a szívünkbe. Erre való tekintettel jelent meg a II. rész.

Kevés ötlet, kevés újítás, lapos sztori, idegesítő feladványok, erőltetett 3D - de legalább kalandjáték, amit a mostani ínséges időkben bizony meg kell becsülnie a stílus rajongóinak... A Broken Sword negyedik része csak azoknak ajánlható, akik az első hármat a polcukon tudják, és minden este elégedett mosollyal törlik le a port a dobozokról, emlékezve arra a sok élményre, melyekkel gazdagodtak a végigjátszások során. Noha ez inkább az első két részre vonatkozik, ha már végigjátszották a harmadikat, a rajongók feltétlen küzdjék végig ezt is, nem fognak csalódni. Kevésbé fanatikusoknál már fennáll ez a veszély…