Játékadatbázis

A dán Sirius Games első PC-s játéka, a Gangland ügyes cím volt, ám számos „mechanikus hiba” (főleg a mentés hiánya) eléggé ledegradálta. A folytatását még valamikor 2005 végén, a Game Convention keretében jelentették be, aztán tavaly novemberben bukkant fel ismét, most pedig már kiadója is van. A játék sztorija meglehetősen csavaros. 2009-ben járunk, amikor egy hatalmas bűnszövetkezet, az Aeternitas (latin szó, magyarul halhatatlanság) beszivárog a világ 8 legbefolyásosabb államának kormányzatába és gazdaságába, hogy megszerezze a hatalmat a világ felett. A különféle titkosszolgálatok megpróbálnak bejutni a szervezetbe, eredménytelenül. A legfrissebb információk szerint a főnök a keleti parton található korrupt Paradise Cityben dekkol, így az NSA oda küldi legjobb emberét, Mia Xiang kisasszonyt. Az RPG/RTS/szimuláció koktélban három karaktert kell terelgetnünk. A kínai származású speciális ügynököt, az utcai harcos Jack Slatert, és az üzletember Boris Chekovot. A cél egy: a város megszerzése saját céljainkra. A játékban az RPG-t elsősorban a rivális bandákkal való összecsapás útján gyűjthető XP, a karakterfejlesztés és a képességalapú harc (ötven egyedi skill), a stratégiát a különféle kerületekből beszerezhető erőforrások, a harc, a terjeszkedés (főleg küldetésekkel, zsoldosok felbérlésével) jelentik. A szólista kampánysor mellett változatos többjátékos módokat is ígérnek Hamlet királyfi honfitársai, erről még nem sokat tudni, csak annyit, hogy LAN, internet és dedikált szerverek vannak a listán. A saját fejlesztésű motor által prezentált grafika a mai elvárásoknak felel meg (HDR, dinamikus fények, időjárásrendszer esővel, hóval, és a többi), és jó hír, hogy ezúttal lesz normális, bármikor használható archiváló/betöltő szisztéma is.

Távol keleti harcmodor, kontra Bioware? Az eredmény csak dögös lehet - még akkor is, ha nekünk, PC-seknek sok-sok hónapot kellett várnunk a végeredményre.

Elmondtam már sokszor, és most sem szégyellem kinyilvánítani: számomra Neil Manke neve jobban cseng egy tucatnyi Warren Spectornál, vagy éppenséggel Sid Meiernél. Pedig az úriember bizony nem tett le még saját, önálló játékot az asztalra...Azt hiszed, ez paradoxon? Pedig nem. Az, hogy Neil Manke még nem adott ki dobozos játékot, nem azt jelenti, hogy nem találkozhattál a munkájával, bár az tény, hogy nem tegnap melózott utoljára. Eleinte – személy szerint – Quake 2-es pályái miatt figyeltem fel rá, és emlékszem, hogy helyi hálózaton haverommal éjszakákat játszottunk át az őáltala tervezett térképeken. Aztán, egy külföldi újságnak dolgozva kihozta élete első komolyabb HL1 modját, a USS Darkstart. A cucc akkora siker lett, hogy nem lehetett megfékezni az interneten – a Half-Life első részének remek motorját felhasználva olyan elemekkel gazdagította a játékosokat, amelyek azóta is páratlannak számítanak a stílusban: azt hiszem, addig még csak sejteni sem sejtettük, mit lehet létrehozni pár hangulatosan elhelyezett scripttel. (Scriptnek nevezzük a játékokban azokat a fix eseményeket, amelyek a gép előtt ülő fiatalemberek megjelenésével mindenféleképpen létrejönnek.) A siker folytatásért kiáltott – ám az úriember egy derék huszárvágással fogta kicsiny csapatát, és árnyékba vonult hosszú hónapokra, majd, amikor visszatért, egy merő mozdulattal újradefiniálta az egyjátékos modok fogalmát. Nem, nem folytatás készült, ahogy arra sokan számítottunk akkoriban, hanem egy teljesen új ötlet: a They Hunger. Míg a U.S.S. Darkstar tulajdonképpen „csak” egy mezei mod volt (kapával meg ekével, valamint az eredeti Half-Life motorját használó textúrákkal, szörnyekkel és modellekkel) addig a They Hunger egy TC, más néven total conversion. Ez utóbbi lényege, hogy annyi új szereplőt, szörnyeteget, térképet és fegyvert gyömöszölnek be egy modba, hogy az már önálló játékként is megállná a helyét – márpedig a They Hungerre ez maximálisan igaz volt. A történet tulajdonképpen nem nevezhető újdonságnak: egy férfit alakítottunk, aki hazafelé autókázva – és egy különös rádióadást hallgatva – hirtelen balesetet szenved, és amikor magához tér, rádöbben, hogy a környéket elárasztották az agyzabáló élőhalott zombik. Hősünk megragadta esernyőjét, és harcolni kezdett – nem a világ megváltása, vagy egy rokona megmentése volt a cél, pusztán a túlélés. Nem tudni, hogy hogyan történhetett: mit sikerült Manke-nak a helyére csúsztatnia a They Hungerrel, de valamit nagyon eltalált az úriember. A döbbenetesen látványos grafikát nem kell magyarázni – a Half-Life első részének motorjára gyakorlatilag csak nagyon nehezen lehetett ráismerni –, az atmoszférát meg kellene, de nem lehet. Az éhségtől elkínzottan kiáltozó élőhalottak, a legváratlanabb pillanatban bekövetkező hirtelen események, és a teljes elhagyatottság érzése nem egyszerűen egy jó horrorjátékká avanzsálta a They Hungert – annál sokkal többre volt képes: minden idők legjobb egyjátékos modjává vált, valamint megmutatta, milyen egy vérbeli, hátizzasztó, bepisilésre kényszerítő, rettegést keltő szoftver. A They Hunger már megkapta a maga folytatásait, a rajongók pedig a mai napig vitatkoznak azon, vajon melyik volt a jobb: az első, a második, vagy a zseniális finis, a harmadik...Ha eddig kimaradtál az őrületből – hiszen akkoriban sajnos még nem sokunknak volt internete –, ne csüggedj, a kornak megfelelő formában előbb vagy utóbb újra átélheted a rettegést: Neil és csapata – a Black Widow Games – ugyanis elkészíti a folytatást (vagy inkább remake-t) They Hunger: Lost Souls címmel, a kornak megfelelő grafikai köntösben, Source motor alá. A minden bizonnyal földbe döngölő folytatás igazi pikantériája tulajdonképpen nem az, hogy készül, hanem a mód, ahogyan: a fejlesztők ugyanis, tisztelegve a nagy elődök emlékének, tipikus „modként” álltak neki a folytatásnak. A programban ugyan is az összes Half-life-os szereplőbe belefuthatunk, csak éppenséggel más néven: az idős, kopasz doki például, mint egy digitális színész, ebben a cuccban egy megtébolyodott papot fog alakítani, míg Barney, mindannyiunk kedvenc biztonsági őre egy megzavarodott, két pisztolyos ámokfutóként tér vissza. Érdekesség, hogy a pletykák szerint a Half-Life-os szinkronhangok visszaköszönnek majd a folytatásban, így az új öltözetben, és szerepben látható, de felismerhető modellek tényleg afféle színészként köszöntenek majd minket ebben a felújításban. Sokáig úgy tűnt, a bejelentést követő pár hónapban már játszhatunk is a Lost Soulsszal, ám valami közbejött, sokan pedig már kongatták a vészharangot: a cuccból soha nem lesz semmi. Most azonban újabb (sajnos tragédiába illő, 640x480-as felbontású...) képekkel, és reményekkel tértek vissza a fejlesztők, hogy bebizonyítsák nekünk: Manke él, Manke élt, Manke élni fog.

A zseniális Clive Barker neve garancia a borzongásra... A horrorszerző e sztorijában egy rég elveszett város rejtélyes módon felbukkan a sivatag közepén. Amikor valami gonosz létforma bukkan fel, mely a hajnal hasadtával visszahúzódik, egy, a hagyományos hadviselésre és a mágiára egyaránt kiképzett kommandós alakulatot vezényelnek a helyszínre. Küldetésük: felkutatni és elpusztítani a gonoszt, mely a város szívében bujkál, mielőtt az pusztítaná el az emberiséget...

Érdekes sztori a játékiparban Lara Croft szériája. Az eredeti szülő, a Core Design abba bukott bele, hogy túl sok mindent akartak újítani, és erre nem kaptak elég időt, mindez tehát nemcsak az ő bűnük volt - igaz, a kiadó Eidos is majdnem velük hullt a szakadékba. A mentőövet dobó SCi és a Crystal Dynamics aztán semmi mást nem tett, mint visszanyúlt a gyökerekhez: a Legend nem hozott új irányítható figurát Lara mellé, nem applikált be karakterfejlődést és egyéb truvájokat a játékmechanizmusba. És épp ettől lett siker: az alapfelállás, megfelelő tálalásban, még mindig eladja magát...

A gengszterfilmek főleg a '30-'40-es években voltak népszerűk igazán, utána a műfajt árnyalta, illetve felváltotta a film noir. Napjainkban lettek felkapva ismét, s ezt az új erőre kapást sokak szerint a The Godfather (itthon: Keresztapa) című Coppola-remekműnek köszönheti a műfaj. A játékipar komolyodásával a XXI. században jött el az idő, hogy a videojátékok világában is megjelenjen a "Keresztapa", melyet ma Mafia néven ismerünk.

A 10tacle Studios jóvoltából átélhetjük egy elit harcos-szerzetes elf kalandjait, kinek feladata nem más, mint az elfek történelmi gyökereihez való visszatérés, és a konklúzió levonása... sok vérrel és természetfölötti ellenséggel. Nem titkolt célja továbbá a legjobbaknak járó cím elérése, kinek igazi ereje vetekszik az istenekével. A játék maga száznál is több használható fegyvert tesz elérhetővé, melyek 4-4 távoli- és közelharcos kaszt között oszlanak meg.

Milliós játékostáborral dicsekvő sci-fi témájú MMORPG, amely ráadásul teljesen ingyenes 2008-ig, csupán néhány reklámot kell elviselnünk. A játék mögött egyébként a The Longest Journey és a Dreamfall készítői állnak...

Az autóversenyzős játékok napjainkban aranykorukat élik. Csak az NFS sorozat futószalagon érkező darabjaira kell nézni, illetve az ezeket a játékokt vásárlókra, és máris láthatjuk, mennyire vevő is a nép, legyen az hardcore vagy alkalmi játékos, az ilyen stílusra. Hiszen mi sem jobb annál, mint dögös kocsikban repeszteni, nem törődve a KRESZ szabályaival?

A belső nézetes Rogue Warrior sztorija a hidegháború idején játszódik; egy Richard "Demo Dick" Marcinko nevű zsoldost dobnak le Észak-Koreába, egy rakétakísérlet megakadályozására, ám emberünk hamarosan olyan összeesküvés nyomára bukkan, amely a kommunisták malmára hajthatja a vizet. Így aztán marokra fogja kedvenc kését és fegyvereit, és nekiáll a piszkos munkának. Nem ismer sem embert, sem istent, amire jó példa, hogy harci repertoárunkban többek között 25 brutális kivégzési mód is helyet kapott...

Újabb alternatív történelmet feldolgozó FPS. A Szovjetunióban járunk, az ötvenes években. Vezető tudósok emberkísérletbe kezdenek, cél szuperlények előállítása, akiknek segítségével a kommunizmus világuralomra tehetne szert. Természetesen katasztrófa történik, a kísérletnek helyet adó városnak annyi; a legtöbb polgár meghal, a kevésbé szerencsések mutánssá változnak, és az utcákon hörögnek. Hősünknek természetesen rendet kell vágni köztük, és pár kérdésre választ kapni. A játék fő vonzereje, hogy a sztálini, totalitárius Szovjetunió nyomasztó díszletei között kell csasztuskáznunk.

Sniper Elite, vagy eredeti nevén Sniper Elite: Berlin 1945. Már ebből is kiderül, hogy a II. világháború idején tevékenykedünk, egy mesterlövészpuskával a kezünkben, amerikai oldalon, mint mindig.

A Fall of Liberty egy alternatív időszakot dolgoz fel, mely szerint Churchill hiányában a németek megnyerték a II. világháborút. Nem történt normandiai partraszállás, nem vonultak be Zsukov csapatai Berlinbe, ahogy Hitler sem lett öngyilkos. 1951-re az Egyesült Államok is térde kényszerült, és idegen elnyomás alatt sínylődik. Hősünk jenki szabadságharcos, akinek persze helyére kell tennie a dolgokat..

Az ázsiai Redduck ingyenes, mikrotranzakciós online, modern időkben, városi környezetben játszódó céllövöldéje, nem kevés CS-beütéssel, az Unreal Engine 3 erejével. 16 fő (két nyolcas teamben), csapatalapú kompetitív módokkal (Escort, Convoy, Annihilation, Demolition), három kaszttal (kommandós, könnyűfegyveres, mesterlövész).

Egy online szerepjátékról van szó, amely... nos, amely első blikkre olyan lesz, mint a többi, csak jól hangzik a neve, meg Stormwind helyett �valami dögös fantasy� neve van az emberek fővárosának. Jó, ez kicsit cinikusan hangzik, de valljuk be, a képet elnézve a készítők nem csak hogy tisztelik a World of WarCraftot, de annyira rajonganak érte, hogy még a design-t is lemásolták � mindegy, megjelenéskor majd kiderül...

A 2. rész gyalázatos bukását hivatott kijavítani. A Gyűrűk Urával jött fantasy-áramlat a Stronghold-ot is elérte: sárkányok és egyéb mitológiai lények ellen kell harcolnunk, és bevédeni várunkat. A 2. rész butításai maradtak, a csaták talán jobbak lettek, de a Stronghold-hangulat végképp elveszett.

A világsikerű World of WarCraft küldetéslemeze, amelyben a Blizzard nemhogy emeli, de megduplázza a tétet: új fajok, új szakma, új terület, repülő hátas, rengeteg új útvesztő...

Tipikus budget játék: az ára jó, a grafikája csalogató, a játékmenete pedig átlagos, sztorija sablonos. Alkalmi játékosoknak kiváló vétel.

A játék a jövőben játszódik, központi helye az emberek lakta Sera bolygó, amelynek országai összevesznek egy fontos folyadékon, a foszforeszkáló, alacsony viszkozitású Imulsionön. A "Pendulum háború" több évtizedig tart, ám végül létrejön a COG, a Coalition of Ordered Governments, mely átveszi a planéta irányítását. Ám váratlanul egy új ellenség bukkan fel: a Locust nevű ismeretlen faj a városok alól, titkos föld alatti járatokból tör felszínre, és 24 óra leforgása alatt átveszi az irányítást a legfontosabb városi, katonai és termelési üzemek felett. A COG a túlélők a Jacinto Plateau nevű, védett helyre viszi, és a bolygót orbitális lézerfegyverekkel felégeti. Ez a nap úgy vonul be a történelembe, mint az E-nap. A játék kezdetekor a Locust 14 éve ostromolja a menedéket, hősünk pedig egy katona, Marcus Fenix, akit börtönbe vetettek, mert elhagyta őrhelyét, hogy az apját megmentse. Marcust barátja, Dominic Santiago szabadítja ki, és elviszi a Delta Squadhoz, hogy segítsen nekik megtalálni a "rezonátort", egy eszközt, mellyel a Locust járatai felderíthetők lennének, és ekkor be lehetne vetni a "Lightmass" bombát, amely végezne a dögökkel.

Gyönyörű grafikával megáldott, II. világháborús tengeralattjáró szimulátor, a Bukarestben tanyázó Ubisoft fejlesztőgárda "tollából", méltó folytatása a kategóriában elárvult szériának. A második résznek talán európai szempontból izgalmasabb volt a tartalma, a negyedik inkább a technológiai fölényével hengerel. Izgalmas aspektus, majdnem tökéletes kivitelezésben: a moziszintű vizuális élmény és a realisztikus kivitelezés kombinációja a Csendes-óceánon is sikert hozott. Rajongóknak kötelező darab!

Már fociztunk, hokiztunk, rögbiztünk, sakkoztunk, snooker-eztünk, sőt, golfoztunk is már képernyőn. Azonban a darts felemelő játékélményét még nem próbálhattuk komolyabb formában. A PDC World Championship Darths nem kínál mást, mint eme játékból fakadó örömöket, egy világbajnokság keretein belül. Aki nem szeret füstös kocsmákban, házibulikban félittas-ittas állapotban darts-ozni, annak mindenképp e játék való. Bár mondani sem kell: élőben ez is sokkal élvezetesebb.

A Lockdown után az Ubisoftnak bizony alaposan rá kellett feküdnie a Rainbow Six franchise-ra, hogy visszahódítsa a rajongókat -- és sikerült nekik! Látványos, jól irányítható, kiváló MI-vel bíró taktikai akciócímet készítettek, mely dinamikusabb, pergőbb, játékélményben pedig verhetetlen.