Játékadatbázis

A Dariusburst: Chronicle Saviours egy klasszikus shoot 'em up, mely az 1986-ban elindított sorozat PC-re, PS4-re, és PS Vitára készült felvonása, egyebekben a 2009-ben PSP-re megjelent Dariusburst: felujított változata. A Dariusburst horizontális irányban haladó pályáin rengeteg ellenfelet kell legyőzni, a játék az átlagosnál komolyabb történetet kapott, több játékmódot, amiben hosszú órákra is el lehet veszni. Ez valóban egy definitív kiadás, a műfaj szinte minden pozitívumát és negatívumát magában hordozza, de ez nem baj, mert a stílus rajongóinak tökéletes választás lehet.

Az Arslan Legendáit már a nyolcvanas évek óta zabálják a japánok. A történet eredete egy perzsa eposztól származik. Ez alapján már sokan kitalálhattátok, az ezüsthajú trónörökös sztorijában jelen van a hősiesség, az árulás, a családi dráma és minden más olyan fontos kellék, amit egy ilyen ősi sztoritól elvár az ember. A Dynasti Warriorral már beizonyosodott, hogy a recept sikeres lehet, a Koei Tecmo pedig lecsapott az egy újabb ígéretes címre, méghozzá az Arslan: Warriors of Legend képében. A játék egy Warriors klón, de szerencsére a jobbik fajtából: a küldetések kellően változatosak, a sztori kellemes, a hangulata jó, de csak ha valaki szereti az animét. Egyedül a technikai megvalósítás terén érheti kritika, de aki szereti a kaszabolós stílust, annak jó választás lehet az Arslan: The Warriors of Legend.

Az ezredforduló egyik nagyon népszerű televíziós programja volt a Robot Wars című műsor. Tehetségesebbnél tehetségesebb mérnökpalánták agyszüleményei püfölték verték egymást péppé egy erre a célra kialakított harctéren, a helyszínen valamint a készülékek előtt őrjöngő emberek ezreinek legnagyobb örömére. Ezt az életérzést lovagolja meg a Robot Arena 3, amiben aprólékosan építheted meg saját harci gépedet, hogy aztán versenyeken szerepeltetve pusztítsd el ellenlábasaidat.

Ha mindig is saját Skylanderre vágytál, akkor a Skylanders Imaginators a te játékod, mert ebben mindent te szabhatsz meg. Hősöd megjelenését, erejét, képességeit, nevét, mottóját, de még a zenei témáját is. Költői túlzással élve, csak a képzeleted szabhat határt. Mindezt a Creation Crystal segedelmével importálhatjuk a Skylandersbe.

A lassan 10 esztendeje futó EDF-széria külső nézetes akciójátékként az idegen lényeket és a változatos lőfegyvereket állítja a középpontba. A Shadow of New Despair alcímű epizód azonban nem folytatás, hanem a PS3-ra és Xbox 360-ra megjelent Earth Defense Force 2025 javított változata. Nincs komoly sztori, nincs mély karakterbemutatás, csak az űrlények vannak és a harc, ami minimum 15 órán át zajlik. A játék rétegjáték, azonban nagyon szórakoztató: azok fognak belevágni, akik már ismerik a sorozatra jellemző jegyeket.

A Fable Fortune egy volt Lionhead fejlesztőkből álló stúdió által készített kártyajáték, amelyben a Fable univerzumból ismert karakterek bőrébe bújva különböző morális döntéseket felsorakoztató küldetéseket kell teljesítenünk, ami befolyással van hősünk és kártyáink fejlődésére is a Fableből, mivel a Fableből ismert morálrendszer is implementálásra került. A játékot lehetőségünk lesz kooperatív kétjátékos módban is élveznünk.

A The Legend of Zelda: Twilight Princess a Nintendo Wii kezdőcíme volt 2006-ban. A játékról először 2003-ban lehetett hallani, majd 2004-ben hivatalosan is bemutatásra került az E3-on, majd a program egy koncepcióváltáson ment keresztül, így jelent meg a Nintendo Wii-n. A Twilight Princess története évszázadokkal az Ocarina of Time és a Majora's Mask után játszódik. A fejlesztők az egyik legjobb Nintendo címet rakták össze, a program kereskedelmi és kritikai siker lett, rengeteg maximális pontszámú értékelést begyűjtött. A felújított HD változatot a Nintendo 2015 végén jelentette be: a játékélmény ugyanolyan zseniális, mint az eredeti változatnál, támogatja az Amiibokat, és a grafika is Full HD-ben pompázik.

Richard Seabrook 25 éves modder, akinek Prospekt című munkája felkeltette a Valve érdeklődését, és azt hivatalos játékká tette azáltal, hogy beemelte a Half-Life kánonba. A Prospekt az Opposing Force folytatásaként akar tetszelegni, a főszereplője pedig az az Adrien Shepard, akit az Opposing Force végén a titokzatos G-Man ugyanúgy sztázisba küldött, mint Gordon Freemant. Az új kaland története a Half-Life 2-ével párhuzamosan folyik, Shepardnek a Nova Prospekt nevű börtönben kellene rendet raknia, de meglátogatja még a Xent, és a Combine űrállomást is... Sajnálatos módon azonban a Prospekt nem ért fel az előzetesen támasztott elvárásokhoz. A játék rövid (2-3 óra alatt letudható), nem is változatos, így nem tűnik többnek egy rajongó kevésbé jól sikerült, amatőr munkájánál. Hogy a Valve miért emelte ki, megfejtésre váró kérdésként fennmarad az utókornak...

Az indie fejlesztésű We Are The Dwarves sajátos univerzumával tér el a többi kattintgatós, taktikai akciójátéktól. Az alapszituáció a következő: a törpök világa haldoklik, úgyhogy elküldik három legkeményebb harcosukat a végtelen világűrbe, hogy kutassák fel a népük egyetlen reményét: az Endless Stone-t. Az űr viszont nem fent, hanem a mélyben van – az egész olyan, mintha csillagközi utazás helyett Verne Utazás a Föld középpontja felé című regényének futurisztikus-fantasy átdolgozása lenne. A Whale Rock Games egy páratlan hangulatú játékot alkotott meg, a pályák ügyesen vannak felépítve, a három törp irányítása eltérő játékstílust követel meg, a játékmenet változatos: 15 euróért abzsolút megéri megvenni ezt a címet.

A Wormwood Studios akciójátéka egy cyberpunk elemekkel dúsított, oldalnézetes akciójáték, amiben egy visszavonult bérgyilkos alakítunk. Vagyis, vissza akart vonulni, csak aztán megbízói úgy döntöttek, hogy a szerelme elrablásával emlékeztetik: nincs kiszállás. Nem ez volt életük legjobb döntése, de mindenképpen az utolsó döntésük volt, merthogy hősünk elindul megmenteni barátnőjét, és senki sem állhat az útjába.

Az Obliteracers a Varkian Empire munkája, ami leginkább a Micro Machines című mókához hasonlítható. Egy nyúlfarknyi méretű pályán kell versenyezni, a cél pedig az, hogy minél előbb kilökjük, megsemmisítsük az ellenfelet. A műfaj mára szépen kiforrottá vált, de a Varkiannak volt elég sütnivalója, hogy a bevált recepten csavarjon párat: tizenhatan is rajthoz állhatnak egyszerre, a játékot lehet irányítani billentyűzettel, kontrollerrel, tablettel, telefonnal. A pályán őrült küzdelem alakulhat ki, a kiesett játékosok pedig légicsapást mérhetnek a még versenyben lévőkre. Az Obliteracers egy csupa ötlet partijáték, ami multiban mutatja meg igazi erejét: haverokkal tökéletesen el lehet ütni az időt!

A Spike Chunsoft alkotása eredetileg 2010-ben, PlayStation Portable konzolra jelent meg. A Danganronpa: Trigger Happy Havoc a visual novelek kategóriájába tartozó program, melyben egy elit középiskola diákjaként kell helyt állni, lehetetlen körülmények közt: az iskola örök időkre az otthonuk lesz. Kiszabadulni a rögtönzött börtönből csak úgy lehet, ha az ember megöl valakit, és közben nem bukik le. Az emberölés persze megtörténik, így a nyomozás során nyomokat kell gyűjteni, vallomásokat kell szerezni, majd ha megvan a feltételezett tettes, már csak rá kell bizonyítani a tettet. Ez persze egyáltalán nem egyszerű feladat, de ebben rejlik a játék zsenialitása. Több tucat órányi izgalom, elképesztően hosszú és lebilincselő történet, remek karakterek, fantasztikus hangulat - ezt kínálja a műfaj koronázatlan királya, a Danganronpa: Trigger Happy Havoc.

A Konami népszerű futballszimulátora 2016-ban is új epizóddal jelentkezett a sportág szerelmeseinek nagy örömére. A PES 2017 játékmenet és látvány terén finomította tovább labdarúgás élményét. Szebb és dinamikusabb labdakezelés és passzjáték, jobb animációk és több taktikai lehetőség vár a programban. Emellett fejlesztették a grafikát és az MI-t, illetve a Konami jó néhány híres klubcsapattal kötött exkluzív partnerséget, így a PES 2017 megkapta például a Liverpool FC és az FC Barcelona hivatalos licenceit, és stadiumait is. A Pro Evolution Soccer 2017 kritikai siker lett, a szakújságírók nagyon pozitívan értékelték a Konami alkotását.

A Tales of Symphonia 2003-ban jelent meg Nintendo Game Cube konzolra, a Tales of... sorozat ötödik részeként. A játék Sylarant világában játszódik, és egy fiatal lány, Colette Brunel történetét meséli meg, akinek gyerekkori barátjával együtt meg kell menteni a világát. Azonban felfedezik, hogy a mentőakció egy másik, párhuzamos világot sodor veszélybe... A játék a klasszikus jRPG-k hagyományaira épül: nincs hosszas oktatómód, a harc gyors, vannak varázslatok és így tovább. A megjelenés után a Tales of Symphonia jó értékeléseket kapott: a kritikusok dícsérték a játékmenetet, egyedüli gondként a történet hiányosságait rótták fel neki. A Bandai Namco kultjátéka több, mint egy évtized után PC-re is megjelent, de az örömöt bánat váltotta fel: a port ugyanis csapnivaló minőségben jelent meg 2016 februárjában, de ez később fokozatosan javításra került.

Az Aveyond 4: Shadow of the Mist egy RPG Makerrek készült játék, aminek főszereplője egy suttyó antihős, aki lila, cuki lények gyűjtögetésével válik erősebbé, és akinek a kutyája a legfontosabb a világon. Annyira, hogy akár még hőssé is válik a megmentéséért. Az Aveyond 4 nem veszi magát komolyan, mivel az egész program egy paródia. A harcrendszer nincs túlbonyolítva, nincs idővonal, és bár szerepjátéknak készült, kevés ilyen elem található az Amaranth Games alkotásában. A játék mégis működik, mégpedig humora és vicces fordulatai miatt. Igazi felüdülés az RPG Makerrel fejlesztett programok mezőnyében.

Egy kislány, Mion emlékek nélkül ébred ősi romok között, és mindössze két szentjánosbogár, Lumen és Umbra van a segítségére, hogy kijusson onnan és fényt derítsen a titokra: hogyan került oda? Ehhez persze a triónak mindenféle feladványokat kell megoldania, rémségekkel megküzdenie és elkerülni a sötétségben megbújó csapdákat.

Az 1998-ban Playstation 1-re megjelent Tenchu: Stealth Assassins a lopakodós játékok hagyományát öregbítette tovább, vagyis hiába szaladgáltunk karddal hadonászó nindzsával, nem az oktalan öldöklésen volt a hangsúly. Éppen ellenkezőleg, az árnyékban osonás, az ellenfelek megkerülése, adott esetben csendes kiiktatása volt a feladatunk. A játékban két hős között, Rikimaru és Ayame közül választhatunk.

Az Ecco the Dolphin egy immár több mint húszéves sorozat, melyben egy pajkos delfint irányítva kell átjutnunk a klasszikus platformpályákon, miközben nehéz logikai feladványokat oldunk meg.

A Microids és az Artefacts Studios együttműködésében elkészült egy újabb, Agatha Christie regényén alapuló kalandjáték. Az ABC Murders a klasszikus regényt követi egy-két kisebb változtatástól eltekintve, a zene kellemes, a grafika elfogadható, a párbeszédek szórakozatóak. Sajnálatos módon a legfontosabb hiányzik belőle: a játékos nem fogja magát Hercule Poirotnak érezni. A nyomozási rész elnagyolt, felemás, a rejtvények megoldásait tálcán kínálja a program, ennek tükrében pedig kihívást egyáltalán nem ad az ABC gyilkosságok megoldása.

A Shadow of the Beast eredetileg 1989-ben jelent meg Commodore Amiga platformra, és a maga idejében úttörőnek számított grafikája és a mögötte álló technológia, na meg atmoszferikus zenéje miatt, amit David Whittaker szerzett. A játék történetének középpontjában egy Aarbron nevű férfi áll, akit gyerekként elrabolt egy szörny, Maletoth. A gyermeket varázslattal korrumpálta, arra kényszerítette, hogy örökké szolgálja őt. Egy férfi kivégzésének megtekintése azonban visszahozza Aarbron valódi emberi természetét, és elindul, hogy bosszút álljon egykori urán...

Gyilkos robotok és maják? Igen! A Sileni Studios alkotásában két fémgigász lövi egymást a wormsös hagyományoknak megfelelően (röppálya-számolgatás, trükkös fegyverek), miközben a lábaiknál hangyaként nyüzsögnek az őket bálványozó maják. Az ötlet enm kicsit elszállt, de működik: a játékban például nincs tűzgomb, hanem meghatározott időintervallum jut a fegyver kiválasztására és a röppálya beállítására, majd az idő lejártával automatikusan elindulnak a töltetek: kezdődhet a pusztítás! A Mayan Death Robots aranyos játék, de a grafika és az audio-rész lehetne jobb is, ugyanakkor kellemes szórakotást ad, és úgyis ez számít.

A Warcraft: Orcs & Humans premierje után, 1995-ben már megjelent a folytatás, aminek a Blizzard a Warcraft 2: Tides of Darkness címet adta. A játék kb. 10 hónap alatt készült el, és játékmenetében folytatta az első résszel megkezdett utat. A Blizzard lehetőséget adott arra, hogy akár az orkokkal, akár az emberekkel játszhasson az, aki megvette a programot. A kampányokat úgy alkotta meg a stúdió, hogy a rajongók ne találjanak benne kivetnivalót, ennek pedig az lett az eredménye, hogy a Warcraft 2 a legtöbb PC-s díjat megnyerte 1996-ban.

A Warcraft: Orcs & Humans című játék 1994-es megjelenése egy csapásra híressé tette a készítőjét, és megalapozott egy olyan anyagi biztonságot, ami a Blizzardot a legnagyobb stúdiók közé emelte. Bár az első stratégiai játékok az 1970-es években megjelentek, az igazi áttörést a műfajban a Westwood Dune II (Dűne) játéka adta. A Warcraft: Orcs & Humans az ott bevált receptet fejlesztette tovább, egészítette ki, és ezzel megteremtett egy olyan sorozatot, ami az egyik legjobban kedvelt stratégiai címmé vált az évek és évtizedek alatt.

A Deep Fried Enterprises boszorkánykonyhájában elkészült ROOT alapjában véve nem bonyolult játék. Nincsenek benne fejtörők, egyszerűen csak meg kell találni a labirintusszerű pályákon a kijáratot, illetve adott esetben az ahhoz tartozó kulcskártyát vagy hozzáférési engedélyt. Szóval leginkább az olyan ősi FPS-ekre hajaz, mint a Doom és a Quake, annyi különbséggel, hogy itt jóval kevesebb ellenfelet kell legyilkolni. A program olyan, mintha a Tron film mása lenne: egy virtuális valóság világban kell programokat elintézni. A ROOT egy kellemesen egyszerű felépítésű játék, ami megidéz egy klasszikus filmet és megannyi régi FPS-t, emellett egyaránt szórakoztató lehet a lopakodás és a lövöldözés szerelmeseinek.