Játékadatbázis

2010-ben megszületett, hamvában holt ötletként okozva csalódást mindenkinek, majd négy évvel később újraszületett, mint a főnix, melynek háborús tüzében azóta is teljes kontinensek égnek. A Final Fantasy 14: A Realm Reborn harmadik kiegészítőjét 2018-ban jelentette be a Square Enix. A cég azt ígérte, hogy a Shadowbringers lesz a Realm Reborn legjobb kiegészítője, és ezt teljesítette is: az eddigi legfontosabb bővítmény kapták meg a rajongók, ami eszméletlen mennyiségű tartalmat biztosít még a frissen beugróknak is - kötelező vétel ez!

Tíz évvel a – túlzás nélkül – legendásnak mondható Marvel: Ultimate Alliance 2 megjelenése után a Nintendo lépett egy merészet, és a népszerű sorozat jogait bezsákolva előrukkolt a harmadik résszel, ami kizárólag a gyártó hibrid konzoljára érhető el. A Team Ninja alkotása folytatja az elődök hagyományait, bár nem sok újdonságot ad ad tíz év után, de ha sikerül barátokból összeállítani egy jó kis csapatot, nagyszerű élményt kínál, mert a Marvel: Ultimate Alliance 3 kooperatív módban nyújt igazi szórakozást. Marvel rajongóknak ajánlott.

A Chernobylite című játéka a méltán kultikussá vált S.T.A.L.K.E.R.-hez hasonlóan Csernobilbe, egész pontosan az atomerőmű körül kialakított Zónába invitál meg minket, ahol bekövetkezett egy második katasztrófa. A 8 órányi játékidőt felölelő történet szerint hősünk, aki átélte az első katasztrófát is, azért tér vissza a Zónába, hogy megkeresse régóta eltűnt szerelmét, miután üzenetet kapott a nőtől.

A Bus Simulator a Stillalive Studios alkotása, mely konzolokra is elviszi a buszvezetés élményét.

A Monster Jam titulus nem egy légből kapott cím: a brand alatt egy régóta futó show-műsort kell köszöntenünk, a mostani játék is ezt a márkanevet szeretné meglovagolni. Sajnos azonban az ígéretes indulás ellenére a Steel Titans pontosan olyan, mint a sport- vagy ismeretterjesztő csatornákon futó doku-realityk. Szól a műmetál, repkednek a méretes feliratok, dögös, csillogó, krómmal kivert gépállatok próbálják az arcodba dörgölni, hogy amit látsz, az menő és az már valami. Maga a játék pedig pont olyan felszínes és sekélyes, mint ezek a műsorok - sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, éppen ezért csak a sport rajongóinak ajánlott.

A rendőrszimulátoros szubkultúrában közhely, hogy a legjobb rendfenntartói élményt a GTA 5 LSPD:FR modja nyújtja, miután viszont annak telepítése nem triviális feladat, a közösség részéről kiemelt érdeklődés övezi az önálló rendőrös játékokat is. A Patrol Duty eredetileg Police Simulator 18 néven futott, a fejlesztő pedig mindent megígért, amiből végül is nem lett semmi. A játék ugyanis végül Patrol Duty néven, másfél év késéssel, nyomott áron, az ennek megfelelő minőségben jelent meg, ami azért bosszantó, mert simán lehetett volna egy nagyon jó játék is. Ez azonban nem teljesen sikerült, hiszen rengeteg technikai hiba maradt benne, amit azonban a fejlesztők folyamatosan javítanak. Ennek ellenére, még így is a műfaj legjobb játékát hozta össze a Bigmoon, amit azonban csak a rajongóknak lehet ajánlani.

Egy bolygó helyett az egész univerzum meghódításának lehetőségét adja meg a Pax Nova. Új kihívóval gazdagodott a 4X-műfaj, amely már az első korai hozzáférésű változatával stabil alapokat fektet le, hogy azokra őszig építkezzen. De vajon ez elég lesz az átütő sikerhez? Egyelőre az látszik, hogy a Pax Nova csak egy váz, annak azonban meglepően jó: az Iceberg Interactive kínálatának egyik legszínvonalasabb darabjáról van szó, amely sok újat ugyan nem hoz a műfajba, de van benne annyi tartalom és érdekesség, hogy üde színfoltja legyen az aranykorát élő 4X-műfajnak.

A Sniper: Ghost Warrior Contracts immáron sokadjára mutatja meg, milyen is a modern mesterlövészek élete. A sorozat korábbi részeivel ellentétben most elhagyjuk a nyílt világot és helyette a kötött pályáké a főszerep - no meg a fejlövéseké.

A 2015-ben bejelentett Bloodstained: Ritual of the Night a Kickstarter egyik hírhedt sikere volt. Miután a Konami teljesen elfelejtette a régivágású Castlevania-játékokat, az egykori mester, Igarasi Kódzsi, akit becenevén csak IGA-nak hív a szakma, saját kezébe akarta venni a részben általa tökéletesített Metroid/Castlevania stílus jövőjét. Ez lett volna a Bloodstained, ami a klasszikus metroidvania zsánert, a közel tökéletes Castlevania: Symphony of the Night szellemét vitte volna tovább... Kihívás, tartalom, sok felfedezésre váró réteg, és egy új Castlevania-kaland, alternatív köntösben - ezt kínálja a Bloodstained: Ritual of the Night.

A Project Resistance a Resident Evil sorozat egyik mellékhajtása. Egy 4v1 multiplayer játékról van szó, ahol egy négyfős túlélőcsapat próbál kijutni egy veszedelmes helyről, amiben az ötödik játékos, a "rendező", a Mastermind igyekszik megakadályozni őket csapdák és szörnyek elhelyezésével - utóbbiakat akár közvetlenül is irányítva.

A Yakuza-sorozat alkotói félig elszakadtak a korábban bevált recepttől, és a már ismert, képzeletbeli város, Kamurocho utcáira egy új főhőst álmodtak meg, aki részben jakuza, részben ügyvéd, részben detektív, de minden helyzetben arany szíve van. A Judgment hasonlít a Yakuza játékokra, de mégis más: ha vonz az óriási nyitott világ, érdekelnek a nyomozós-ügyvédes drámák és a japán kultúra úgy általában, a Judgment megéri a pénzét. Elképesztően mozgalmas és változatos világ, remek karakterek, filmszerű bunyók, különleges és bevállalós humor - ezt kínálja a Ryu Ga Gotuku Studio alkotása.

Peachet ezúttal ugyan nem rabolták el, de Mariónak most is hatalmas feladat zúdul a nyakába: újraépítheti a hercegnő kastélyát, vagy épp létrehozhat saját mikrouniverzumokat. Hatalmas újításokkal tért vissza a Super Mario-készítő! A Super Mario Maker 2 a „többet a jóból” alapelv szerint készült: a fő fogás, a pályakészítés minden eddiginél gazdagabb eszköztárral vár, és még egy egyszemélyes módot is kapott. A Super Mario Maker 2 így nem szimplán egy kiváló folytatás, de az egyik legtartalmasabb is, amely valaha készült, és a sztorimód, illetve a minden eddiginél alaposabb online-támogatás miatt kiváló élményekkel kecsegtet azoknak is, akik szerkeszteni, kreálni nem akarnak, de örömmel vetik bele magukat a minden bizonnyal ötletes és összetett pályák sokaságába. Mert lehet, hogy a Nintendo az ötletgazda, de az igazi mesterek maguk a játékosok! Emiatt Nintendo rajongóknak ajánlott, sőt kötelező játék ez.

Subnautica light. Első blikkre ez juthat a játékos eszébe a Barotraumáról, ami szintén egy idegen bolygóra – a Jupiter holdjára, az Európéra – visz, ahol szintén a tenger alatt kell megélni a kraftolással, csak itt minden 2D-s, és jó, ha van hozzá néhány barát is, mert egyedül nehezebb a túlélés. Természetesen a program játszható egyedül is, ami nehéz munka, hiszen az akár 16 főre is duzzasztható legénység összes feladatát el kell végezni emiatt a Barotrauma inkább online játéknak nevezhető, és valóban, ekkor mutatja meg igazi arcát a FakeFish játéka, hiszen a koncepciója remek, tartalmat pedig már az Early Access fázisban is bőven kapott.

A Microsoft Flight Simulator a sorozatot új szintre emeli, legalábbis látvány szempontjából, ugyanis messze a legszebb játék az egész sorozatból. Rengeteg repülővel, a könnyű, kétszemélyes gépektől a hatalmas utassszállítókig műholdképek alapján kidolgozott tájak fölött röpködhetünk.

A Steel Division volt az egyik legelborultabb 2. világháborús móka, tökéletes modellezett pályákkal, akkurátusan lemásolt hadieszközökkel, ahol fél óra után már merőlegesen spriccel a verejték az ember homlokából. És igen, a folytatás sem adta alább… Hogy miért? Nincs például oktatómód, ami az új játékosok elijesztéséhez bombabiztos recept, és helyenként a kezelőfelület is ütnivaló. A másik nagy probléma, hogy az MI nagyon gyenge, azt az egy-két áttörési gócot erőlteti, amit a kétbites agyába beültettek, de hogy ne legyen jó napod, csal... . Viszont ahogy nő az emberi résztvevők létszáma, úgy táltosodik meg az alkotás, és a magas fokú realizmus sosem rossz ómen egy 2. világháborús játékban.

A 2019-es év egyik legnagyobb meglepetése volt, amikor a Codemasters márciusban bejelentette, hogy a 2019-ben esedékes Formula 1-játékukat a megszokottnál két hónappal hamarabb adják ki. Az elmúlt évekhez képest sok változás történt: a karrier feltüzelése, a multiplayer változásai és a F2 mindenképpen jó játékká tették a F1 2019-et. Az AI vadállat viselkedése azonban nem sokat enyhült, amely azért nem túl jó pont. Ezenkívül az DX12 támogatást sem sikerült megfelelően belőni, illetve a legendás versenyzőkre építő játékmód és tartalom sablonos lett. Ennek ellenére az F1 2019 megéri az árát - érdemes kipróbálni.

Szinte minden hónapra jut egy olyan korai hozzáférésű játék, amely a Dark Souls sikereit igyekszik meglovagolni. Első pillantásra a kínai indie csapat, a CreAct Games alkotása, az északi mitológiából merítő Neverinth is egyértelműen a Souls-játékokat juttatja eszünkbe, melynek megvannak a maga egyediségei is. Ezt azonban a fejlesztők nem tudták kamatoztatni. A Neverinth nagyon könnyen lehetett volna egy (jó értelemben vett) low-budget „Waifu Souls”, színvonalában azonban egyelőre még megközelítőleg sem hozza azt a szintet, ami elvárható lenne egy műfajbéli címtől – még a korai hozzáférésnél jellemző engedékenyebb szemüvegen keresztül sem. Kár érte, egy kis gondolkodással sokkal jobban sikerült volna.

A Yakuza 7 főhőse, Kaszuga Icsibanra magára vállal egy gyilkosságot a jakuza főnök kérésére, remélve, hogy ezzel feljebb jut a ranglétrán. Természetesen hiú ábrándot dédelget, 18 évvel később a hálát egy golyó formájában kapja meg, majd kidobják a szemétre a Jokohamában. Icsiban azonban túlélte a lövést és mit ad isten, ahelyett, hogy örülne ennek és csendben új életet kezdene, inkább bosszúhadjáratba kezd.

Tavaly a Bajnokok Ligájában próbálhattuk ki magunkat, idén a 3-5 főt összeeresztő Volta újraértelmezi az utcai futballt: a játékmódban akár egy felhőkarcoló tetején is focizhatunk.

Alternatív történelem, Nikola Tesla, elszabadult időmanipuláció és a BioShockot idéző pályadizájn – plazmidok és fegyverek nélkül, vérszomjas sorozatgyilkosokkal, őrült tudósokkal és egyéb rémségekkel. Kell ennél több, miközben a világ legnagyobb elméivel kerülsz egy hajóra? A Storm in Teacup alkotása egy nagyszerű program, lebilincselő, gyönyörű horrorkaland remek történettel, kiváló elődök alapján. Nem találja fel a spanyolviaszt, a műfaj rajongóinak azonban számtalan kellemes órát nyújt - érdemes kipróbálni!

A Zoetrope Interactive-et az H. P. Lovecraft által írt Az őrület hegyei című regény inspirálta, amikor megalkották horrojátékukat, a Conariumot. E programban négy tudós - köztük az általunk irányítható Frank Gilmannel - történetét ismerhetjük meg, akik a természet határára merészkednek el. Te magad nem tudod, ki vagy és miért vagy ott, ahol - Upuautban, egy antarktiszi bázison vagy a déli sark közelében -, az emlékeid elvesztek, csak egy dolgot tehetsz: szembenézel félelmeiddel és a bázist átkutatva kideríted, mi történik veled.

A Celeste egy brutálisan nehéz, pixelart platformer, melyben Madeline, a fiatal lány úgy dönt, hogy megmássza a Celeste nevet viselő hegyet. Ez persze nem egyszerű, hiszen útja során rengeteg veszély les rá, miközben a belső démonjaival is meg kell küzdenie... Matt Thorson alkotása a 2018-as év egyik legnagyobb meglepetése lett, számtalan díjra jelölték a kritikusok, amelyekből többet el is nyert. Egy év után, 2019 szeptemberében ingyenes DLC-t kapott a játék, így tovább bővült, a kalandorok 800 szinten tehetik próbára az ügyességüket.

Az ATV Drift & Tricks egy offroad versenyjáték, melyben quadokkal száguldozhatunk különleges helyszíneken, nyolc különböző játékmódban. Az előzéseket és vad ugratásokat látványos trükkökkel dobhatjuk fel a futamok során.

Bubsy a kilencvenes évek első felében komoly közönséget toborzott, de játékainak a minősége sajnos soha nem tudott felnőni a karakterben lévő potenciálhoz. Sok-sok bukás után itt az újracsomagolás, mégpedig a Bit.Trip Runner játékok nyomdokain. Az eredeti Bubsy kötetlen ugrabugráját a készítők ezúttal a Bit.Trip Runner balról jobbra haladós, mobiljátékok esetében is ismerős „runner” jellegű játékmenetre cserélték: a játék egészen feszes, az irányítás nem mindenhol tökéletes. Amit a Bubsy kínál: komoly, egyre fokozódó kihívás, kilencvenes évek rajzfilmjeit idéző stílus, cserébe kissé száraz, kissé repetitív, nehéz kitalálni, kinek készült.