Játékadatbázis

A TYPE-MOON eredetileg eléggé „pikáns” visual novel (interaktív regény) alkotása, a Fate/stay night az évek során egy egész szerteágazó kis univerzumot épített fel maga köré, melynek nyomán rengeteg anime, manga, regény, no meg természetesen videojáték született. A Fate-játékok legújabb képviselője a Fate/Extella Link, ami a Földtől – szó szerint – elrugaszkodott Fate/Extella: The Umbral Star történetét folytatja, de nem igazán viszi előrébb a sorozatot. Van benne hasznos és fölösleges újdonság, valamint hiba egyaránt, de összességében többnyire ugyanazt a hack ’n’ slash/visual novel élményt nyújtja, mint az előző rész.

Az olasz 3DClouds második játékát tisztelhetjük a Xenon Racerben, először még 2018-ban mutatták be az All-Star Fruit Racing című programjukat. A Xenon Racer 2030-ba visz el, a már nem is olyan távoli jövőbe. Az autógyárak úgy döntenek, hogy elegük lesz a kötöttségekből, így egy nem hivatalos versenysorozatot hoznak létre, hogy letesztelhessék a legújabb technológiai vívmányokat. A Xenon Racer egy könnyed arcade szórakozásnak szánt játék, melyben fantáziadús autómodellek és érdekes vonalvezetésű pályák vannak, melyek koncentrációra és egy kis taktikázásra is sarkallják a játékost. Azonban a kezelhetőség gyengéi néhol frusztrálóvá teszik az amúgy elfogadható összképet: így döntsetek a vásárlás mellett.

A My Friend Pedro egy oldalnézetes akciójáték, amiben egy beszélő banán (!) szállítja számunkra a nem éppen barátságos, de annál mulatságosabb munkákat, akrobatikus és látványos lövöldözős szekvenciákkal.

A Crystal Dynamics és az Eidos Montreal közös játéka hozta el nekünk a Bosszúállókat a képernyőnkre a Marvel’s Avengers-ben, amiben Vasembert, Amerika Kapitányt, Thort, Fekete Özvegyet és Hulkot irányíthatjuk egymagunk vagy kooperatív módban.

A szándék a fontos, szokták mondani, és a Void Studios szándéka e játék esetében egyértelmű: egy retró stílusú, fantasy köntösbe bújtatott akció-RPG prezentálása. A szándék viszont mit sem ér, ha a kivitelezéstől kitéped az összes hajszáladat. A történet érdekes, viszont az Eternity: The Last Unicorn nem egy jó játék. Volt benne lehetőség, de a pocsék irányítás, a bugok jelenléte, az átgondolatlan mentési rendszer és a mindezek miatt frusztrálóvá váló harcrendszer sajnos tönkreteszi. Egy nosztalgikus akció-szerepjáték helyett idegőrlő program vált, amit jó szívvel senkinek sem ajánlunk. Tartsd meg a pénzed és keress valami mást a Void Studios alkotása helyett, a kért összegért lehet találni sokkal jobb játékokat is.

A Cadence of Hyrule egy akció-kaland-szerep-ritmusjáték hibrid, mely a Crypt of the Necrodancer és a The Legend of Zelda világát hozza össze egy nem mindennapi alkotásban.

A JRPG-k legszebb hagyományait magába olvasztó Atelier-sorozat 1997 májusa óta időről időre bejelentkezik egy-egy újabb epizóddal, a számtalan platformot megjárt alkimisták legújabb világjárása 2019 pedig márciusában új résszel bővült, melyben a korábbi játékokkal ellentétben saját városunk felvirágoztatása lesz a fő célunk. Hogy mit ad? Komplex városmenedzsmentet, rengeteg gyűjtögetnivalót, klasszikus Atelier-hangulatot. Az Ateliers of the New World ugyanakkor csak és kizárólag a hardcore JRPG műfaj megrögzött híveinek ajánlható, ám jobb, ha ők is felkészülnek arra, hogy a már-már visual novelbéli mennyiséget elérő, tengernyi beszélgetést tartalmazó szerepjáték bizony nem egy könnyed séta a parkban.

Nyolcvanas évek, Anglia, politika és nyomozás: nem éppen mindennapos témákat gyúrt egybe a stúdió, amely az Ether One-nal, előző játékával az emberi elme mélyére ásott, majd eme második nekifutásra sem távolodott el a komolyságtól. Ez mégsem egy sikertörténet…A The Occupation által felépített mikrouniverzum ugyanis lenyűgözően hangulatos, és végletekig kidolgozott, ráadásul számtalan olyan témához nyúl, amit a videojátékok eddig kerültek. Csakhogy játékként frusztráló, kidolgozatlan, ráadásul szinte játszhatatlan a sok bugtól. Élvezetet ad, nem is keveset, de meg kell érte szenvedni.

A 2000-es évek közepe óta hódítanak a buszvezető szimulátorok, hol rosszabb, hol jobb formában. A TML Studios Tourist Bus Simulatora a rosszabb kategóriába tartozik, hiszen már a játék alapja is a Fernbus Simulator 2016: bizony, őt köszönthetjük új köntösben. Vannak jó pontjai a játéknak, de nincs vezetésélmény, a KRESZ ismeretlen fogalom a fejlesztők számára, kevés választható busztípus található a programban, egyhangú feladatok, törhetetlen autók, az állatvilág teljes hiánya, irreálisan apró települések jellemzik a Tourist Bus Simulatort, amit csak a megszállott sofőröknek ajánlhatunk, a többiek inkább keressenek mást.

A Flux Caves egy magyar fejlesztésű logikai játék, melyben csővezetékeket kell térben mozgatnunk, így eljuttatva az energiagömböket egyik pontból a másikba.

Nem ritka, hogy egy játék az emberiség sorsát adja a kezedbe, ám itt ez rendhagyó módon történik: egy falunyi ősember túlélését kell biztosítanod a különféle régészeti korokon át, a vadászat, földművelés, építkezés, meg egyéb civilizációs találmányok trükkjeit kitanulva. A Dawn of Man, egy kétfős csapat alkotása pontosan ezt az élményt adja, ez egy hangulatos, komótos tempójú civilizációépítő, ami egyedi logisztikai problémákkal szembesít az állandó háborúskodás helyett. Tartalmakra azonban még szüksége van, ezek nélkül egy-két végigjátszás után már vonzerejét veszti. Egy próbát a stílus rajongóinak megér.

A Watch Dogs Legion már első pillantásra is egy hihetetlenül ambiciózus játék, hiszen nem kevesebbet ígér, mint hogy akármelyik NPC bőrébe belebújhatunk, ráadásul ezek az karakterek nem csak a kinézetükben térnek el egymástól, hanem mindegyik saját egyedi múlttal, szociális hálóval és képességekkel rendelkezik.

Az Agony bukása nem vette el a Madmind kedvét a játékfejlesztéstől, sőt még az univerzumtól sem, mert elkészítették a folytatásának is beillő spin-off epizódot, a Succubust. Ebben a helyszín az Agony-ban megismert pokol, és a főszereplő is ismerős lehet, ugyanis ő a kotánni játékban feltűnt szukkubusz, aki ezúttal már a pokol királynője.

A Vectonom egy minimalista és színes képi világú zenés alkotás, mely a puzzle és a ritmusjáték műfaj sajátosságait kombinálja ötletes módon.

A Bulletstorm fejlesztői maradtak a kaptafánál, és egy újabb sci-fi tematikájú lövöldözős játékkal álltak elő. Az Outriders egy idegen bolygón játszódik, ahol a kolonizálás kissé félresiklott, így kifejezetten veszélyessé vált. Mi egymagunk vagy akár két barátunk társaságában is nekivághatunk ennek a veszélyes világnak, amit nem csak rossz szándékú emberek, de szörnyek is laknak.

A Wizards Unite egy AR (augmented reality) játék, mint a Pokémon Go, vagyis a valóságban, okostelefonunkkal mászkálva kell felfedeznünk a világot, új bűbájokat tanulva, és persze egy csomó legendás lénnyel, illetve ismert karakterrel is összefuthatunk majd.

A Stronghold sorozat Ázsiába megy, Kínától Japánig létesíthetünk majd erődöket a közkedvelt sorozat folytatásában.

A LEGO-videojátékokat gyártó Traveller’s Games célja ezzel a programmal az, hogy egy játékba gyúrja bele mind a kilenc számozott Star Wars-játékot, a Baljós árnyaktól a Skywalker koráig. Sőt még a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történetet is sikerült kicsit belecsempészniük.

A Deathloop egy igen érdekes játék. Nem elég, hogy hősünk, Colt egy időhurokba ragadt, amiből csak akkor tud kitörni, ha megöl bizonyos embereket. De emellett egy elszánt nő, Julianna Blake is a nyomában van, és nem a szerelmével, hanem egy mesterlövész puskával üldözi. A hölgy célja, hogy megölje Coltot.

Néha előfordul, hogy egy-egy játékban nem te vagy a kiválasztott utolsó világmegmentő, a megjövendölt hős – olyan már ritkábban, amikor a körbeölelő univerzum átformálása helyett a feladatod mindössze elmerülni a játékvilágban, gyönyörködni a tájban és festegetni. A fókusz szinte kizárólagosan a látványon, a hangulaton és a történeten van. Egyetlen alapvető feladatunk vásznakat barkácsolni az összegyűjthető fa- és vászondarabokból, inspirálódni, majd ontani magunkból a festményeket. Az inspiráció egy konkrét erőforrás, amit a képernyő jobb alsó sarkában felbukkanó számláló jelez, és minden egyes alkotásunk csökkenti. Ezt feltölteni új helyek felfedezésével, könyvek, versek olvasásával, zenélő helyiek hallgatásával, illetve az eldugott forrásoknál a meditálással tudjuk.

AZ Ice Code Games alkotásában saját vallást kell alapítani: ez a Re-Legion lényege, amelyben a Re-Legion technokrata cyberpunk társadalmában kell tagok után kutatni, akiket aztán szekta-tagokká kell alakítani: Az alapfelütés kifejezetten érdekes, a hangulat remek, sajnálatosan kevés játékban szereplő témára húztak fel egy alapvetően helyre kis RTS-t. Alapvetően jól összerakott iparosmunka, bár némi csiszolgatás még ráférne…

A Fade to Silence (eredeti nevén és/ vagy munkacímén White Silence) története szerint beköszöntött a világvége, és a posztapokalipszis közepén vagyunk. Pokolbéli lávatenger helyett jég és hó fedi a Földet, de nem kell félni, démonok azért akadnak, hogy meglegyen a biblikus végítélet hangulata. A felütés és a látványvilág tekintetében a Fade to Silence kiemelkedik a túlélő, akció, kaland zsáner darabjai közül, a megvalósítás azonban hagy némi kívánnivalót maga után. A játék elsősorban egyjátékos tartalommal lett megtöltve, harcrendszere pedig eléggé fapados. Ez nem egy világmegváltó játék, de ha az ember egyszer túlteszi magát a monotonitáson, akkor egészen élvezetes kalandban lehet része, mivel megvannak a program nagy pillanatai. Emiatt megfontolás tárgya lehet a vásárlás.

Az anime- és mangarajongók február közepén piros betűs ünnepet jelölhettek a naptárban, hiszen közvetlenül a megjelenése előtt a Jump Force olyan szinten pörgette fel a hype-vonatot, hogy a játékról még az is tudomást szerzett, aki életében nem nézett egyetlen animét sem. Maga a Shonen Jump magazinon nyugvó crossover ötlete zseniális, hiszen ki ne akarna egy jó verekedős játékot kedvencei szereplésével? Ahogy telt-múlt az idő, úgy jelentettek be egyre több szereplőt: a rajtkor már 40 anime karakter közül lehetett választani, a DLC-kel pedig ez a szám egyre nőtt.

Az elmúlt években, rengeteg, az északi mitológiával foglalkozó játékot kaptunk. A Helheim is ilyen, azonban a Not a Number csapata a gyors akcióra helyezte a hangsúlyt egy felső-alsó nézetes játékban. Ez egy végletekig elszállt adrenalinbomba, amelyben Hela, a Halál istennője kap feladatot... Igaz, nem lehet belőle megtanulni a viking mitológia rejtelmeit, ellenben a tutorial pályától a fináléig egy őrült, elmebeteg utazást kínál. Megfelelő reflexekkel és taktikai érzékkel tényleg egy sci-fi viking halálistennek érezhetjük magunkat. A kért árat mindenképpen megéri. Próbáljátok ki, nem bánjátok meg!