Áldás és átok: a koronavírus betörésével elindult, az összes nagyobb országot bekebelező karantén és a sorozatos lezárások beköszöntének hajnalakor megjelent Animal Crossing: New Horizons mindent letaroló lendülettel hódította meg a menedéket kereső tömegeket, ám a távmunka nem kedvezett a fejlesztésének. Az alapjáték megjelenése óta csigalassúsággal érkeztek a frissítések, ha egyáltalán jött valami, így több, mint másfél év kellett ahhoz, hogy a komoly újításokat eszközlő 2.0-s update elkészüljön, és ezzel párhuzamosan az az első DLC is, amely a várakozások ellenére egyben az utolsó is. Annak viszont egészen kiváló!

BOLDOG NYARALÁS

A Happy Home Paradise nem egy szimpla tartalmi bővítmény, amely új tárgyakkal, lakókkal bővíti a szigeti kalandokat, hanem egy bizonyos szempontból attól különálló kiegészítő, ahol be kell állni lakberendezőnek, és egy apró parcellákra szabdalt szigetvilág víkendházait kell kívül-belül berendezni, az éppen aktuális ügyfél kívánalmainak megfelelően. Ha ez ismerősen hangzik, az nem a véletlen műve. Ezt az ötletet a Nintendo 2015-ben már elsütötte 3DS-en: a Happy Home Designer egy önálló AC-spinoff volt, ahol pontosan ugyanez volt a feladat. Miben más akkor ez az újragondolás? Például abban, hogy bevallottan nem remake vagy épp folytatás, sokkal inkább a HHD remixelése, illetve a központi Animal Crossing-játékmenetbe való beillesztése, úgy, hogy ahhoz nem szükséges sem az alapjáték mély ismerete, sem az abban való komolyabb előrehaladás, hiszen az új munkakör már a reptér megnyitásától elérhető. Olyannyira különálló, hogy egy teljesen más szigetvilágra kell hozzá elutazni, ahol a lakberendezéssel foglalkozó vállalkozás feje, Lottie köszönt az alkalmazottak között, és rögtön meg is dob egy megbízással.

A kevesebb, mint féltucat fős, hullámokban érkező klientúra mindig egy kész ötlettel érkezik: van, aki a téli hangulatot szeretné a falakon belül tudni, más a növényekért él-hal, de akad olyan hardcore játékos is, aki egy komplett játéktermet követel meg. Ezen kérések megvalósítása már teljes egészében a mi feladatunk: ehhez minden esetben tematizált bútorok, tapéták, berendezési tárgyak és öltözetek egy komplett listáját kapjuk meg, és ebből rakunk ki azt és annyit, amennyit csak akarunk (vagy amennyi hely a rendelkezésre áll), mind a házon belül, mind annak falain kívül. Igazából csak két szempontot kell figyelembe venni: egyrészt, hogy a témához adott tárgyak közül a 3 "kötelezően ajánlott" cucc ott legyen, másrészt, hogy ne térjünk el teljesen az adott tematikától.

FELHŐTLENSÉG

Éppen ezért nem kell bajlódni az alapanyagokkal, nem kell craftolni, de még fizetni sem. A rendelkezésre álló tárgyak gigantikus listájából tényleg szabadon válogathatunk, és azokat úgy tehetjük le, mintha csak a saját otthonunkat díszítenénk. Ennek hála pedig szinte teljesen határtalanok a lehetőségek, melyeknek tényleg csak az idő szabhat határt. Habár a témák idővel ismétlődnek, kezdetben mind a felhasználható tárgyak, mind a funkciók folyamatosan bővülnek: elérhetővé válnak a válaszfalak, átszabható az éppen aktuális épület formája és annak összes fontosabb eleme, később pedig nemcsak egy szobát, hanem komplett házakat kell berendeznünk.

A tempó kifejezetten gyors, hiszen itt nem nagyon vagyunk időhöz kötve (bár kb. féltucat munka után Lottie általában pihenőt parancsol), egymás után díszíthetjük a szobákat, és zsebelhetjük be az új valutát, a Pokit, amiből új cuccokat vásárolhatunk Lottie-nál. Sajnos ez a tempó, jobban mondva a tulajdonképpeni céltalanság az, ami a leginkább visszafogja a játékélményt: gyakorlatilag minden egyes munkáért ugyanannyi jutalom jár, függetlenül attól, hogy mennyi időt, energiát feccöltünk a díszítésbe. Ráadásul a HHD-től eltérően itt nincs kritériumrendszer vagy olyan kiértékelés, ami arra motiválna, hogy jobbak legyünk, vagy fejlesszük az ötleteinket, képességeinket. A komoly sikerélmény hiánya miatt így érdemesebb inkább lassan, kis adagokban fogyasztani a DLC-t, és beérni az alkotás örömével – ez nem az új Paradicsom, de nagyon közel áll hozzá!