Elég egyszerű lenne azt mondani, hogy a Sims találta fel az életszimulátor műfajának modern változatát, de nem lenne igaz. Egyrészt azért, mert ez a nem éppen mainstream, és így annyira nem is közismert műfaj gyökerei valójában a nyolcvanas évekig nyúlnak vissza (ahogy gyakorlatilag minden, a mai napig aktív stílusé), másrészt, mert ami a PC-s közösségnek a Sims volt, az a konzolosoknak az Animal Crossing. Vagy, ahogy eredetileg hívták, az Animal Forest, amely 2001-ben még Nintendo 64-en (de ezen a platformon csak Japánban) vezetett be egy olyan franchise-t, amely mára nemcsak nyolc fő- és mellékepizóddal rendelkezik, de egy több milliós, komplett hardverek sikerét megalapozni képes játékostáborral is, amely nemcsak éveket képes egy-egy fejezetbe ölni, de ugyanennyit várni is a következőre. A várakozásnak azonban végre vége: hét év és pár nem éppen jól sikerült spinoff után doppinggyanús erőbedobással tért vissza minden idők egyik legszerethetőbb világa!

Szigeti veszedelem

Az Animal Crossing: New Horizons műfaját tekintve tehát egy életszimulátor, azaz adott egy kicsi, alapvetően egy földdarabból álló világ, ahol saját otthont építve és a helyiekkel kapcsolatokat kialakítva kell éldegélni a mindennapokat. Szó szerint, hiszen az Animal Crossing ezen epizódja is valós időben zajlik, és rengeteg funkciója kötődik az óramutató aktuális állásához: akkor kel fel és nyugszik le a nap, mikor a valóságban, a naptárnak megfelelően köszöntenek be az évszakok, és a helyiek, na, meg a szolgáltatást nyújtó épületek is a napszaknak megfelelően érhetők el. Tulajdonképpeni feladat nincs is, az alapvető hangsúly a saját ház megszerzésén, annak berendezésén, majd kibővítésén van, ezen körforgás pedig igazából az idők végezetéig tart, legalábbis a dekorációs rész: nem lehet több hektáros birtokkal rendelkező palotákat vagy felhőkarcolókat létrehozni, csupán egy teljesen reális méretű álomotthont, amely belülről szinte egy teljesen új világnak adhat otthont. Olyannak, amilyet te álmodsz meg.

Ez a fajta ábrándozás eddig is a sorozat védjegye volt, a korábbi epizódokban egy már meglévő település egy új lakosaként kellett boldogulni, most azonban még ez a minimális megkötés sincs – a New Horizons helyszíne ugyanis egy lakatlan sziget, azaz most szó szerint az alapoktól kell létrehozni egy olyan kis aprócska falvat, ahol nemcsak te, de idővel több más lakos is boldogan élheti mindennapjait. Ennek köszönhetően a New Horizons elején minden eddiginél kevesebb antropomorfikus állattal – de inkább nevezzük őket karakternek – lehet interakcióba lépni, hiszen a sorozat legismertebb és legfontosabb központi karakterét, Tom Nookot, annak unokaöccseit, valamint 2 másik városlakót leszámítva senki más nem vár. És ahogy az lenni szokott, Tom Nook most is legalább annyit segít, mint amennyit követel...

Drága otthon a paradicsomban

A lakatlan szigetre való költözés ugyanis egyáltalán nincs ingyen, az egész folyamatot levezénylő Tom Nook és a saját nevét viselő vállalata már csak a landolás (a szigetre repülővel lehet eljutni) után közli, hogy bizony a költözésnek ára van, amit vissza kellene fizetni – de az már igazából mindegy, hogy mikor. Valójában azonban nem mindegy: az Animal Crossing valós időhöz való ragaszkodása nemcsak a napszakra van ugyanis hatással, de azt is meghatározza, hogy egy adott napon mi történik, vagy mi mit is tudunk tenni. Kezdetben igazából szinte semmit, hiszen csak egy sátor rakható le, és még csak a kanyarban sincs a saját otthon – ahhoz ugyanis dolgozni kell, tulajdonképpen szó szerint.

No, persze nem arról van szó, hogy be kellene állni egy pult mögé és vevőket kiszolgálni, vagy egy irodaasztal mögött tevékenykedni: a Tom Nook által nyújtott első kölcsön visszafizetéséhez igazából nem kell mást tenni, mint a játékmenet alapvető részeit megismerni és megismételni. Az első kölcsön ugyanis nem az Animal Crossing általános valutájával (bells, azaz harangok) zúdul a nyakunkba, hanem egy Nook Milesnek hívott, hűségprogramokat idéző pontrendszert használva. Igazából ez egy beépített achievement rendszer, több csavarral: minden egyes mérföldkövet többször is meg lehet és kell is szerezni; a jutalom nem csupán a sikerélmény, hanem a nook miles, azaz a nook pont; ezek nemcsak eredményként funkcionálnak, de el is költhetők. Nagy szerep elsősorban a kölcsön visszafizetése után jut nekik, mert azt követően lehet csak igazán sokat bezsebelni belőlük, és a beváltásuknak is ezután lesz értelme – lehet belőlük kozmetikai kiegészítőket szerezni, a játékmenetet elmélyítő funkciókhoz jutni, illetve olyan repülőjegyet megkaparintani, mellyel el lehet jutni más lakatlan szigetekre, amit bűntudat nélkül lehet megszabadítani minden létező nyersanyagától.

És mik azok az achievementek vagy akciók? Mindaz, amiről az Animal Crossing játékmenete szól: gyümölcsök begyűjtése, alapvető alapanyagok kitermelése (fa, kő, érc), bútorok és egyéb berendezési tárgyak előállítása, horgászat, rovarok elfogása, fosszíliák kiásása, lakberendezés, kereskedelem vagy a helyiekkel való interakció. Habár ez a klasszikusnak mondható Animal Crossing-loop alapvetően továbbra is repetitív, és az önismétlésre épül, ez még mindig egyáltalán nem unalmas vagy lélekölő, sőt ellenkezőleg: szó szerint hatalmas élmény az a várakozás, amely az aznapi játékot előzi meg, hiszen sosem tudni előre, hogy épp mi fog történni. Beköltözik-e egy új lakos, Tom Nook bejelent-e egy új fesztivált, elérhetővé válik egy új épület, kinő egy fa, begyűjthetővé válik valamilyen gyümölcs, vagy a bolt naponta változó kínálatában feltűnik-e egy régóta áhított berendezés, bútordarab. Az ide vezető út pedig teljesen forradalmi.

Mini Minecraft

Forradalmi, ha csak a fő Animal Crossing-epizódokat nézzük, eddig ugyanis alapvetően mindent pénzért lehetett megvásárolni (legyen az egy balta vagy egy kanapé), esetleg ajándékként megkapni, most azonban a sorozat történetében először saját magunknak kell előállítani ezeket, méghozzá a már jól ismert nyersanyagokat használva – azaz az Animal Crossing világában is megjelent a craftolás (a mobilos Pocket Campet most felejtsük el), amelyhez egy munkapadra, receptre és alapanyagra van szükség. Az eszközpark és az előállítható dolgok listája folyamatosan bővül, de nem meglepő módon a fa- és érc kinyeréséhez baltára, a fák és növények elültetéséhez laptára, a horgászathoz pedig horgászbotra lesz szükség. Ezekből az elején csak egy abszolúte fapados, pár használat után széteső verzió érhető el, idővel azonban kővel, fémmel megerősített variáció is előállítható, mivel fára, ércre és egyebekre nem csupán a saját felhasználású bútorokhoz, tárgyakhoz lesz szükség, de az időnként felmerülő helyi feladatok teljesítéséhez is.

Ami ugyanis kezdetben egy lakatlan sziget, idővel (sok-sok hét elteltével) egy legalább annyira népes és gazdag településsé fejlődik, mint bármely korábbi Animal Crossing-játék helyszíne, és ezzel együtt temérdek új, a korábbi részekből ismerős funkció nyílik meg. Mindezt pedig egy rendkívül elegáns megoldás köti össze: egy mobiltelefon. A NookPhone-on alapvetően kicsivel kevesebb, mint egy tucat applikáció érhető el: fényképezés az emlékek rögzítéséhez, Nook-almanach a nookmérföldek vezetéséhez, enciklopédia a megszerzett rovarokhoz és halakhoz, térkép, mintaszerkesztő, és más egyebek. És ez a modernizáció leglátványosabb eleme, de a felszín alatt kismilliónyi olyan újítás található, melyek eddig a sorozatot sok fejezeten, éveken át végigkísérő apró bosszúságokként szerepeltek. De csak eddig: egy teljesen új korszak köszöntött be az Animal Crossing életében.

Múlt és jelen találkozása

Fogást pedig gyakorlatilag egyáltalán nem lehet találni a játékon, csak annak mindmáig érthetetlen technikai részén: megmagyarázhatatlan okból nemcsak a mentések felhőbe küldése nem érhető el (ha a gép megsérül vagy lába kél, a Nintendo mindössze egyszer állítja vissza annak állapotát), de egy Nintendo Switch konzolon csupán egyetlen sziget használható, így, ha egy háztartásban egynél többen szeretnének saját városkát létrehozni, kénytelenek egy közös, és kifejezetten apró területen együtt élni, amely nemcsak lehetetlenné teszi az egyedi világ felépítését, de a potenciális terjeszkedési lehetőségeket is lekorlátozza. Ez a DS-en és a 3DS-en még megmagyarázható volt a hardveres korlátokkal, és azzal, hogy ezen gépeken nem voltak különálló profilok, de ez a limitáció Switchen, meg úgy általában 2020-ban elfogadhatatlanul archaikus.

A New Horizons minden más szempontból nézve azonban a lehető legtávolabb van attól, hogy avíttas legyen. Nemcsak azért, mert ez a Switch egyik legszebb játéka, de mert mechanikailag is hatalmas előrelépés. Egy sorozat megújítása mindig rendkívül rizikós, az aktív rajongók elidegenítése egy ismeretlen méretű, új, potenciális közönség bevonzása érdekében talán feleslegesnek is tűnhet, de a Nintendo nemcsak, hogy sikerrel vette az akadályt, de elérte a lehetetlent: nemcsak a szigeti álmot valósította meg, de közben az álom Animal Crossing-epizódot is világra hozta!

Támogasd te is a PC Gurut!