Tesztek

Van abban valami egészen zavarba ejtő, hogy a Maxis a Sims 3 életciklusának végén jelentkezik a széria egyik legjobb és legegyedibb expanziójával -- mintha egy autóversenyző még egy utolsó jutalomkört futna nyugdíjazás előtt álló öreg masinájával...

Kis késéssel ugyan, de visszatért a Sims 2 egyik legjobb kiegészítője. A friss variáns nagyjából ugyanazt nyújtja, mint elődje, rengeteg visszatérő elemmel és minimális újdonságfaktorral. Persze egy olyan szériától, amelyről már minden létező bőrt lenyúztak alkotói, már ez is valami...

Nem tudjuk, meddig húzza még a Sims 3, de „alig” három és fél év elteltével végre megérkezett az a kiegészítő is, amire (az állatos mellett) legjobban vártunk, sőt amelynek még a legelvakultabb sims-rajongók szerint is alapból benne kellett volna lennie az alapcsomagban...

Amolyan „mindent bele” csomagot rakott össze a Sims Studio, amivel megpróbálnak a régi rajongók és az ifjú generáció kedvében járni, még ha ez túl is terheli a Sims 3 mélyén dobogó, igencsak elöregedett szívet...

Manapság sajnos egyre kevesebb meglepetés éri a játékosokat, mintha fogytán lenne a kreativitás az iparban. Jól ismert panelek, kevés ötlet és „tutira menés” -- épp ezért ajánlom mindenki számára a Sims 3 első expanzióját. Meglepő? Én szóltam...

Ügyes mágusok dolgoznak a Sims-stúdióban: mindig előhúznak a kabátujjból valami olyan ötletet, ami miatt nem lehet teljesen a földbe döngölni az amúgy üres és önismétlő produkciót...

Az új Sims 3 expanzió alapkoncepciója izgalmasan hangzott, hiszen azt ígérte, amire jó tíz éve várunk. Épp ezért okozhat csalódást, így elsőként és első kézből egy jó tanács: ne támassz vele szemben túlzott elvárásokat!

Vannak még adósságai a Sims-brigádnak, amelyeket igyekeznek a félévente menetrendszerűen érkező expanziókkal pótolni. Ez a csomag is hasonló hiánypótlást ígért – sajnos a végeredmény kissé felemásra sikerült.

A sors különös fintora, hogy e számunkba egy kalózos játék, egy Sims-kieg, illetve egy kalózos Sims-kieg jutott nekem tesztelésre. Az pedig, hogy egyikkel sem vagyok maradéktalanul elégedett, nem biztos, hogy az én hibám...

Azzal bizonyára nem árulok el nagy titkot, hogy a Medieval a Sims 3 alapjaira épül, akik tehát ismerik a franchise-t, azoknak a mechanizmus nem fog újdonságként hatni – mégis újszerű lesz, hiszen a megszokott életszimulátor helyett egy sajátos, küldetésalapú kalandjáték/RPG/stratégia ötvözetet kapunk, amely folyamatosan döntéshelyzetek elé állít minket, ráadásul az elérhető céloknak és achievementeknek hála fel tudja ébreszteni bennünk a versenyszellemet. Teszi mindezt úgy, hogy nem kevés üresjáratot és önismétlést  tartalmaz – de erről később, most lássuk az alapokat!

Előzetesen annyit tudtunk a Create-ről, hogy alapvetően egy „The Incredible Machine” (ifjabbaknak: Crazy Machines) típusú játék némi pályaépítéssel és közösségi opciókkal megspékelve, így összességében PC-s konkurenciát teremtve a PS3 sikercímének, a Little Big Planetnek. Mindez azért is volt hihető és izgalmas, mivel tudjuk, hogy az EA milyen erős eszközkészleteknek van birtokában, elég csak akár a Sims franchise-ra, akár a Spore-ra gondolni. Ehelyett viszont… nos, ehelyett egészen mást kaptunk.

A Sims fejlesztőcsapata Frankenstein doktorhoz hasonlít: régi, ám működőképességét már bizonyított, megbízható elemeket építenek bele egy mind jobban öregedő, betegeskedő testbe, hogy újra és újra felélesszék – azaz esetünkben eladják – azt...

Sokféleképp elkezdhetnék egy Sims 3-ról szóló tesztet. Áradozhatnék a rekorddöntögető, sok-sok milliós eladásokról; bevallhatnám ismét személyes (és sokakat megdöbbentő) vonzalmamat a széria irányába; leírhatnám újra, hogy sok más rajongóval egyetemben mennyire belefásultam a kiadó azon igyekezetébe, hogy minél több pénzt sajtoljanak ki a témából, főleg és elsősorban gondolva itt a cuccos mellékág szinte összes címére.

Négy év telt el minden idők legsikeresebb játékának megjelenése óta, azóta rengeteg kiegészítő, különböző kiadások növelték az amúgy sem alacsony eladási számokat. És most, hosszú évek eltelte után itt van a milliók által várt folytatás, mely méltó elődjéhez. Ha valaki még nem találta volna ki, ez a játék természetesen a Sims 2! De mitől is vált ilyen népszerűvé ez a játék? Sikere számos elemből állt össze: bármilyen korú játékos számára fogyasztható volt, végtelen ideig játszhatott vele az ember, ugyanis a játék sosem ért véget, remekül és kissé humorosan szimulálta mindennapjainkat, és mellesleg a minőséggel sem volt gond. Elöljáróban annyit árulok el a második részről, hogy a fentebb említett első három pont most is kifogástalanul teljesül — a harmadik pontról fog szólni eme cikk.

2007 szeptemberében jelent meg Nintendo-exkluzív címként tesztünk alanya Wii-re és DS-re, ám most a készítő-kiadó EA úgy döntött, PC-re is kihozza ezt a játékot. A döntés oka kézenfekvő: nagyon kevés olyan játék van erre a platformra, mely elé nyugodt szívvel oda lehet ültetni egy kissrácot, és magára lehet hagyni azzal a biztos tudattal, hogy jól el lesz az elkövetkező pár órában.

Érdekes állatfajta ez a Krónikák-széria; akármilyen nagy rajongója is vagyok a Sims-franchise-nak, kissé már én is megcsömörlöttem a végeláthatatlan sorokban özönlő expanzióktól. A „fősodor” kiegészítői még dicsérhetők - eltekintve ugye attól, hogy egy ideális, nem a profit körül forgó világban ezek kétharmada bele lett volna építve az alapjátékba -, a Cuccok oldalág azonban már egyértelműen fekete báránynak tekinthető. A nemrég feltalált, önmaga létezését laptopbarát címkével igazolni próbáló Stories a catullusi „gyűlölök és szeretek” érzést táplálja bennem: egyrészt erősen rókabőr szaga van, másrészt igazán nem tudok belekötni, hiszen a sztorimód jó, különösen az állatos második etap volt igen kellemes szerzet. Jelen értekezés tárgya viszont olyannyira üdítő, hogy ezt az egész bekezdést zárójelbe teszi, és büszkén vallhatja magát a család egyik legjobb tagjának – tekintve pedig, hogy az utolsó gyermekek egyike, ezt a titulust nagy valószínűség szerint nem sok veszély fenyegeti már.

Amikor e sorokat írom, a Sims-franchise épp túllépett a történelmi jelentőségű 100 milliós eladáson, amihez már tényleg nem lehet mit hozzáfűzni. És mialatt imádom a szériát, és a polcomon itt sorakoznak a pakkok szép sorban, a Stuffs, magyarul Cuccok „melléksorozat” a nem szeretem kategóriába esik, amelynek okát már sokszor kifejtettem: a közösség jobb, izgalmasabb tartalmakat készít, és a tárgyakon kívül semmi mást nem kapunk.

Még a legelismertebb fejlesztők esetében is megtörténhet, hogy főleg a névre támaszkodva, és nem újdonságok tömkelegével próbálják elkápráztatni a szórakozni kívánó közönséget. Példákért sem kell nagyon elmerülnünk a játéktörténelemben: elég csak a pár éve kifejlesztett Sims 2 „cuccosaira”, vagy akár a Star Wars szériára gondolnunk. Az idő elszáll, a levelek megsárgulnak, ám a kaliforniai Blizzard örökzöld, és még mindig innovatív ötletekkel operál. Legyen elég annyi kezdésként: ha a Black Temple patchet tartalmazta volna a World of Warcraft első expanziója, lehetséges, hogy a PC Guru Online tesztjeinek értékelő indexét egy harmadik rublikával is meg kellett volna toldani.

Az EA szerencséje az, hogy zseniális emberek dolgoznak a Sims-pakkok futószalag-termelésére szakosodott stúdiójában, hiszen -- bár a cucc-csomagok még így is kiverik a biztosítékot -- állandóan sikerül meglepni minket egy halom jó ötlettel, ami miatt nem érezzük az izzadság- vagy rókabőrszagot. Nincs ez másként jelen expanzióval sem.

A Sims franchise szinte már önellátó: bármit is dobnak piacra a srácok, a nép felszívja, mint egy szivacs. A megjelenés óta eltelt három év alatt 13 millió példány kelt el csak az alapjátékból, ezzel minden idők legtöbb példányszámban elkelt PC-s játéka lett – az első helyen, tessék megkapaszkodni, a Sims első része áll: az alapműből 16 milllió, az összes kiegészítővel együtt 70 millió (!) darab lelt gazdára. Nem csoda, hogy az EA a júniusi átszervezéskor kialakított egy külön The Sims divíziót, hiszen a játékhoz rég nincs köze sem az egészet kitaláló Will Wrightnak, sem a Maxisnak. Mondom, önellátó a cucc...

Jelen írásműhöz nem kell sok bevezető, hiszen csak ismételném magam: az EA Sims2 divíziója elkezdte feldolgozni a Sims 1 kiegészítőit, most jutottak el a Vacation (On Holiday) csomaghoz. Ám hogy ez ne legyen savazás, tegyük hozzá: az eddig „újrákhoz” hasonlóan ez a pakk is jóval túlmutat elődjén.

Egy játéktervező zsenialitását az mutatja, hogy az általa létrehozott műveket képtelenség lemásolni. Ilyen figura Will Wright, hiszen két mesterműve, a SimCity és a The Sims megszületése óta állja a „klónok támadását”. A városépítő címnek az utóbbi időben két kihívója is volt. A Tycoon City: New York a Nagy Alma hű leképezésével és gazdasági szimulációval, míg a City Life a különböző etnikumok megjelenésével próbált meg egyedivé válni. Mindkettő annyit ért el, hogy egy óra játék után megkívántuk a SimCityt, két óra múlva pedig már azzal játszottunk...

Az EA érdekes, de nyilvánvalóan jól profitáló üzletpolitikát folytat. Miután a TS2-franchise gyönyörűen muzsikál, elkezdtek mindenféle oldalágat növeszteni rá. Először a "Stufffs", magyarul "Cuccok" pakkok érkeztek meg, most pedig a Stories-széria, mely egy teljesen más irányba vezeti a Sims2-családot. A hardverpiacon jelenleg a notebook a sláger, egyre többen vásárolnak hordozható gépeket, így aztán nem meglepő, hogy a kiadó rögtön megrendelt a Maxistól valamit, ami ezt a szegmenst célozza meg. Nos, mai tesztünk alanya e rendelés nyomán született meg, egy új termékvonal első darabjaként.

Örülök, és örömöm kettős: egyrészt jó játékról kell írnom, másrészt ez a tesztalany nem igényel sok bevezetőt. Ha szabad plagizálnom, akár itt helyben elintézhetnénk ennyivel: a legjobb Sims 2 kiegészítő, 89%, köszönjük...