Az indie játékfejlesztők mindig is arról voltak híresek, hogy merész koncepciókkal és egyedi művészi világokkal rukkolnak elő. Ezen irányvonalat folytatva a The Game Kitchen nevű spanyol kis stúdió 4 éve olyan alkotással lepte meg az ipart és a gamereket, ami két igen közkedvelt műfajt boronált egybe, méghozzá egy nagyon egyedi koncepció mellett. A Blasphemous első része már a megjelenésekor is sokak figyelmét felkeltette lenyűgöző vizuális stílusával és sötét, atmoszférikus világával, ami mélyen gyökerezett a spanyol folklórban és vallásos világban. A később beharangozott második rész pedig ígéretes folytatásnak tűnt, mely még mélyebben elmerülhet a sorozat sajátos univerzumában. Hogy végül tényleg mélyebb és jobb lett a második rész? A cikk végére kiderül!
Látványban nagy
A Blasphemous 2 fő erőssége az első rész vizuális stílusának megőrzése és továbbfejlesztése. A játék továbbra is a kézzel rajzolt, sötét és groteszk művészi megközelítést követi, ami hozzájárul világa egyedi atmoszférájához. A vallási és mitológiai motívumok ezúttal is jelen vannak, sőt talán még hangsúlyosabbak, mint az előzményben, így a játékosoknak lehetőségük van mélyebben belemerülni a világ rejtélyeibe és hátterébe. Ha a Bayonetta angyalkáitól kiakadtál, itt is ér majd nem kevés inger, ami a különböző lényeken és NPC-ken keresztül érkezik, legyen szó egy vallásos ihletettségű kompozícióról vagy éppen valami őrületes és elvont, nagyon brutális lényről. Ráadásul nemcsak az elképesztően látványos pixel art külső az, ami a vizualitásért alapvetően felelős, hanem az igényes, abszolút rajzfilmszerű átvezetők is sokat tesznek a végeredményért, egyben pedig megkoronázzák ezt a vizuális stílust, amit a The Game Kitchen képvisel.
Új, mégis a régi
2019-ben, a The Last Door utáni Blasphemous-ról drag már sok jót és szépet mondott, mint a metroidvania zsáner nagy rajongója, és a mondandója bizony 90%-ban a folytatásra is igaz. Ezúttal is a Vezeklő (The Penitent One) a főhős, aki ott folytatja útját, ahol az eredeti játék ingyenes Wounds of Eventide DLC-jével befejezte. Egy különös új földön ébredve, és végső nyughelyéről elmozdítva, a Vezeklő ismét az élet, a halál és a feltámadás végtelen körforgásába kerül, és nincs más választása, mint felfedezni ezt a veszélyes új világot, és felfedni rég elfeledett titkait. Persze, ahogyan mindig, ezúttal is groteszk ellenfelek hordái állnak az útjába, akik a Vezeklő által hozott végső ítéletre várnak, a sötétségben pedig óriási, eltorzult és elképzelhetetlenül borzalmas bossok leselkednek rá, azon dolgozva, hogy karaktered ismét elölről kezdje küldetését. Újra és újra…
A játékmenet terén azonban számos újítás és fejlesztés történt. A harcrendszer dinamikusabbá vált, újabb fegyverek, képességek és harci mozdulatok kerültek bevezetésre. A játékosoknak lehetőségük van némileg testreszabni karakterüket, valamint kiválaszthatják a legmegfelelőbb stratégiákat a különféle ellenfelek és bossok elleni küzdelmek során. Emellett az első rész erősségeit is megőrizte a játék, vagyis a metroidvania-stílusú felfedezés, a rejtett helyszínek és a fejtörők mind megmaradtak, emiatt bőven lehet keresgélni a rejtett utajat, átjárókat és kincseket. Narratíva terén azonban a The Game Kitchen újabb mélységekbe merült. Az első részben bemutatott történeti szálakat továbbgondolja és bővíti a csapat, újabb karakterekkel és eseményekkel gazdagítva a világot. A játékosok emiatt izgalmas és meghökkentő fordulatokra számíthatnak, miközben felfedezik a Blasphemous világának mélységeit.
Mint minden várva várt folytatás esetében, a Blasphemous 2 is magával hozta a kérdést: vajon sikerül-e felülmúlnia az elődjét? Összességében a Blasphemous 2 egy remek folytatás, mely a már ismert erősségeket továbbfejleszti és új dimenziókat ad a sorozat világához. A lenyűgöző vizuális stílus, a mély történet és a fejlett játékmenet együtt alkotják azt a művészi élményt, amire a játékosok régóta várnak. Talán valamivel könnyebb is, mint elődje, bár erre nem mernék megesküdni, mert mintha berozsdásodtak volna a reflexeim, mindenesetre az biztos, hogy a varázslatokkal, fejlesztésekkel és némi odafigyeléssel szinte minden kihíváson túljuthatunk, ha van bennünk kitartás. A Blasphemous rajongói pedig eleve nagy izgalommal várták már a megjelenést, hogy végre újra belevethessék magukat ebbe a sötét és lenyűgöző világba, így ezúttal is blaszfémia lenne bármi személyes bénázást felróni a játéknak, ami ugyanolyan jó, mint elődje, sőt testreszabásának és fejlesztett látványának hála még jobb is annál.
