Egy ismeretlen szigetre vetődve te milyen fegyvert készítenél elővigyázatosságból? Egy kardot? Egy íjat? Netán egy egyszerű husángot? Ugyan, kérlek. Hát persze, hogy egy bumerángot! Bár kinézete alapján inkább mondanám rá, hogy egy méretes, hajlított végű suriken.

Ok, Boomer(ang)

A Boomerang X-ben egy civilizáció romjai közt barangolva kell szembenéznünk az elpusztításáért felelős árnyszerű lények seregeivel. Legyőzésükhöz ráadásul lőfegyverek és robbanószerek arzenálja helyett kizárólag különleges bumerángunkra hagyatkozhatunk. Ez elsőre talán elég kiegyenlítetlen küzdelemnek hangzik, azonban hűséges ölebként mindig visszatérő társunk több, mint elég a feladatra. Az ujjunkon fidget spinner módjára pörgethető halálos szerszámról hamar kiderül, hogy nemcsak hatékony, de hihetetlen élvezet használni, és ez az érzés még a sokadik ellenfél szétpukkasztása után is megmarad. A túlzó robbanások és repkedő húscafatok hiányától eltekintve kicsit olyan érzés a levegőben repkedve osztani vele a halált, mintha egy pixelesített DOOM Eternal elevenedne meg.

A játék gyakorlatilag erre a bumeráng-mechanikára épít, rendkívül okosan és úgy, hogy az elejétől a végéig egy pillanatra se unjunk rá. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy alapvetően nem is túl hosszú – nagyjából 2 órával érdemes számolni –, bár a szokásos módon ez a bénázás függvényében kitolódhat. A kezdeti egyszerű elhajítást követően szép fokozatosan nyílnak meg előttünk a bumeráng rejtett képességei, miközben egyre cifrább kihívások várnak a rövidke szakaszokkal elválasztott arénákban. 

A nehézséget persze nem kifejezetten az ellenfelek jelentik, bár idővel, növekvő létszámuk mellett azok is egyre trükkösebbek a rejtett gyenge pontjaikkal vagy akár védőpajzsukkal. Ami igazán izzasztó tud néha lenni, az a köztük való navigálás és tervezgetés közbeni állandó küzdelem a levegőben maradásért. Egyes pályákon ugyanis van, hogy fortyogó láva vagy épp végtelen üresség terül el alattunk.

Mindezt azért megkönnyíti az idő belassításának képessége, ami ad egyfajta stratégiai mélységet a játéknak. Ahelyett, hogy csak őrült módjára hajigálnánk bumerángunk, ezzel értékes másodperceket szerezhetünk következő mozdulatunk megtervezésére, egy ellenfél gyengepontjának feltérképezésére és becélzására, vagy akár egy kis korrigálásra landoláskor. Ez a fajta tervezgetés és körültekintés azért is fontos, mert alapvetően nem minden egyes ellenfél kiiktatása a célunk, csupán pár kijelölt egyedé, azonban a megtalálásuk vagy épp megközelítésük nem mindig olyan egyszerű.

Visszajött, de nem bánjuk

A Boomerang X egy iszonyatosan pörgős és akciódús cím, de nem a „csak szórd a skulókat eszetlenül” fajtából. Egy egyszerű koncepció roppant élvezetes megvalósítása, ami hosszából adódóan előbb véget ér, minthogy esélyünk lenne ráunni. Én mondjuk szívesen hajigáltam volna még, és hiányoltam is legalább valami végtelen túlélő módot. Emellett pedig, ugyan csak időnként, de elég durva fps-zuhanások is tapasztalhatók, bár szerencsére nem olyan sokszor, hogy belerondítanának az élménybe, és ez hátha utólag még javítható. A játékot mindenesetre tényleg csak ajánlani tudom.