Mikor valaki epésen megjegyzi, hogy “már megint zombik”, arra csípőből szoktam válaszolni, hogy “zombikból sosem elég”. Persze tisztában vagyok vele, hogy csupán attól, hogy csoszogó (vagy éppen veszettül futkározó) élőholtakat pakolnak bele, nem lesz valami automatikusan jó. Sőt. Ha elsőre furcsán hangzana a hidak és a zombik házassága, akkor megjegyzem, hogy nem a Bridge Constructor: The Walking Dead az első alkalom, amikor ez a két téma találkozott – ott van például a Left 4 Dead 2 Parish kampányának utolsó pályája vagy a Dying Light Harranjának zombiktól hemzsegő, félig lebombázott építménye. Persze itt a játék műfajánál fogva akcióból jóval kevesebb lesz, úgyhogy felhúzott és kissé ráncolt szemöldökkel álltam neki a Bridge Constructor: The Walking Deadnek, mely nem kisebb kihívás elé állít minket, mint a zombiapokalipszis utáni építőmunkának. Vagyis inkább fejtörőnek.

Hídépítő Zéerté

Ha már játszottál Bridge Constructor-játékkal akkor nagyjából sejted is, hogy mi várhat rád az immáron 10 évadot megért sorozat kissé szokatlan adaptációjában: hidakat kell építeni, melyeken (mily meglepő) különféle dolgoknak kell átjutnia, úgy mint emberek, járművek és miegymás. Hogy akkor mi újdonságot tud mutatni a játék? Itt egy cseppet megkavarják a helyzetet a zombik és az AMC sorozatából ismerős karakterek: előbbiek veszélyt jelentenek utóbbiakra (bár párat azért gyalogosan is le tudnak vágni a kispajtások), utóbbiak pedig speciális képességekkel rendelkeznek, melyeket az előre meghatározott útjelző pontokra érve “programozhatunk fel”.

Erre külön felület szolgál, mely a már ismerős építési mód mellett tűnik fel, és a korábbi részekből átvett tesztmódot váltja. Itt próbálhatunk majd jövőbelátó módon cselekedni és eldönteni azt, hogy ki merre induljon egy adott útjelzőnél, illetve használja-e egyéni képességét: zombikat elterelő csipogó játékot hajíthatunk, nyílpuskával rombolhatunk tárgyakat, de akár gránátot is hajigálhatunk. Ha egy utasítás esetleg kimaradna valahol, akkor a játék előzékenyen megállítja az idő folyását, hogy pótolhassuk az elmaradást, és megvárja, mit is szándékozunk tenni.

A cél nagyjából mindig annyi, hogy adott karakterek/járművek jussanak el A pontból B pontba, de ezt a monotonitást nemcsak a pálya és a szokás szerint limitált mennyiségű rögzítési pont töri meg, hanem olykor ezt-azt is el kell pusztítani, mozgásba hozni, gördíteni. Az első felvonásokkal ellentétben, és a Bridge Constructor: Portalhoz hasonlóan nyersanyagkészletünk nem limitált, de kitüntetést kapunk érte, ha egy meghatározott pontszám alatt tartjuk a felhasznált lécek, rudak, kábelek és egyebek számát.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

A híd túl messze van

A sorozatban látott karakterek mellett a zene és egyes pályák tematikája is ismerős lehet a szériából, de nagyjából itt ki is merülnek a párhuzamok  igazából mindebből lehetett volna Bridge Constructor: Zombies is, de hát egy ismert névvel ugyebár mindent könnyebb eladni. Na, nem mintha ez bármit is elvenne a játék értékéből, de nehéz elmenni mellette szó nélkül. És bár nem egy mérnöki tervezőprogramról van szó, hanem egy, a szó legszorosabb értelmében vett puzzle-játékról, nem ártott volna egy cseppet nagyobb szabadság az elemek lehelyezésének módjában.

Személy szerint jobban díjaztam volna a jól megtervezett fejtörőket, mint a már megszokott próbálgatásos megoldást, ami egy idő után nagyon fárasztó tud lenni. Még úgy is, hogy limit nélkül pakolgathatjuk fel az elemeket a pályára, mert így igazából a kihívás is elvész a játékból. Persze, ott van egy képzeletbeli határ, amin belül maradni néha agylágyító, de ha egyszer működik a tákolmány, miért akarnám optimalizálni még másfél órányi próbálkozással?

Végső soron azonban eléggé megújult a játék ahhoz, hogy a sorozat rajongóinak ajánlani lehessen. A bevált recept mellé éppen annyi újdonságot ad, hogy elégedettek lehessünk a fejlődéssel. Epésen megjegyezhetném, hogy így is több innováció szorult bele, mint néhány bizonyos frencsájzba, amire azoknak a rajongói mondhatnák, hogy “ebből sosem elég”. Tenném hozzá, éppoly jogosan, mint én a csoszogós, személyes higiéniára mit sem adó, folyton éhes jószágokra.