Tudom, hogy viccesen hangzik, de kevés játék volt idén, amit jobban vártam volna az új Car Mechanic Simulatornél (CMS2018). A bestseller lengyel puzzle-szimulátor előző része ugyanis annak ellenére lett nagy kedvencem, hogy nem vagyok autómániás – a koncepcióban inkább a könnyed gépipari legózás fogott meg. Ez pedig a 2018-as évjáratban sem változott: a csapat „mindössze” nagyobb és szebb formában adta le ismét a már ismert munkamenetet, megspékelve azt pár, a közösség által kért újítással. Papíron tehát minden remekül festett – amint viszont megnyílt az átépített garázs, jött is a hűtővizes hidegzuhany…
Kenyerem gépzsírban keresem
…dacára annak, hogy a CMS2018 tényleg leszállít minden újítást, amit a fejlesztők korábban beígértek, a játékmenet terén így a programot nem érhetné rossz szó. A friss etap így szintén egy könnyed puzzle-szimulátor, amelyben a feladatunk a garázsunkba betolt négykerekűek kipofozása. Pályafutásunkat megbízott autószerelőként, telefonon bejelentkező ügyfelek autóinak javításával kezdjük, amint viszont a bérmunkából elegendő lét gyűjtöttünk össze, saját autókat is vehetünk, amiket szájízünknek megfelelően restaurálva adhatunk tovább (vagy rakhatunk parkolóházunkba, ha a szívünkhöz nőttek).
Javítsuk persze akár a saját, akár egy megrendelő kocsiját, a játékmenet magva azonos. A járgányokat először javasolt sasszemünkkel vagy diagnosztikai eszközökkel (OBD leolvasó, multiméter, vizsgasor, stb.) átvizsgálni, amint pedig megvan a hibás alkatrészek listája, nekiállhatunk kiszerelni őket, hogy aztán saját kezűleg megjavítsuk, vagy utánrendelt pótalkatrészekre cseréljük azokat. Amint ezzel végeztünk, jöhet a beszerelés, aztán a munka leadása, és vele együtt a pénzkötegek és tapasztalati pontok sokasága – előbbi az alkatrészek és autóvásárlások, utóbbi pedig garázsunk és képességeink fejlesztésének valutája.
Mutatós műhely
A fenti specifikáció persze a teljes játékunkként magazinba került CMS2015 gépkönyvéből is érkezhetne, az átképzésen átesett szerelőket így gondolom, inkább az érdekli, hogy miben nyújt többet az új évjárat a tavalyelőtti modellhez képest. Játékmenetbeli szempontból a fő eltérést a fokozatosabb karriermód adja: pályafutásunkat egy kicsi, egyetlen emelődarus garázzsal kezdjük – munkaterületünket a játék (az elődhöz képest sokkal szerteágazóbb) fejlődési fáján, a melók után kapott pontokból bővíthetjük ki. A tápolás egyébként folyamatosabb: átlag 2-3 megbízatásonként kapunk jutalompontokat, amelyeket az építkezés mellett diagnosztikai eszköztárunk bővítésére, a be- és kiszerelési folyamat gyorsítására, vagy épp javítási készségünk növelésére verhetünk el. Bár a kioldható képességek szinthez kötöttek, a játék mindig elegendő képzettséget tesz elérhetővé ahhoz, hogy legyen miből mazsolázni – a járműgépészet tehát ezen a téren is teljesen rendben van.
A skillfa mellett viszont garázsunk felszerelését sem érheti panasz, munkaeszközeink száma ugyanis szintén bővült. Az előző részből visszatérő eszköztár (olajleeresztő, munkapad, vizsgasor stb.) mellé így kapunk egy, a kerekek kipofozásához nélkülözhetetlen abroncs-cserélőt és kerékcentírozót, a felfüggesztések szétbarmolására szolgáló rugófeszítőt, az akkuk töltésére való generátort, de immár a motorgenerál is lényegesen kényelmesebb meló, a pácienst ugyanis végre daruval emelhetjük ki a kocsikból. Nem véletlenül említettem persze az alkatrészek szét- és összeszerelését, a CMS2018-ban ugyanis a bonyolultabb komponensek immár több alelemből tevődnek össze: a felnikről pl. leszedhetők az abroncsok, míg a lengéscsillapítók rugói és szilentjei a rugófeszítővel kaphatók le az alkatrészről. Nincs hiány viszont újdonságokból a kézieszközöknél sem: az OBD leolvasó, a multiméter és a kompressziómérő mellé kaptunk egy üzemanyag-nyomásmérőt, illetve egy, az abroncsok ellenőrzésére alkalmas profilmélység-ellenőrzőt is.
A játékmenet terén (a néha bájosan elborult sztoriküldetések mellett) a legnagyobb bővítést mégis a saját autókkal elérhető endgame kapta. Verdáinkat az árverések mellett pl. immár szeméttelepről és vidéki csűrökből is beszerezhetjük, a felújított kocsikat pedig a tesztpálya mellett versenypályán is meghajthatjuk. Az előd frusztráló licitrendszere szintén ment a levesbe: a megfelelő skill kioldásával becsült árat kaphatunk a kinézett autóról, vásárlás esetén pedig immár alkudozni is megpróbálhatunk az eladóval. Mindezek persze csak a leglényegesebb újítások: az olyan kényelmi változtatások, mint pl. a beépített bevásárló lista, az alkatrészek tárolására szolgáló raktár, vagy épp a többtételes webshopos rendelés kellemes, de a CMS2015 után elvárt fejlesztések is.
Rozsda az alvázon
Az új CMS tehát annyi játékmenetbeli újítással és fejlesztéssel parkolt le PC-nken, ami műfajtól függetlenül minden folytatást hegesztő fejlesztőnek követendő példa, jogosan merülhet hát fel a kérdés, hogy akkor mégis mire fel a cikk borús felütése és a 65%-os végső értékelés. Nos, a probléma a motorháztető alatt rejtezik, a CMS2018 ugyanis annyi frusztráló gyártási hibával rajtolt el, ami egy ósdi Fordnak is a becsületére válna. Az eszköztárunkból eltűnő- vagy épp duplázódó alkatrészek, a hiányzó elemek miatt teljesíthetetlen megbízatások, vagy épp váratlan kifagyások tarkítják jelenleg a műszakokat, nem beszélve a karriert el nem mentő Save menüről, ami jelentősen lerontja a máskülönben patent játékélményt.
Sokkal komolyabb probléma viszont a játék optimalizációjának hiánya: bár legmagasabb részletességen a program elég szépen fest, gyakorlatilag nincs olyan PC, amin 25 fps-nél gyorsabban futna a program. A én i5-4690-es CPU-val és GTX 970-es VGA-val szerelt vasamon Full HD felbontáson, közepes részletességgel átlag 20-25 fps-t hajt a játék, de kollégám elmondása szerint Gebbbe GTX 1070-ese mellett sem sokkal jobb a helyzet. Ez pedig elég gáz, egyrészt a zsebkendőnyi méretű garázs és aszfaltpályák tükrében, másrészt pedig mert anno a CMS2015-tel ilyen téren nem nagyon voltak gondok (a hosszú töltési időket leszámítva). Audio terén ugyanakkor az in-game rádió némasága érthetetlen: bár a játék több tematikus rádiócsatornával érkezik (és akár saját zeneszámokat is berakhatnánk az adásba), azok egyszerűen nem működnek, a magnó egy hét után is süket, mint egy légbeömlő.
A legzavaróbb momentumokat azonban mégsem a fentiek, hanem a kezelőfelület visszásságai szállítják. Dacára ugyanis annak, hogy a játék konzolos változatai elvileg csak az év végén érkeznek, a fejlesztő Red Dot a PC-s változat GUI-ját is teljesen konzolosította, a műszakokat így kikapcsolhatatlan egérgyorsítás, az előző rész gyorsbillentyűinek hiánya, valamint (azok helyett) egy nehezen szokható körmenü nehezíti – míg az első egyszerűen csak frusztráló, addig az utóbbi kettő feleslegesen lassítja a munkavégzést.
Majd a második körben!
A CMS2018 esetén tehát nem egyszerű végítéletet hozni, egyrészt ugyanis e cikk írásakor (augusztus elején) tíz tapasz után is elég komoly technikai problémákkal küszködik a játék, másrészt viszont ott van a program játékmenete és annak példaértékű fejlesztései, amik az elfuserált tálalás ellenére is simán hozzák a „csak még egy kocsit megszerelek” függőséget. Verdiktet így valószínűleg csak egy Második kör cikkben tudok majd hirdetni, a fejlesztők hozzáállása ugyanis az amatőr kommunikációjuk ellenére is példaértékű (csak a megjelenést követő héten 10 peccs érkezett a játékhoz), így nagyobb mennyiségű csavarban mernék rá fogadni, hogy idővel minden technikai problémát kijavítanak. Reméljük, hogy így lesz – abban az esetben ez az évjárat minden autómániásnak kihagyhatatlan vétel lesz.
