Úgy tűnik, én leszek a szerkesztőség kísértetsuttogója vagy ilyesmije, mert ismét olyan játékot húztam be, amiben szellemek problémáit kell megoldani. A történet elég egyszerűen indul: szellem cserkészként vizsgafeladatunk ellátogatni egy szigetre, majd ott segíteni valakinek. Semmi különös, erre képeztek ki minket. Kivéve, hogy rossz szigetre kerülünk, ahol sokkal több lélek kóborol, és persze csónakunk is elúszik a boldogabb halászmezőkre, így addig ott kell élnünk, amíg mindent jóra nem fordítunk.

A cserkész, ahol tud, segít

Legalábbis ez a tippem, de nem tartok kizártnak pár csavart a történetben. Ahogy a már megismert lelkeknek is akadnak olyan félmondatai, amik a kedves, sőt bájos környezet ellenére komoly drámákat sejtetnek. Végtére is azért ülnek még mindig a szigeten, mert nem sikerült feldolgozni valamilyen traumájukat. Hogy akkor miért a bizonytalanság? Nos a Cozy Grove egyik legfontosabb szellemi öröksége az Animal Crossingból a kisadagos játékmenet, ami miatt hiába kezdtem bele két hete, a végétől még messze járok.

Az első nap elég zsúfolt, ekkor megismerjük az alapvető játékelemeket, elérhetővé tesszük a sziget néhány szegletét, összefutunk pár szellem-medvével stb. Majd tábortüzünk egyszerűen csak közli, hogy ma már senki nem fog nekünk új küldetést, és azzal a fejlődéshez nélkülözhetetlen szellem-fahasábot adni, térjünk vissza a témára holnap. Mármint ténylegesen; IRL; AFK; a-napocska-körbejárt-az-égen-és-reggel-öt-van holnap. Másnap – és innentől minden nap – járkálunk a szigeten, elbeszélgetve a medvékkel és felszedve a küldetéseket, majd többször ismét körbeszaladva felkutatjuk és begyűjtjük a kért tárgyakat, közben, ha lehet, becseréljük azokat szellem-fára, vagy más hasznos holmikra, és így pár naponta új területtel és karakterrel bővül a sziget. Ez nagyjából 20-40 percnyi játékidő, a küldetéshez gyűjtendő tárgyak gyakoriságának és rejtekhelyének függvényében (utóbbit a cserkészmedve némi készpénzért árulhatja el).

Persze játszhatunk tovább, teendőnk bőven van, grindelhetünk gyorsan újratermelődő alapanyagokat, visszatérhetünk 1-2-6 óránként a ritkábbakhoz, süthetünk, főzhetünk, tárgyakat gyárthatunk, nevelgethetjük növényeinket meg madarainkat a megfelelő étellel és csoportosítással, zargathatjuk az impnek nevezett cuki kis minilényeket, és persze horgászhatunk is. Néha szükséges is vissza-visszanézzünk, ha például valami ritkább tárgyat kéne összeszedni egy feladathoz. (Pro tipp: a ritka kagylókat ne adjátok el, négy napja szívok azzal, hogy összegyűjtsek ötöt!)

Télen és nyárban, a hóban és sárban

Sokan nagyon kedvelik ezt a tervezhető, rendszeres, ám rövid elfoglaltságot (hello Farmville!), de ez nem igazán kedvez azoknak, akik mondjuk, hétvégenként tudnának rászánni nagyobb adag időt a sziget felderítésére – vagy cikket írnának a játékról. Ezt fenti gyarló önző okomon kívül azért is sajnálom, mert amúgy nagyon jól érzem magam a szigeten. A grafika kedves, a karakterek barátságosak, a zene annyira kellemes, hogy tőlem szokatlan módon még mindig nem cseréltem le.

Pár apró fejlesztésnek még azért örülnék, mivel elég kiegyensúlyozatlannak érzem, hogy egyes küldetésekhez vagy recepthez mennyi alapanyagot kell(ene) beszerezni, még ha a játék folyamatosan hangsúlyozza is, hogy napokig tarthat a teljesítésük. Némi kellemetlenséget okoz még a hátizsákunk mindössze 28 tárgyas térfogata, ami hamar betelik, ha mondjuk egy adott gombából kéne beszereznünk párat, de van vagy ötféle másik is, amiket csak nincs szívünk kidobni sütés előtt. Így, bár a küldetésekhez szükséges tárgyakat „használhatjuk” a tartós tárolóként szolgáló sátorból, általában mégis több kör rohangálásba kerül mindent összeszedni, ami a főzéshez, gyártáshoz és küldetésekhez szükséges. Ezen kívül a tárgykijelölést kéne még javítani valamennyire, mert például az egymást erősítő pozitív hatás miatt összezsúfolt gyümölcsösben nehéz eltalálni, mire kattintunk, amin időnként az sem segít, hogy a legalsó menüpont a következő közeli elemre ugrás.

Mackótestvérek

Ha valakinek gyanús, hogy a szokásos sirámaim ennyire apró és jelentéktelen problémákról szólnak, jó úton jár: igencsak megkedveltem a játékot. Néha ugyan kicsit bosszantanak a lassító tényezők, de inkább csak a cikk határideje miatt, és még így is hamar magával ragad a hely nyugalma. Innentől pedig még könnyebben veszem majd a kis bukkanókat, mert természetesen ki akarom deríteni, mi folyik a szigeten vagy a látszólag idiótákkal teli cserkészközpontban (és hogy lehet összehozni két megtört szívű impet). Ha valaki nem bírja, ha a játék kötelező szüneteket tart, annak nem érdemes stresszelnie magát a Cozy Grove állandó kényszerpihenőjével, de akik nem bánják a kis adagos játékmenetet, sőt éppen valami apróbb esti pihentető-gazdálkodós játékot keresnek, azoknak érdemes tenniük vele egy próbát. Már csak azért is, mert a nyitó ára elég barátságos, ráadásul az Apple Arcade része.