Nem javallott kamionos játékot fejlesztenie annak, aki könnyű pénzre vágyik, elvégre ritkán lesz bestseller egy olyan rétegműfaj játékából, amely az adrenalint hírből sem ismeri, és híján van a kidolgozott, kihívásokkal teli vezetési modellnek is. Épp ezért volt meglepő 2008 nyarán a Euro Truck Simulator kellemes anyagi sikere: a játékot Németországban és az Egyesült Királyságban vitték, mint az olcsó gázolajat, így adta magát, hogy a játékot elkövető SCS Software (a csillagos-sávos 18 Wheels of Steel epizódok mellett) komolyabban ráfekszik az européer logisztikai vonalra is. Ez két országspecifikus és két ügyességi-kamionos vadhajtás formájában meg is történt, az igazi folytatásra így jó négy évet kellett várni, a hosszú pihenő azonban csak jót tett a programnak, az ETS2 ugyanis talán a legjobb jelenleg kapható kamionos játék.
Eurotúra
Ennek oka pedig egyszerűen az, hogy a játék minden téren továbbfejlődött: a bejárható terület gigászi, a játékmenet tartalmas, a grafikus motor és a fizika pedig még a nyáron vizsgáztatott scaniás etaphoz képest is javult. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, inkább akkurátus sofőrként vizsgáljuk meg, mi is rejlik pontosan ezek mögött!
Az ETS2 terepe a német és brit piacra szánt GTS és UKTS méretarányát veszi alapul, így nem meglepő, hogy az új pálya is eme két országra koncentrál: voltaképp annyi történt, hogy Némethont és a ködös Albiont majd’ egy az egyben átemelték a két játékból, majd köréjük aszfaltoztak egy kb. ugyanakkora, vadiúj úthálózatot. Ennek eredménye egy, az ETS1-hez képest cirka négyszer nagyobb, 69 várost tartalmazó terep lett -- méreteiről mindent elmond, hogy a két legtávolabbi pontja valós időben két és fél órára esik egymástól, míg a teljes úthálózat bejárása kb. 40 órát igényel. Különösen elismerésre méltó ennek tükrében, hogy az SCS Európája a szemnek is igen kellemes látvány: változatos tájak, kisvárosok, fizetős útszakaszok, vasúti átkelők, kompkikötők és valós épületek tarkítják, talán csak a német részek sikerültek kissé monotonra, ott kevésbé változatos a táj, és zavaróan sokszor használja a játék ugyanazon tereptárgyakat és lehajtókat.
No, persze a helyzet így sem tökéletes, egyrészt mivel a városok továbbra is 4-5 utcából állnak (ráadásul zömük ugyanazon pár tucatnyi épületből készült), másrészt pedig mert a nagyobb méretarány miatt a terep ezúttal sem fedi le egész Európát. A kínálat a korábbról ismert országok mellett a Némethon körüli területeket foglalja magába, szóval még a franciák, olaszok és lengyelek is csak 3-4 várost kaptak -- ezek után gondolom nem meglepő, hogy kishazánkban ezúttal sem fogunk trafikat döntögetni, bár a hegyeshalmi M1-csomópont bekerült a játékba (noha Ján Slota örömére a Kisalföldet szlovák terepnek veszi a játék).
Start-up logisztika
A kidolgozott táj önmagában persze mit sem ér, ha nem raknak alá olyan játékmenetet, ami a kormány elé szegezi a lelkes virtuálfuvarozókat -- ezzel pedig szintén nincs gond. Árufuvarozói karrierünket egy szerény garázzsal, ámde kamion nélkül kezdjük, a játék elején így nagyobb cégeknél kell melóért kilincselni. Ekkor az elvállalt fuvar erejéig a vontatót a vállalat biztosítja, amint viszont összeszedjük a lét saját járgányunkra, szabadúszóként ráncigálhatjuk a pótkocsikat a sztrádán -- noha ekkor minden járulékos költséget (benzin, útdíj, javítások) nekünk kell fizetni, cserébe magasabb fuvardíj is jár. Az alkalmazotti és evás vonulat között egyébként bármikor szabadon válthatunk, szóval, akinek nincs ingerenciája a cégvezetéshez, teljesen ignorálhatja azt.
A teljesített fuvarok után munkabér és XP jár, utóbbi pedig a GTS-sel szemben végre valóban értelmes funkciót kapott, mivel a játék némi RPG-s beütéssel is büszkélkedhet, a hosszabb fuvarok és a különböző rakományok (veszélyes anyagok, törékeny termékek, sürgős fuvarok stb.) ugyanis immár a szintlépések után járó pontokkal oldhatók ki. Az egyes fuvartípusok hat szinten fejleszthetők tovább: minél több pontot rakunk rájuk, annál többet tejelnek a rakodóállásba beállás után, érdemes hát kezdetben egyre specializálnunk magunkat, ha akut pénzéhségben szenvedünk.
Apropó pénzéhség: a megszerzett javakat ezúttal is cégünkre és kamionunkra költhetjük – az előbbi nem változott sokat (bővítjük a garázsokat és felvesszük az embereket, akik aztán önállóan termelik a GDP-t), a kamiontuning viszont jelentősen kibővült, immár a motorháztető alatt duruzsoló részegységeket és kamionunk megjelenését is részletesen testreszabhatjuk. Plusz tengelyeket, lökhárítórácsokat, izzót-kürtöt, megkülönböztető jelzéseket rakhatunk a járgányra, prémium belteret kérhetünk, emellett pedig egyedi tükröket, abroncsokat és festésmintákat is rakhatunk a vasakra. Kellő türelem és tőke mellett így guruló karácsonyfát varázsolhatunk kamionunkból, az összképet talán csak a fiktív márkajelzésekkel érkező típusok rontják, illetve hogy minden márkának csak egy beltere van (azaz pl. Scania Highline kiszerelés esetén is Topline fülkében rángatjuk a kormányt).
Lemosott prizma
A játékot elindítva mondjuk nem is a fenti változások, sokkal inkább a grafikai fejlődés a legszembetűnőbb -- bár a Scania Truck Driving óta a Prism3D motor inkább csak finomhangoláson esett át, az ETS1-hez és GTS-hez képest egyértelmű a fejlődés: dinamikus fények és árnyékok, poligongazdag kamionok és kiegészítők, valamint a napszaknak megfelelő, valósághűbb fényviszonyokkal büszkélkedhet a technológia (azaz éjfélkor végre tényleg koromsötét van). A hangok terén már felemás a helyzet: bár a Scania, a Merci és a Renaultok hangját digitalizálták, a többi járgány effektjei a GTS-ből érkeznek, a zenelejátszó ugyanakkor remek, alapból kezeli az OGG és MP3 fájlokat, valamint az online rádiókat is.
A fizikára szintén rágyúrt a csapat a scaniás mellékág óta: a fülke mozgása realisztikusabb, a járgányok 500 lóerő felett sem lépik túl a 90-et (a jobb motor a gyorsulást és az emelkedőn nyújtott teljesítményt javítja, szóval nem fogunk 150-nel tépni a sztrádán), a sebességérzet érezhetően javult (90 km/h végre nem 60-as tempónak tűnik), az alkatrészek pedig kopnak, tehát párezer kilométerenként érdemes szervizbe vinni a vasat.
Mindezek ellenére ezúttal sem ússzuk meg típushibák nélkül a fuvarokat: a szuicid MI még mindig hajlamos előttünk itt-ott hirtelen satufékezni, majd a monstrumunk alá hajtani; a forgalom generálása szintén tartogat érdekességeket (néha teljesen kihalt a sztráda, máskor percekig kolbászolunk egy felhajtónál, annyira összegyűlnek a népek), a sérüléskezelés pedig erősen arcade (keményebb ütközések után is alig sérülünk, a menetteljesítmény pedig lerongyolódva sem változik, csak gyakrabban fulladunk le). A legnagyobb gond viszont ezúttal is az optimalizálással van: bár a játék a terep javarészén a patchelt Scania Truck Driving teljesítményét hozza, a német városokban (főleg éjszaka) hajlamos 15-20 fps-re lassulni a játék az ajánlott gépigényt jóval meghaladó PC-men, szóval erős a gyanúm, hogy most sem ússzuk meg javítások nélkül a fuvarozást...
„A gyaloglás vége”
Noha a nemzetközi fuvarozás új fejezete tehát ezúttal sem lett tökéletes, fontos kiemelnem, hogy a játék problémái eltörpülnek annak erősségei mellett: elődeihez képest minden téren tartalmasabb és jobb epizódot kaptunk, mellyel ráadásul állítólag hosszú távra tervez az SCS, szóval az elkövetkező hónapokban több tartalmi frissítésre is számíthatunk tőlük. Hogy ez a hibajavítások mellett a terep kibővítését, vagy új kamionokat jelent-e, még nem tudni, mindenesetre örömmel várom őket – a stabil alap ugyanis adott, szóval innen csak szépíteni lehet.
