Régi vicc az SCS Software kamionos játékainak sofőrjei között, hogy a stúdió akkor is késik a bejelentett fejlesztéseivel, ha nem is ad azoknak megjelenési dátumot, ugyanis a közvélekedés szerint legalább háromszor annyi ideig készülnek, mint ameddig a végeredmény tükrében ésszerű lenne. Noha azt valóban nem tudom hova tenni, hogy a csapat miért ül átlag fél-egy évig egyetlen kamionmodellen, a pályabővítmények esetén azért érthető a komótos tempó, az SCS hivatalos DLC-i ugyanis nem csak méretesek és felettébb részletgazdagok, de javarészt teljesen új, minőségi pályaelemekből is építkeznek (jó, a 2013-as Going East!-re ez éppen nem áll, de a másik két csomagra annál inkább).

A Vive la France! DLC esetén a problémát így szerintem nem az jelenti, hogy a teljes in-game Franciaországra az előző bővítménytől számítva másfél évet kellett várni, hanem sokkal inkább az, hogy a csapat kényelmes biztonsági játékot játszott vele. A francia csomag ugyanis „csak” egy, a Skandinávia DLC minőségét stabilan hozó pakk lett – sem több, sem kevesebb.

„Omelette du fromage!”

Az ETS2 Franciaországa ennek megfelelően nagy és meseszép: 20 000 km-nyi (a játékban cirka 1000 valós km-re kicsinyített) sztráda és főút, részletesen kidolgozott városok, illetve új cégek, bányák, kikötők és farmgazdaságok tömege várja érkezésünket. Újfajta célállomásokban sincs hiány: egyrészt megjelennek a bordeaux-i borászatok, de az ország 58 atomerőművéből is megkapunk párat lelátogatható célállomásként (melyek természetesen új, tematikus rakományokkal is bővítik a pótkocsiflottát).

A települések a pálya méretarányához képest elég nagyok, utcahálózatuk pedig olykor egész komplex – utóbbi egyébként az úthálózatra is áll, utunk során sokszor kell bonyolult csomópontokon és körforgalmakon átverekednünk magunkat, a mapper- és modellezőstáb tehát kapja a pacsit, a terület változatosságát nem érheti panasz. Ez egyébként a részletekre is áll: a vidéki kiruccanást nevesített falvacskák tarkítják, míg az utakat autentikus jelzőtáblák díszítik, utóbbiak némelyike önmagában elmegy egy gyors nyelvleckének. Az izzadó tenyerű fuvaros tehát tényleg Franciahonban érezheti magát, fanyar fekete humorral élve mondhatnám, hogy csak a kamionra támadó calais-i migránsok hiányoznak a teljes realizmushoz.

„Erdő, erdő, de magos a teteje!”

A vizuális összhatás tehát teljesen rendben van, bár ezt a szintet már a tavaly májusban befutott skandináv toldalék is hozta, épp ezért lényeges, hogy a csomag (az előző bővítményhez hasonlóan) pár apróbb játékmenetbeli újítást is tartalmaz. Először is, a gall sztrádákat hibrid fizetőkapuk szegélyezik: ezeknek bár mindegyik sávjában van sorompó, az expressz-fülkéknél nem kell megállnunk előttük, elég csak lelassítanunk, amíg fel nem nyílnak a vasunk előtt.

Kellemes apróság továbbá az is, hogy a DLC kiadásával végre az ETS2-ben is megjelent az American Truck Simben debütált parkolóhely-választás: a célállomásra begördülve így immár nem egyetlen helyre lehet csak betolnunk a pótot, hanem választhatunk egy könnyebben és egy technikásabban elérhető kocsiállás közül. Magától értetődően az előbbihez való betolatást kevesebb, míg az utóbbihoz állást több tapasztalati ponttal jutalmazza a program.

A Vive la France! leglátványosabb (és a modderek számára legjelentősebb) újítását azonban mégsem a fentiek, hanem az új növényzet adja: részletgazdagabb fák és aljnövényzet, valamint vidéken itt-ott sűrű erdők tarkítják az út menti domborzatot. Utóbbiak sejtésem szerint a végsőkig feszíthetik a régi DX9-alapú Prism3D motor technikai kereteit, épp ezért elismerésre méltó, hogy a rengetegben hajtva sincs érezhető fps-zuhanás – lesz hát mivel játszadozniuk a moddereknek, ha átemelik az új növényzeti elemeket a saját pályáikba.

Francia szitokszavak

Utóbbi csoport persze a mosolyra nyíló száj mellett a beletörődés könnycseppjeit is orcáján tudhatja, a francia DLC (illetve az azt támogató ingyenes 1.26-os tapasz) érkezésével ugyanis szinte minden népszerű mod taccsra vágódott – volt hát miért csikorgatni a fogukat mind a lelkes tartalomgyártóknak, mind az addonokat fogyasztó sofőröknek. Az új ETS2-javításokkal és pályabővítményekkel járó átmeneti modapokalipszis persze jóformán már a kiadási rituálé része, de esélyes az is, hogy e sorok olvasásakor már minden lényeges addon frissült, a végső értékelésbe így hiba lenne bekalkulálni ezt az átmeneti defektet, koncentráljunk helyette azon tényezőkre, amelyek a másfél évnyi pályaépítés tükrében azért csalódást keltőek.

Kezdjük ott, hogy az SCS Franciaországa kétszínű, mint a százforintos. Míg a fizetős DLC új területei remekül festenek, addig az alapjáték kelet-francia szegmensei avíttasabb képet mutatnak – mindezt annak dacára, hogy az 1.26-os javítással elvileg alapos ráncfelvarrást kaptak. Tény persze, hogy az újraépített Párizs valóban remekül fest, és hogy a felújítás valóban érezhető a régi gall vidéken is, a négyéves alapok azonban így is szembetűnőek: tessék csak letolni bármilyen fuvart a DLC-s és az újraépített részek között, azzal sanszos, hogy minden fuvarosnak szembeötlik majd a minőségbeli különbség.

A fentiek felett persze még szemet is lehetne hunyni, a régi francia területek visszafogott púderezése mellett azonban a csomag méretein és a játékmenet hiányosságaiban is szembeötlik a kényelmes fejlesztés. Előbbi annyit tesz, hogy a Vive la France! DLC mindössze 15 új várossal érkezik, ami kereken kettővel több, mint a 2013-as Going East! pakk felhozatala, de majdnem feleannyi, mint a 26 célállomással elrajtolt Skandinávia line-upja; ez pedig azért erős visszaesés, ha figyelembe vesszük, hogy egy közel azonos méretű in-game területet lefedő, azonos minőségű DLC-ről van szó. A játékmenetet illetően ugyanakkor nem értem, hogy miért nem lehetett minden célállomást felkészíteni a fuvar végi parkolóhely-választásra. Ezt a funkciót ugyanis nemhogy a többi ország telephelyei, de még az alapjáték francia területein lévő célállomások sem kapták meg. A parkolóhely választás így kizárólag a Vive la France! területeire szállító sofőrök privilégiuma, és azért ha van valami, amit másfél év alatt illett volna rendesen befejezni, az eme funkció átültetése legalább a teljes francia területre.

„Je suis amoreoux de vous?”

A Vive la France! tehát jött, látott, és bár nem menne vissza, valamint fehér zászlót sem kell lobogtatnia, azért győzedelmes antréval sem büszkélkedhet. Tény, hogy az új gall területek remekül festenek, mint ahogy a játékmenetbeli újítások is teszik a dolgukat, előbbi téren azonban a Skandinávia DLC-hez képest nincs látványos előrelépés, míg az utóbbiak több téren is kissé slendrián munkáról tanúskodnak. A neuralgikus pontot mégsem a hiányosságok összessége, hanem a csomag ára jelentheti a hazai játékosoknak, aminél a francia sajt és bor árfolyama adhatta az ihletet az SCS-nek: a Vive le France! DLC ugyanis jelenleg kereken ezer forinttal kerül többe, mint az ETS2 Gold (azaz az alapjátékot és a Going East! DLC-t is tartalmazó) változata, amit a fenti hiányosságok alapján nem látok megalapozottnak. Tény persze, hogy az eladásokkal ennek ellenére sem lesz gond, a nagyobb mapmodok ugyanis a jövőben biztosan igénylik majd a DLC meglétét, a magam részéről mindenesetre addig is nyugalomra intek minden fuvarost: várjatok meg egy nagyobb leárazást, mielőtt nekivágnátok Asterix és Obelix földjének, akkor biztosan nem lesz hiányérzetetek.