A Cyan Worlds neve talán nem ismeretlen, a Myst sorozatról elhíresült fejlesztő nem csak ebben a sorozatban alkotott, az Obduction és a Riven is egészen jól sikerült. Most itt az újabb, tagadhatatlanul Cyan alkotás, a Firmament, melyben a fejlesztő az égbolt felé fordult és a tipikusan rá jellemző stílusban alkotott egy közepesen nehéztől a nehézig terjedő fejtörőkkel tűzdelt hosszú sétát. Oké, ennél azért némileg többről van szó, hiszen a hosszú gyaloglásra egy melankolikus, ám mégis magával ragadó, Art Deco stílusban égig tornyosuló épületek és struktúrák közt kerül sor, miközben a történet gleccserszerű lassúsággal bontakozik ki. A sztori és a táj teremti meg a kontextust a néhol szürreális világhoz, és az abban foglaltatott fejtörőkhöz, miközben próbálunk rájönni, hogy tulajdonképpen mit őrzünk mi, hogy kerültünk ide, és mi is a feladatunk.
Kik őrzik az őrzőket?
A felfedezés örömét nem akarom lelőni, úgyhogy a történetről dióhéjban csak annyit, hogy felébredünk egy bunkerben, ki tudja hányadikként, miközben egy magát halottnak nevező, az angolt szláv akcentussal beszélő nő kommentálja az eseményeket és a látottakat. Az ő haszna a rejtélyekben beszélésen túl abban rejlik, hogy ha megszólal (vagy felcsendül egy eddig nem hallott szólam), akkor végre valahára sikerült elérnünk valamit, legyen az egy fejtörő megoldása, vagy egy újabb területre tévedés. Ha pedig már ennyit emlegettem a fejtörőket, akkor nem árt, ha felkötitek a gatyót, beveszitek az agyserkentőt és bekészítitek a türelemteát, mert nem egy lesz közöttük, ami komolyan próbára teszi a logikát, a térbeli gondolkodást, és a türelmet.
Az egy dolog, hogy a feladványokhoz némi segítséget, helyesebben szólva minimális támpontot csupán egy-egy naplóbejegyzés vagy falfirka ad. Személy szerint kifejezetten élvezem, ha a játék nem töri meg az immerziót szájbarágósan, végig a kezemet fogva, tanácsadó tippekkel, mert így csak a megoldásra koncentrálhatok. De amikor a hosszas fel-alá sétálgatással elnyújtott játékot még a feladványok is lassítják, akkor rendesen elfáradok néhány darab megoldása után. Mert bizony névtelen személyünk mellett a felvonók, vasutak, liftek, forgóalkatrészek sem sietik el a működést ebben a világban. Oké, tudom, a Cyan játékok nem magas oktánszámon pörögnek, de amikor hatszázhuszonharmadszor állítom át azokat a nyomorult cserepeket, és vontatom fel magam vagy huszonnégy lépésben a felső szintre, hogy elérjek egy tetves platformot, akkor azért elgurul a gyógyszer és kiömlik a tea.
Hogy ezek fényében mégsem mondom azt, hogy szerencsére nincs belőlük sok, az azért van, mert mégiscsak egy puzzle játékról van szó, amibe a nagyjából egy tucat fejtörő édeskevés. Annak ellenére, hogy az előttünk álló három világ kiterjedésre igen méretes, csak elszórtan törik meg fejtörők, és az egész valahogy nem akar olyan jól működni, mint tette azt a Myst esetében. Kevésbé hihető, kevésbé húzza be az embert, és némelyik a nehézkes megoldások miatt inkább unalmassá válik gondolkodtató helyett. És ebben nem segít a spéci kesztyűnk, az úgynevezett Adjunct bevezetése sem, mellyel a különböző kapcsolókat és eszközöket aktiválhatjuk. A három lépcsőben kiegészíthető eszköz különleges képességei inkább csak gátként szolgálnak, hogy az egyes területeken ne juthassunk tovább, mielőtt egy korábbin már végeztünk volna – nem pedig ötletes fejtörők sorának kulcsaként.
Mesterkélt égbolt
Hogy négy évvel ezelőtt miért vitte a Cyan Worlds Kickstarterre a Firmament ötletét, arra roppant egyszerű a válasz: az akkor (és sajnos azóta is) gyermekcipőben járó VR-piacon is szerettek volna maradandót alkotni. Ám ahogy az lenni szokott, az eredeti tervekhez képest alaposan megváltoztak a dolgok, a segítséget nyújtó Adjunct repkedő droidból kesztyűvé változott és megannyi minden átformálódott. Ám az eddigiektől nem csak stílusában tér el némileg a Firmament, hanem csiszoltságában is. Rögtön az első területen egy jégkockát szállítgató daruval legalább két bugot sikerült rajtakapnom párzás közben: a hatalmas jégtömb volt, ahol simán belecsúszott a falba, miközben jómagam beszorultam a daru teteje és egy platform közé, ami után nemes egyszerűséggel keményre fagyott a játék. Aztán ezt megismételtem gyorsutazásnál, liftek aktiválásánál, és még jónéhány helyen – talán nem véletlenül található a settings menüpont alatt az “unstuck me” gomb, melynek bár örülünk, alapvetően nem kéne léteznie...
Számomra a puzzle játékok alfája és omegája továbbra is a zseniális The Witness, melynek ironikus módon még csak nyomában sem ér az annak alapjait lefektető Myst alkotóinak új játéka. Mentsvára lehet, hogy VR-eszközökre nem túl sok hasonszőrű cím jelent meg, de a mindössze 6-8 óra játékidőbe bújtatott maréknyi fejtörővel kecsegtető szórakozás még nyomott áron is elég karcsú tartalomnak számít. Persze a világ szép és látványos, egyik-másik fejtörő ötletes, de összességében, műfaján belül sajnos kifejezetten felejthető alkotás lett a Firmament.
