Tisztán emlékszem az első találkozásomra a Goat Simulatorral. 2016-2017 környékén lehetett, és épp nagyban toltam az éjszakás műszakot az előző munkahelyemen, mikor megláttam potom 700 Ft-ért ezt a játékot. Hallottam már róla, hogy nagyon elvetemült és teli van különféle baromságokkal, úgyhogy gondoltam, jó lehet (legalább az idő gyorsabban telik vele). Kipróbáltam, és iszonyatosan rákattantam. A nappalos kolléga úgy talált rám reggel, hogy már csak egyetlen trófea hiányzott a 100%-hoz – ez pedig a híres-nevezetes Flappy Goat volt. Ez a Flappy Bird kecskésített verziója, amiben ugyanúgy akadályokat kell kerülgetni egy 8-bites ügyességi játékban. Életem legnagyobb rage quitjei köthetőek ehhez a teljesítményhez, ugyanakkor a megszerzése felért az összes soulslike minden főellenfelének leverésével. Aztán megjött a Goat Simulator 3.

Ez már Salgoatarján?

Leszögezném már most, hogy Goat Simulator 2 soha nem volt, ne is keresd. A svéd fejlesztők szeretnek mindenből viccet csinálni, úgyhogy itt is megtették, és a játékot a Dead Island 2 E3-as videójára erősen hajazó előzetessel mutatták be a nagyközönségnek. Rengeteg időt és energiát beletettem az előző részbe, úgyhogy már a játék indítása előtt kikötöttem saját magamnak, hogy a fanboykodást hátrahagyva, szigorúan tesztelői szemmel állok neki a Goat Simulator 3-nak. Ami mindjárt a legelején feltűnhet, az a grafika igen komoly fejlődése. Továbbra is megmaradt a színes-szagos (ezt szó szerint is lehet érteni, ha a kecskéd épp nyakig merül egy kukába), rajzfilmszerű látványvilág, de immár tetten érhető a technika előrelépés: sokkal szebb lett például az egész környezet. A változatosságot megszorozták legalább tízzel, szóval képzeld el az első rész különálló pályarészeit, az összes felfedeznivalóval, mellékes feladattal, gyűjthető cuccokkal, és akkor megkapod a Goat Simulator 3 egyetlen (!) kerületét. Itt is van tanyavilág, fenyvesek, magasan egy kilátó, strand, nagyváros, építési- és gyárterületek, és még megannyi más látnivaló. Szinte méterenként belebotlasz valami érdekességbe, amit meg akarsz nézni közelebbről.

Kapsz egy kecskét, akivel szabadon garázdálkodhatsz, embereket és tárgyakat lökhetsz fel, a továbbra is tapadós nyelveddel különféle dolgokat ragadhatsz meg és vonszolhatsz magaddal, és persze ismét lehet külön gombbal mekegni, hiszen nehogy már csak a macskáknak járjon ez a kiváltság! Kecske-tornyokat kell meglátogatnod, amiket szinkronizálva (tiszta Far Cry!) egy kis átvezető felfedi az adott régió nevezetességeit, valamint a térképen is láthatod, hogy mi merre van. A kérdőjelek jelölik az érdekesebb helyeket, amik minden esetben valamilyen tennivalót rejtenek. Ez lehet annyi, hogy csak be kell hordanod dobozokat egy garázsba, de ledobhatsz egy atombombát (viccen kívül), felforgathatsz szülinapi bulit, vagy akár madárijesztőket is feláldozhatsz a helyi démonnak. Első utam a temetőbe vitt, ahol nemcsak részvétet nyilváníthattam a síroknál, de a templomba bejutva még egy rave-partyt is tolhattam! Szóval hatalmas nagy állatságok kerültek be ismét, a videójátékboltban és a moziban külön érdemes szétnézni (utóbbiban egy kamu horrorfilm-előzetest is láthatsz, ha megtalálod a hozzá való kazettát), és még az IKEA itteni megfelelője is bekerült. Továbbra is hatalmas élmény, amint saját magad fedezed fel a térkép részeit, jutsz be titkos helyekre, vagy találsz rá easter eggekre – de a pláne az egészben, hogy immár nem feltétlen egyedül.

Hát, ez maga a téboly!

A Goat Simulator 3 ugyanis támogatja a négyfős kooperatív módot, szóval behívhatod a haverokat is egy kis önfeledt mókára. A multis élményre építettek is a fejlesztők, ugyanis az ehhez köthető minijátékok mindaddig le vannak lakatolva, amíg nem többen játszotok. Sajnos a közös játékok között sok a gagyi, egy perc után megunható, de például a tárgyakká alakuló bújócskával (ami a Propnight idióta változata) egész sokáig elvoltunk. Lehet még focizni, kocsikkal robbantgatni egymást, aranyozott wc-vel golfozni, meg egy csomó egyéb ökörséggel elütni az időt. A kecskéd (vagy malacod, zsiráfod, cápád, lényegében több variáció is akad) úgy szabhatod testre, ahogy csak jónak látod: rengeteg extra cuccot, köztük fejfedőt, ruhát, de még külön szarvakat és cipőt (!) is aggathatsz rá. Külön kategóriába kerültek a hátra szerelhető spéci cuccok, és itt is rendesen elgurult a készítők gyógyszere: a teázó-asztal még csak-csak, de konkrétan szobanövényt, dobszerelést, vagy egy hintaszéken ülő, agresszív nagymamát (ez sem vicc!) is felaggathatsz a jószág hátára. Mindegyik spéci képességekkel bír, én személy szerint a sárkányrepülőt tudom ajánlani – magaslatokról leugorva csak meg kell nyomnod egy gombot, és máris lehet siklani a levegőben egy Mekk Freeze-ért!

A távolságokat ezúttal másképp is leküzdheted, ugyanis a játékban már vannak a járművek is. Nem kell semmi extrára gondolni, gombnyomásra bepattanhatsz autók, traktorok volánja mögé, és mehet a menet. A fizika még mindig borzalmas (ez teszi csodálatossá az egészet), úgyhogy akár egy mezei kerítésnek nekicsapódva is szaltózhatsz a levegőben fél percig, de legalább lehet kocsikázni, és ez is fejlődés. A Goat Simulator 3 nem egy God of War Ragnarök, vagy Elden Ring, szóval nem kívánja meg, hogy órákat tölts előtte. 1-2 óra játék után már majdnem mindent ki tudtam oldani a Kecske-toronyban, ami itt egyfajta központi bázisként funkcionál, bár igazából értelme csak annyi van, hogy egyre jobban fejlődik és nyílnak meg benne új termek, ahogy haladsz előre. Bugok szép számmal akadnak, néha a játék úgy laggol, mintha ez lenne a GTA 6 és a fater százéves PC-jén akarnám futtatni, valamint elég durva, hogy 2022-ben még mindig fél méterre tőled popuppolnak a járművek és a tereptárgyak – de simán kinézem, hogy ezek itt szándékosan kerültek be.

Semmiféle sztorit nem kell várni, itt a hangsúly továbbra is a szórakozáson van, és ebben kiváló a Goat Simulator 3. Amit viszont lehet várni, az a DLC-k sokasága: új térkép, új tennivalók, új állatságok. Ezek nyugodtan jöhetnek is, és akkor a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt.